Tartalomjegyzék
Mi a megszemélyesítés
Mit jelent a megszemélyesítés? A megszemélyesítés olyan irodalmi eszköz, amelyben emberi tulajdonságokat és tulajdonságokat adnak nem emberi vagy élettelen tárgyaknak. Például egy mondat így szólhat: “az öreg keményfa padló nyögött a nehéz asztal súlya alatt”. Ebben a mondatban a keményfa padlót megszemélyesítik, azzal a képességgel ruházzák fel, hogy emberi módon nyögjön.
Az olvasó ezt úgy értelmezi, hogy a padló nyikorgó hangot adott ki, amikor a nehéz asztalt rátették. A megszemélyesítés használatával és azzal, hogy a padlónak emberhez hasonló tulajdonságokat adunk, a mondat jobban rezonál az olvasóra, és jobb képet nyújt arról, hogy mi történik.
Az írók a megszemélyesítést a képi nyelv eszközeként használják, hogy segítsenek hangulatot teremteni és képeket építeni egy írásműben. A megszemélyesítés leginkább azt teszi, hogy összekapcsolja az olvasót a leírt tárggyal.
Az emberi természethez tartozik, hogy antropomorfizál, és az élettelen tárgyakat is emberi tulajdonságokkal ruházza fel annak érdekében, hogy jobban megismerhetővé tegye őket. Az előző példában, amikor az áradat nyögött az asztal súlya alatt, az olvasó azonnal felidézhet egy olyan időszakot az életében, amikor nehéz tárgyat kellett cipelnie, így jobban átérezheti és jobban kötődhet ahhoz a teherhez, amit a padló cipelt.
Példák a megszemélyesítésre egy mondatban
A megszemélyesítés is segít az érzelmek fokozásában, és az egyszerű mondatokat érdekesebbé teheti, ha hatékonyan használják. Gondoljunk csak a folyó mondatokra:
A kutya farka ide-oda mozgott, amikor gazdája hazajött a munkából.
És
A kutya örömében táncolt, amikor a gazdája hazajött a munkából.
Míg az első mondattal nincs semmi baj, a második mondat a megszemélyesítés használata miatt személyesebb szinten kapcsolódik az olvasóhoz.
Kifejezi a kutya örömét, hogy a gazdája otthon van, és az olvasó élénkebb képet tud elképzelni arról, hogy mi történik az elbeszélésben.
A megszemélyesítés jelentése
A megszemélyesítés használatakor az írónak néhány dolgot szem előtt kell tartania, hogy a kívánt üzenetet úgy közvetítse, hogy ne zavarja össze az olvasót.
Először is, a szerzőnek át kell gondolnia, hogy milyen érzelmeket és jelentéseket akar közvetíteni, amikor megszemélyesítést használ, és hogy ezek a gondolatok illenek-e a tárgy leírásához.
A fenti, a keményfa padló nyögésére vonatkozó példában nem lenne értelme azt mondani, hogy a padló a nehéz asztal súlya alatt örömében énekelt. Ezután egy tárgy vagy állat megszemélyesítését következetesen kell végezni, hogy a megszemélyesítés használatával a tárgyhoz kapcsolódó érzelem ne változzon gyakran.
Ez zavarhoz vezethet az olvasó részéről. Végül, a megszemélyesítést a legjobb olyan helyeken használni, ahol az olvasó nem számít rá. Hasznos megjegyezni, hogy a megszemélyesítés nemcsak kapcsolatot teremt az olvasóval, hanem bizonyos tulajdonságokat is kiemel.
A jó írók a megszemélyesítéshez hasonló képi nyelvezetet használnak, hogy életet adjanak az írásuknak, és kapcsolatot teremtsenek a közönségükkel. Azáltal, hogy az élettelen tárgyaknak emberi tulajdonságokat adnak, a megszemélyesítés segít összekapcsolni a gondolatokat és a tárgyakat az emberekkel, így a szerző hatékonyabban tudja közvetíteni a mondanivalóját.
