A humán papillomavírus (HPV) DNS-vizsgálata, különösen, ha a minta a Papanicolaou (Pap) kenettel egy időben nyerhető, irányadó lehet azon nők kezelésében, akiknek a vizsgálati eredménye meghatározatlan jelentőségű atípusos laphámsejteket (ASCUS) mutat. Azokat, akiknél a HPV magas kockázatú típusaira pozitív a teszt, kolposzkópiára kell utalni (az ajánlás erőssége: B), és azok, akiknél a teszt eredménye negatív, 12 hónap múlva folytathatják a rendszeres PAP-vizsgálatot (SOR: B). Ha a HPV-teszt nem áll rendelkezésre, alternatív stratégia a PAP-kenet 4-6 hónapos időközönként történő megismétlése. Két negatív Pap-kenet után a szokásos szűrés folytatható. Ha azonban az ismételt Pap kenet bármelyikének eredménye ASCUS vagy rosszabb, a nőt kolposzkópiára kell utalni (SOR: B).
Evidence summary
Bár a Pap kenetben ASCUS eredményt mutató nők mindössze 5-10%-ának van high-grade squamous intraepithelial lesionja (HSIL), becslések szerint ezeknek az elváltozásoknak több mint egyharmadát azonosítják az ASCUS Pap kenet utánkövetése során.1
A közelmúltban végzett ASCUS-LSIL Triage Study (ALTS), egy multicentrikus randomizált vizsgálat, közvetlenül az ASCUS megfelelő értékelésével foglalkozott.2 A vizsgálat 3 kezelési stratégiát hasonlított össze az ASCUS Pap kenetek esetében: reflex HPV-DNS vizsgálat (a kezdeti Pap mintát csak akkor vizsgálják HPV-re, ha az eredmény ASCUS), azonnali beutalás kolposzkópiára és ismételt Pap kenetek. A reflex HPV-vizsgálat érzékenysége 96%-os volt a HSIL kimutatására, negatív prediktív értéke pedig 98%-os. Az ASCUS-szal rendelkező nők 44%-a, akiknek a tesztje negatív volt a magas kockázatú HPV-re, el tudta kerülni a kolposzkópiát. A 4-6 hónapon belül egyszeri megismételt PAP-kenet, rendellenesség esetén kolposzkópiára való beutalással, 85%-os érzékenységgel járt (az érzékenység várhatóan javul a második megismételt vizsgálattal), és hasonló volt a kolposzkópiára való beutalási arány.2
A vizsgálat adatait modellező költséghatékonysági elemzés szerint a reflex HPV-teszt volt a legköltséghatékonyabb.3 A 29 éves vagy idősebb nők esetében a HPV-teszt az érzékenység feláldozása nélkül sokkal alacsonyabb kolposzkópiára utalási arányt eredményezett, 31%-ot, szemben a fiatalabb nők 65%-ával.4
Mások ajánlásai
Az American Society for Colposcopy and Cervical Pathology által 2001 szeptemberében szponzorált konszenzusos konferencián bizonyítékokon alapuló irányelveket dolgoztak ki.5 Az ASCUS-ban szenvedő nők számára is ajánlások születtek különleges körülmények között. A terhes nőket ugyanúgy kell kezelni, mint a nem terhes nőket; az immunszupprimált nőket kolposzkópiára kell utalni; és a posztmenopauzában lévő nők, akiknél kisebb a HSIL kockázata, kipróbálhatnak egy 3-6 hetes intravaginális ösztrogénkúrát, majd az ösztrogénkezelés után 1 héttel, majd 4-6 hónappal később ismételt Pap-kenetet.
Ha bármelyik ismételt vizsgálat eredménye ASCUS vagy nagyobb, a nőt kolposzkópiára kell utalni. Minden olyan nőt, akinél a Pap-kenet ASCH (atípusos laphámsejtek, nem zárható ki a HSIL), kolposzkópiára kell utalni.5
Az amerikai Preventív Szolgáltatások Munkacsoport nemrég arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok nem elegendőek ahhoz, hogy a HPV-tesztnek a méhnyakrák elsődleges szűrővizsgálataként való rutinszerű alkalmazása mellett vagy ellen tegyenek ajánlást, de a rendellenes Pap-kenetek kezelésével nem foglalkoztak.6
A vékony előkészítésű Pap kenetek megkönnyíthetik az ASCUS vizsgálatát az orvos és a beteg számára
John Hill, MD
University of Colorado Health Sciences Center, Denver
Az ASCUS Pap kenetek kezelése gyakran összezavarta az alapellátó orvosokat. Ezt megzavarja az a tény, hogy gyakran kihívást jelent annak biztosítása, hogy a betegek kövessék az ajánlásainkat. Hogyan is hibáztathatnánk őket – elvégre ki akarna 1 helyett 4 Pap kenetet végeztetni? A vékony előkészítésű PAP-kenet megjelenése, amely ugyanazon a mintán végzett HPV-reflexvizsgálatot is lehetővé teszi, leegyszerűsítette az életünket. Azáltal, hogy rutinszerűen vékony előkészítésű PAP kenetet veszünk, majd reflex HPV-tesztet csak a magas kockázatú HPV-típusokra, kevesebb PAP kenetre és kolposzkópos vizsgálatra van szükség, anélkül, hogy csökkenne a HSIL kimutatása. A legjobb az egészben, hogy kevesebb nőt kezelnek túl vagy veszítenek el a nyomon követésből.