A kovácsmesterség, vagyis a lovak és hasonló állatok patkolása ősi mesterség, amelyet feltehetően először a Római Birodalomban gyakoroltak.
A kovácsmesterséget az 1975. évi kovácsokról szóló törvény (Farriers (Registration) Act) meghatározása szerint “minden olyan munka, amely a ló lábának a patkó közvetlen felvételére való előkészítésével vagy kezelésével, a patkó lábra való szegezéssel vagy más módon történő felszerelésével vagy az ilyen munka lábon történő befejezésével kapcsolatos”.
A kovács olyan szakképzett kézműves, aki a szakma elméletében és gyakorlatában egyaránt alapos ismeretekkel rendelkezik, és képes a lovak minden típusú, normál vagy hibás lábának patkolására, minden típusú munkához és munkakörülményekhez megfelelő patkókészítésre, valamint a hibás végtagmozgások kompenzálására szolgáló korrekciós intézkedések kidolgozására. A patkolókovács kemény fizikai munka, és olyan állatokon gyakorolják, amelyek némelyike törékeny is lehet. A cipők készülhetnek fémből és más modern anyagokból, például műanyagból és gyantából.
A “kovács” nem tévesztendő össze a “kováccsal”. A kovács lovakkal dolgozik, de a patkó megfelelő elkészítéséhez kovácsképzésre van szüksége. A kovács olyan kovács, aki vassal dolgozik, és soha nem érintkezhet lóval.