A kognitív-viselkedésterápia (CBT) napjaink egyik leggyakrabban alkalmazott pszichoterápiás formája. Arra összpontosít, hogy segítsen az embereknek megtanulni, hogyan színezik a gondolataik, és ténylegesen megváltoztathatják érzéseiket és viselkedésüket. Általában időben korlátozott és célorientált, ahogyan azt ma az Egyesült Államokban a legtöbb pszichoterapeuta gyakorolja.
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) a kognitív-viselkedésterápia egy speciális formája. A DBT a CBT alapjaira igyekszik építeni, hogy segítsen növelni annak hatékonyságát, és foglalkozzon azokkal a konkrét problémákkal, amelyeket a DBT alapítója, Marsha Linehan pszichológus a CBT hiányosságainak látott.
A DBT a kezelés pszichoszociális aspektusait hangsúlyozza – azt, hogy a személy hogyan lép interakcióba másokkal a különböző környezetekben és kapcsolatokban. A megközelítés elmélete szerint egyes emberek hajlamosak arra, hogy bizonyos érzelmi helyzetekre, elsősorban a romantikus, családi és baráti kapcsolatokban előforduló helyzetekre intenzívebben és a szokásostól eltérő módon reagáljanak. A DBT-t eredetileg a borderline személyiségzavarban szenvedők kezelésére tervezték, de ma már az aggodalmak széles körének kezelésére használják.
A DBT elmélete szerint egyes emberek izgalmi szintje bizonyos helyzetekben sokkal gyorsabban emelkedhet, mint az átlagemberé. Ez azt eredményezi, hogy a személy a normálisnál sokkal magasabb érzelmi ingerültségi szintet ér el, és jelentős időbe telhet, amíg visszatér a normális érzelmi arousal szintre.
A dialektikus viselkedésterápia egy fontos dologban különbözik a gyakorlatban. A legtöbb DBT-kezelés az egyéni, heti rendszerességű pszichoterápiás ülések mellett heti rendszerességgel csoportterápiás komponenst is tartalmaz. Ezeken a csoportos foglalkozásokon az emberek négy különböző modul egyikéből tanulnak készségeket: interperszonális hatékonyság, distressztűrés/realitáselfogadási készségek, érzelemszabályozás és mindfulness készségek. A csoportos környezet ideális hely ezeknek a készségeknek a megtanulására és gyakorlására, mert biztonságos és támogató környezetet nyújt.
A CBT és a DBT egyaránt magában foglalhatja az egyén múltjának vagy történelmének feltárását, hogy az egyén jobban megértse, hogyan befolyásolhatta jelenlegi helyzetét. Az egyén múltjának megbeszélése azonban egyik terápiás formában sem áll a középpontban, és nem is tesz különbséget a két forma között (ez teljesen az adott pszichoterapeutától függ).
Azt, hogy a kognitív viselkedésterápia vagy a dialektikus viselkedésterápia megfelelő-e az Ön számára, a legjobban egy tapasztalt terapeutával együtt lehet eldönteni. Mindkét pszichoterápia típus erős kutatási háttérrel rendelkezik, és bizonyítottan segít egy személynek a mentális egészségügyi problémák széles skáláján.
Még többet szeretne megtudni a DBT-ről?
Nézze meg cikkünket, amely áttekintést nyújt a dialektikus viselkedésterápiáról.