Az invazív fajok képesek az őshonos növények és állatok kipusztulását okozni, csökkentik a biológiai sokféleséget, versenyeznek az őshonos szervezetekkel a korlátozott erőforrásokért, és megváltoztatják az élőhelyeket.
Az oroszlánhalak az Indo-csendes-óceánban őshonosak, de mára már az USA délkeleti partvidékén, a Karib-térségben és a Mexikói-öböl egyes részein is megtelepedtek.
Hogyan került a hal az Atlanti-óceánba? Bár a pontos ok nem ismert, valószínű, hogy az ember segítő kezet nyújtott. A szakértők feltételezik, hogy az emberek akár 25 éve is az Atlanti-óceánba dobják a nem kívánt oroszlánhalakat az otthoni akváriumokból.
Mivel az oroszlánhalak nem őshonosak az Atlanti-óceán vizeiben, nagyon kevés ragadozójuk van. Húsevők, amelyek apró rákfélékkel és halakkal táplálkoznak, beleértve az olyan fontos kereskedelmi halfajok ivadékait, mint a snapper és a sügér.
A NOAA kutatói sajnos arra a következtetésre jutottak, hogy az invazív oroszlánhal-populációk tovább fognak növekedni, és hagyományos módszerekkel nem lehet őket felszámolni. A tengeri betolakodókat szinte lehetetlen kiirtani, ha egyszer már megtelepedtek.
Azt, hogy az oroszlánhal milyen hatással lesz az őshonos halállományokra és a kereskedelmi halászati iparágakra, még nem lehet tudni. Ami ismert, az az, hogy a nem őshonos fajok drámai hatással lehetnek az őshonos ökoszisztémákra és a helyi halászati gazdaságokra. A szakértők alaposan tanulmányozzák ezeket a betolakodókat, hogy jobban megértsék az Atlanti-óceán ökoszisztémáiban betöltött szerepüket és a rájuk leselkedő potenciális veszélyt.