Ez biztos, hogy nem csak te
Bosszantanak a divatmaszkok. Bosszantanak a karantén túlkapások. Bosszantanak az önjelölt társadalmi távolságtartó zsaruk, bár nem annyira, mint amennyire felbosszantanak a társadalmi távolságtartás ellen harcolók. Ma reggel, ahogy bontottam az üres dobozokat, amelyeket az emeleten lakó szörnyűséges 22 éves partiszörnyek dobtak ki a társasházam elé, arról fantáziáltam, hogyan tudnám őket leszidni. A barátaimmal folytatott Zoom-hívásokon rituálévá vált a közelmúlt bosszúságforrásainak összehasonlítása. Amikor ezen a héten beírom a telefonomba az “M”-et, az segítőkészen azt javasolja, hogy “anyabaszók.”
Azt hívom: Elértük ennek a világjárványnak az irritációs fázisát.
Akár klinikai, diagnosztizálható fokú a szorongás, akár egyszerűen csak egészséges arányban van a világjárvány és a gazdasági leállás idegőrlő mindennapi valóságával, az állandó aggodalom garantáltan feszülté tesz. Az, hogy ez a felfokozott ideges izgalmi állapot hogyan jelentkezik, attól függően változhat, hogy ki vagy, milyenek a körülményeid, vagy hogy a hét melyik napja van. De ha azt vette észre, hogy a hangulata az utóbbi időben pipacsosra vált, nyugodt lehet, hogy nincs egyedül.
Az érzelmi “reakciókészség” jól jelzi az ember egzisztenciális egyensúlyérzékét. És különösen az ingerlékenység a szorongó elme egyik jellemzője.
Furcsának tűnhet, hogy a szorongás ennyire morcossá tesz minket, de nem véletlenül a “harc” a harc/menekülés/megfagyás reakció része. Neuropszichológiai szempontból általánosan elfogadott, hogy amikor az emberek reflexszerűen olyan módon reagálnak egy érzékelt stresszorra, amely nincs arányban semmilyen közvetlen fizikai fenyegetéssel, az agy “primitív” szubkortikális és limbikus régiói végzik a stresszor feldolgozásának nehéz munkáját, az evolúciósan kifinomultabb prefrontális kéreg különösebb segítsége nélkül. Válaszul erre a fokozott idegi izgalomra – más néven szorongásra – az agy érzelmi reakciókat vált ki, beleértve a dühöt vagy az ingerlékenységet.
A pszichológus és szerző, Kathleen Smith elmondta nekem, hogy ez egy olyan mechanizmus, amelyet az agy önmaga megnyugtatására használ: “Első gondolatra a konfliktus nem tűnik nagyszerű stratégiának a megnyugtatásra” – írta egy e-mailben. “De valójában eléggé adaptív. Ha meg vagyok győződve arról, hogy a másik személy idegesítő vagy rossz, és változtatnia kell a viselkedésén, akkor nem én vagyok a probléma. Így egy kicsit meg tudok nyugodni, ha azt mondom magamnak, hogy Bob az, akinek meg kell változtatnia a véleményét, bocsánatot kell kérnie, terápiára kell járnia, vagy bármi másra.”
Szóval az a bosszús homunculus, amelyik az agyamban asztalokat forgat, amikor egy újabb kovászos kenyeret látok az Instagramon, valójában megpróbál… megnyugtatni? Igen, mondja Smith: “A szorongás dühként vagy ingerlékenységként való megélése az egyik stratégia, amit az agyunk a szorongás kezelésére használ. Jobb híján mások vélt hibáit hibáztatjuk vagy mások vélt hibáira összpontosítunk, mint egy módja annak, hogy megnyugtassuk magunkat.”
Hogyan csillapítsuk az ingerültséget
De hogyan lehet megfékezni ezt az ítélkező, szorongásból fakadó reakciót? A legkézenfekvőbb megoldás az, ha dolgozunk azon, hogy a szorongásunkkal közvetlenül foglalkozzunk.
A bizonytalan idők szorongását enyhíthetjük azzal, hogy azon dolgozunk, hogy elfogadjuk az ismeretlent, bár ez nem éppen a mi furcsa homosapiens agyunk erőssége. Dr. Jud Brewer pszichiáter a mély légzés és a mindfulness kombinációját ajánlja, hogy megnyugtassa az idegrendszerünket, és a jelen pillanatban földeljük magunkat.
Aztán ott van az összes többi dolog: Érezd az érzéseidet, aludj és mozogj annyit, amennyit csak tudsz, egyél rendesen, igyál vizet. Ne feledd, hogy az alkohol és más hangulatjavító szerek sebezhetőbbé tehetnek az érzelmi hullámvölgyekkel szemben. És adj magadnak egy kis szusszanást a mai hírek borzalmaitól.
A kirohanás helyett gyakorolhatod a kedvességet is. Ha észreveszed, hogy a határán vagy annak, hogy valakire ráförmedj, vegyél egy mély lélegzetet, és gondolkodj el egy produktívabb alternatíván. Beszélj valakivel, akiben megbízol, arról, hogy mi jár a fejedben, még ha ez olyan egyszerű is, mint: “Ma minden annyira idegesít, és ez eléggé kiakaszt.”
És ne feledd, hogy mások agyában is egy hasonlóan destruktív homunculus tombol – így lehet, hogy ők most nem a legkedvesebb, legtoleránsabb állapotukban vannak. Mielőtt reagálnál: figyelj. Ne próbálj mindig igazad lenni. Adja meg az embereknek az esélyt a kételkedésre. Ez mindkettőtöknek segíthet; tanulmányok szerint az együttérzéssel való viselkedés közvetlen és pozitív hatással lehet az önképre, a másokkal való kapcsolatokra és a pszichológiai jólétre.
Szabadítsd meg magadat is. Megengedett, hogy furcsán érezd magad a nagy lecsendesedés idején, és ennek bevallása segíthet. Jobban fogod érezni magad, ha nem táplálod tovább a belső mogorvaságodat.