Audio Transcript
Michael Reeves történész ismét csatlakozik hozzánk az Egyesült Királyságból, ezen a héten John Piper helyettesítésére. Michael, a Máriához való imádkozás feltűnő jelenség a római katolikus egyházban, ami nekünk, protestánsoknak is feltűnő. A Vatikán még a legfrissebb Katekizmusban is folytatja a Máriának szentelt liturgiák, ünnepek és imák értékét és fontosságát. Hogyan alakult ki ez a gyakorlat az idők folyamán? Miért imádkoznak a katolikusok Máriához?
Oké, a történetnek valójában két része van. És az első rész nagyon jól kezdődik. Az egyház és teológusai a legkorábbi időktől fogva Pál apostolnak a Róma 5:12-21-ben található látomását a két emberről, Ádámról és Krisztusról, akik meghatározzák minden ember sorsát, egy nagyon erős uralkodó képnek vették az üdvösségben. Két ember van – Ádám és Krisztus. És mindannyian egyiküktől függ az üdvösségünk. Ádámban mindannyian elbuktunk. Krisztusban azok, akik vele egyesülnek, üdvözülnek.”
Mária mint közvetítő?
Most ez olyan erős vonássá vált a korai egyház teológiájában, hogy az emberek elkezdtek gondolkodni, mi Éva helye ebben? Nem csak Ádám esett el. Éva is elesett. És így kezdték úgy látni, hogy egy férfi és egy nő a kárhozatunk eredete. És hogy egy szép rendet lássanak, mint ez az első Ádám és az utolsó Ádám – Pál szerint az 1Kor 15:22-ben – néhány teológus elkezdett játszani azzal a gondolattal, hogy volt egy első Éva és egy utolsó Éva, aki Mária lenne. És ez nagyon-nagyon lassan kezdett átcsapni abba az elképzelésbe, hogy Mária valahogyan társtársa lehet az üdvösség művének. És így II. János Pál pápa hitt abban, hogy Mária társmegváltó, megváltó Krisztus mellett, ami természetesen szöges ellentétben áll azzal, amit az Apostolok Cselekedetei 4:12-ben olvashatunk: “Nincs más név az ég alatt, amely az emberek között adatott volna, amely által üdvözülnünk kellene” – Jézus Krisztus.
“Néhány teológus azzal a gondolattal kezdett játszani, hogy volt egy első Éva és egy utolsó Éva, aki Mária lenne”.
Ez egy teológiai pálya volt. Nem sokat tett a népszerűségben a Máriához való imádkozásért, amíg valami más nem történt. Tehát Kr. u. 500-tól kb. 1500-ig különböző okokból tragikus hanyatlás következett be Isten megismerésében. Az evangélium egyre zárkózottabbá vált. A róla való tudás a kolostorokra korlátozódott. Az embereket nem tanították jól. És ahogy az Isten ismerete hanyatlott, úgy vonult vissza Krisztus a mennybe. Az emberek úgy érezték, hogy egyszerűen nem közelíthetik meg őt. Nem tudtak róla, mint megváltóról. És mivel ez a helyzet, ha nem lehet megközelíteni Krisztust, mint könyörületes és hűséges főpapot, aki közbenjár értünk, akkor közvetítőkre van szükségünk köztünk és maga Krisztus között.
A gondolat tehát egyre erősödött: Nos, ha nem tudok Krisztushoz közeledni, akkor majd az anyjához fordulok, aki majd szól egy jó szót az érdekemben Krisztusnál. És így az emberek elkezdtek Máriához imádkozni, aki Krisztushoz imádkozott, aki közbenjárt az Atyánál. Ez valójában egyre erősebbé vált. Mária maga is kezdte megszerezni ezt a nagyon magasztos pozíciót, mint a Mennyek Királynője, és így az emberek azt gondolták, hogy imádkoznom kellene az édesanyjához, hogy szóljon egy jó szót nála, aki majd szól egy jó szót Jézusnál. Így kezdődött az Anna-kultusz, mivel Anna Mária anyja volt. És ha elolvassátok Luther Márton történetét, akkor láthatjátok ezt az időszakot, amikor fiatalemberként, joghallgatóként egy villámcsapás a földhöz vágja. A magyarázat, ami kijön a száján, ez: Szent Anna, segíts rajtam! Szerzetes leszek. És Luther addig a korig soha nem mert magához az Istenhez imádkozni. Csak szentekhez imádkozott – közvetítőkhöz köztünk és Krisztus között.
Jobb Krisztusban
És a másik dolog, amit szerintem Luthernél látunk, az az, hogy Luther úgy érezte, hogy nem tudja szeretni Istent – sőt, Luther azt mondta: Gyűlöltem az igazságos Istent, aki elítélte a bűnösöket – valahol el kell helyezned a szívedet és a szeretetedet valakire, aki kedvesnek tűnik. És mivel Krisztus nem tűnt kedvesnek, Luther szerint ő és szerzetestársai azt tették, hogy a szeretetüket máshová helyezték, Máriára és a szentekre. Mária, ez az anyafigura, úgy tűnt, hogy olyan könyörületességgel rendelkezik, amivel Jézus nem. És ez, azt hiszem, megmagyarázza, hogy ha ma beszélgetsz mondjuk egy olasz római katolikussal, akkor gyakran lesz egy erős érzésed, hogy mennyire nem csak az, hogy Mária fontos számukra, hanem hogy mennyire szeretik őt. Igazi meleg szeretetről van szó. És azt hiszem, ez megint csak elárulja azt a nézetet, hogy Krisztus nem egy könyörületes és hűséges főpap. Ezért kell valaki, aki ezt a feladatot elvégzi helyette.”
“Ahogy az Isten ismerete csökkent, úgy vonult vissza Krisztus a mennybe. Az emberek úgy érezték, hogy egyszerűen nem közelíthetik meg őt.”
És így a Zsidók 4:14-16 lenne az a teológiai válasz, amit te adnál valakinek, aki Máriához imádkozott: Jézus a mi “nagy főpapunk”, és közvetlenül hozzá mehetünk.”
Azt hiszem, ez teljesen helyes, mert ha egyszerűen tiszteletlen lennék Máriával szemben, az nem lenne eredményes út. De ha azt mondom, hogy mindazt a könyörületet és megváltást, amit Máriában keresel, jobban megtalálod Krisztusban, azzal nem veszek el tőled semmit. Egy jobb evangéliumot ajánlok neked, egy igazabb, kegyelmesebb Istent.