2015. május 1., péntek
A poszttraumás stressz zavarban (PTSD) szenvedők egy részénél a tünetek túlmutatnak a sokakat zavaró flashbackeken, rémálmokon, álmatlanságon és feszült érzéseken. A PTSD-ben szenvedők akár 30 százaléka szenved a deperszonalizáció és a de-realizáció néven ismert tünetektől is – vagyis “testen kívüli” epizódokat vagy olyan érzéseket tapasztalnak, hogy a világ nem valóságos. A tudatosság és a tudatosság ezen zavarai disszociáció néven ismertek.
Új kutatások most azt mutatják, hogy a félelem feldolgozásában részt vevő agyi áramkörök másképp vannak bekötve ezeknél az embereknél, mint másoknál, akiket PTSD-vel diagnosztizáltak. A Neuropsychopharmacology című szaklapban közölt eredmények arra utalnak, hogy az ilyen betegeknek más kezelési lehetőségekre van szükségük.
A disszociációval járó PTSD-t a zavar egy külön altípusaként ismerik el. Leggyakoribb azoknál az embereknél, akiknél a PTSD ismételt traumák vagy gyermekkori viszontagságok után alakult ki. Genetikai tényezők is növelhetik a disszociációval járó PTSD kialakulásának kockázatát.
Tanulmányok megállapították, hogy a traumatikus eseményekre való emlékeztetők a disszociatív PTSD-ben szenvedő betegeknél más neurális aktivitási mintákat váltanak ki, mint a disszociáció nélküli PTSD-ben szenvedőknél. Mindkét csoportban az érzelmeket szabályozó agyi áramkörök feltehetően megzavarodtak. A legtöbb PTSD-ben szenvedő embernél az érzelmi reakciókat az agy alulszabályozza (alulszabályozza vagy ellenőrzi), ami azt okozza, hogy újra átélik a traumatikus eseményeket és hiperarousalis tüneteket tapasztalnak, például könnyen megijednek. Ezzel szemben a PTSD disszociatív altípusában szenvedő embereknél az érzelmi válaszokat az agy túlszabályozza (túlszabályozza), ami érzelmi leváláshoz és az altípusra jellemző deperszonalizációs és derealizációs érzésekhez vezet.
A vezető szerző Dr. Ruth Lanius, Ph.D., a University of Western Ontario kutatócsoportját vezette, amelynek tagja volt a kétszeres (2007 és 2009) NARSAD Young Investigator ösztöndíjas Margaret McKinnon, Ph.D., az ontariói McMaster Egyetemről. A tudósok funkcionális mágneses rezonancia képalkotással hasonlították össze 49 PTSD-ben szenvedő ember agyának aktivitását, akik közül 13-nál a zavar disszociatív altípusát diagnosztizálták. Vizsgálatukba bevontak 40 olyan embert is, akik nem szenvedtek PTSD-ben.
A kutatók elemzésükben az agy azon részeire összpontosítottak, amelyek az amigdalához kapcsolódnak, egy mélyen az agyban található kis struktúrához, amely az érzelmek és a félelem feldolgozásában vesz részt. Az amigdala két részével való kapcsolatokat vizsgálták: a basolaterális amigdalával, amely értékeli az érzékszervi információkat és segít az érzelmek integrálásában, valamint a centromedialis amigdalával, amely segít a félelmi reakciók végrehajtásában.
Megállapították, hogy a PTSD disszociatív altípusában szenvedő betegek agyában az amigdala erősebben kapcsolódott a tudatosságban, a tudatosságban, az érzelmi szabályozásban és a propriocepcióban (a testhelyzet érzékelésében) részt vevő agyi régiókhoz, mint a disszociatív altípus nélküli PTSD-s betegeknél. A kutatók szerint a betegek disszociatív tünetei közvetlenül összefügghetnek az agy funkcionális áramköreinek ezen változásaival.
Az absztrakt olvasható.