Ez a cikk a Covering Climate Now nevű globális újságírói együttműködéssel együttműködve jelent meg, amely az éghajlati témákról való tudósítást erősíti.
A rizsnek lehet, hogy most jön el az ideje. Egészen a közelmúltig egy átlagos amerikai évente csak körülbelül fél kilót evett a gabonából, míg egyes ázsiai országokban az emberek évente akár nyolc kilót is megesznek belőle. Március elejére azonban egy adatszolgáltató cég megállapította, hogy a rizs és más alapvető élelmiszerek értékesítése 84 százalékkal nőtt. És mivel jelentős kérdések merültek fel a hústermelés rövid távú jövőjével kapcsolatban, ez a gabona még jelentősebb részévé válhat az amerikai étrendnek.
Amint egyike azon kevés, az Egyesült Államokban termesztett árucikknek, amely közvetlenül az emberek táplálására megy, a rizsnek sokkal kisebb a környezeti lábnyoma is, mint sok más élelmiszernek.
“Az emberek alábecsülik a rizst. Ez egy kis gabona” – mondja Meryl Kennedy, aki egy louisianai rizstermelő lánya, a Kennedy Rice Mill vezérigazgatója és a 4Sisters Rice alapítója. Egy világjárvány idején azonban rengeteg embert képes hatékonyan ellátni.
A rizstermesztés azonban nem tökéletes. Tény, hogy a globális rizstermelés a mezőgazdasági kibocsátások legalább 10 százalékáért felelős. Nagy mennyiségű metánt termel – egy olyan üvegházhatású gázt, amely 24-szer erősebb, mint a szén-dioxid. De, mint kiderült, ez inkább a mennyiség, mint a termesztési módszer tényezője. A rizs adja a világ kalóriamennyiségének egyötödét, és a kutatások azt mutatják, hogy kalóriánként az egyik legalacsonyabb kibocsátási lábnyoma van a húshoz, gyümölcshöz, zöldséghez, búzához és kukoricához képest.
Most egyre nagyobb figyelem irányul azokra a gyakorlatokra, amelyek tovább csökkentik a rizs éghajlatra gyakorolt hatását. És mivel ez a negyedik legnagyobb termesztett növény a világon, ezek a változtatások jelentős éghajlati megoldást jelenthetnek.
A 2020-as Drawdown Review-ban, amely a legújabb tudományos kutatások alapján elemzi a különböző éghajlati megoldások hatását az egyes iparágakban, a Project Drawdown nevű nonprofit thinktank két módszert sorol fel a rizstermesztés átállítására.
“Mindkét megoldás arról szól, hogyan lehet a leginkább fenntartható módon termeszteni a rizst. Ez a hagyományos rizstermesztésről a rizstermesztés továbbfejlesztett módjára való áttérés” – mondta Dr. Mamta Mahra, a Drawdown vezető munkatársa a biorizstermesztés modellezésében. “A lényeg az, hogy: Ha már rizst termesztünk, miért ne nézzük meg, mennyivel csökkenthető a kibocsátás?”
Rizstermesztés ma
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a rizs a negyedik legnagyobb termény a világon. Ha kiigazítanánk, hogy az emberek mennyit esznek belőle, valószínűleg feljebb kerülne a rangsorban, mivel a kukoricát és a cukornádat is felhasználják bioüzemanyagok előállítására.”
“Ha már rizst termesztünk, miért ne nézzük meg, mennyivel csökkenthető a kibocsátás?”
Kínában messze a legtöbbet termesztenek a gazdák. Az USA a tizenkettedik helyen áll a globális rizstermelésben, és a túlnyomó többség hat államban történik: Arkansas, Kalifornia, Louisiana, Mississippi, Missouri és Texas. Az amerikai rizstermesztők 2019-ben alig 2,5 millió hektárról mintegy 18 milliárd font rizst takarítottak be. Ennek a rizsnek körülbelül a felét exportálják, elsősorban Mexikóba, Közép-Amerikába és Északkelet-Ázsiába, hogy az USA-nál nagyobb globális étvágyat tápláljanak
“Az USA több rizst termel, mint amennyit megeszünk” – mondta Kennedy. “Remélem, hogy ez még az én életemben megváltozik.”
“Javított rizstermelés”
Az, ami fokozatosan változik, az az, ahogyan az iparág gondolkodik és beszél a környezeti hatásáról. Tavaly az iparágat képviselő USA Rice 64 oldalas fenntarthatósági jelentést tett közzé. Ezen a héten pedig új fenntarthatósági célokat jelentett be, vállalva, hogy 2030-ig 13 százalékkal csökkenti mind a vízfelhasználást, mind az üvegházhatású gázok kibocsátását.
A legtöbb rizst az USA-ban több ezer hektáron termelik, amelyeket az egész szezonban elárasztanak. Az elárasztás megfékezi a gyomokat, és más célokat is szolgál, például a talajban lévő tápanyagokat elérhetővé teszi a növény számára. Ehhez azonban sok vízre van szükség, és az elárasztott földek alatti talajban élő mikrobák metánt termelnek, amelyet aztán a növények kibocsátanak.
Egy arkansasi rizsfarm. (USDA Photo by Lance Cheung)
A szántóföldek elárasztási idejének csökkentése tehát két célt szolgál: a víztakarékosságot és a kibocsátás csökkentését. Ez az egyik legfontosabb gyakorlat, amit a Project Drawdown a “javított rizstermesztés” kategóriájába sorol.”
Az Egyesült Államok déli részén egyre több gazdálkodó alkalmazza az alternatív nedvesítés és szárítás (AWD) nevű módszert. Tanulmányok megállapították, hogy attól függően, hogy a gazdálkodók milyen gyakran és mennyi ideig szárítják a földjeiket, ez a gyakorlat akár 65 vagy akár 90 százalékkal is csökkentheti a metánkibocsátást. Az AWD azonban nem terjedt el széles körben, és még nem világos, hogyan befolyásolja a terméshozamokat.