Meghalt Roger Ebert, a legendás filmkritikus

Roger Ebert, a legendás filmkritikus ma elhunyt – jelentette régi munkaadója, a Chicago Sun-Times.

Ebert évek óta küzdött a rákkal. Élete során nyálmirigyrákkal, pajzsmirigyrákkal és állcsontrákkal kezelték. Ebert 2006-ban elvesztette az állkapcsát, és ezzel együtt a beszédkészségét is, de még így is töretlen tempót diktált, évente több mint 200 filmet kritizált a lapnak, és továbbra is csodált digitális jelenléte volt. A blogján és a Twitteren megörökítette a rákkal folytatott küzdelmét, és mindössze két nappal ezelőtt írt egy posztot, amelyben közölte, hogy “jelenléti szabadságot vesz ki.”

Ebert 70 éves volt.

“Életemnek ezen a pontján a filmekről való írás mellett talán arról is fogok írni, milyen megbirkózni az egészségügyi kihívásokkal és az általuk rád kényszerített korlátokkal” – írta. “Nagyon büdös, hogy a rák visszatért, és hogy túl sok napot töltöttem a kórházban. Így a rossz napokon talán arról a kiszolgáltatottságról írok, ami a betegséggel jár. A jó napokon talán egy olyan jó filmről áradozom, amely annyira jó, hogy a betegségen túlra repít.”

2011-ben Ebert az NPR Melissa Blockkal beszélgetett. Éppen akkoriban írta meg az Élet maga című memoárját. Ebert a számítógépe digitális hangján keresztül beszélt.

Melissa arról kérdezte, hogy mi az, amiről a legtöbben emlékezni fognak rá: A Gene Siskellel közös tévéműsora, amelyben ketten adtak felfelé és lefelé mutató hüvelykujjat a filmeknek.

“Gyakran haragudtunk egymásra” – mondta Melissának. “Máskor meg nagyon melegszívűek voltunk. Azt hiszem, erős erkölcsi érzékünk volt azokkal a filmekkel kapcsolatban, amelyek sértettek minket, akár a tartalmuk, akár az általános ostobaságuk miatt.”

Ebert talán legnagyobb teljesítménye az 1975-ös Pulitzer-díj volt. Ő volt az első filmkritikus, aki elnyerte azt.

46 évig írt filmkritikát a Sun-Times-nak, 31 évig pedig a tévében. A Chicago Sun-Times nekrológja szerint Ebert nemcsak “széles körben népszerű” volt, hanem “szakmailag is elismert.”

Kiemelik, hogy a kritikusi állás a semmiből jött. A Sun-Times-nál akkor ajánlották fel neki az állást, amikor “az előző kritikus, Eleanor Keen nyugdíjba vonult.”

“Nem tudtam, hogy az állás betöltetlen, egészen addig a napig, amíg meg nem kaptam” – idézi a lap Ebert szavait. “Fogalmam sem volt róla. Bob Zonka, a főszerkesztő behívott a tárgyalóterembe, és azt mondta: “Önt fogjuk kinevezni filmkritikusnak”. Az égből pottyant.”

Frissítve: 16:50 ET. Reakciók:

Ebert halálára érkeznek a reakciók:

— “Roger volt a filmek” – mondta Obama elnök egy nyilatkozatban Ebertről. “Amikor nem tetszett neki egy film, őszinte volt; amikor tetszett neki, áradó volt – megragadva a filmek egyedülálló erejét, hogy elvisz minket valami varázslatos helyre. Roger még a rákkal folytatott küzdelmei közepette is ugyanolyan termékeny volt, mint amilyen rugalmas – továbbra is megosztotta szenvedélyét és látásmódját a világgal. A filmek nem lesznek ugyanazok Roger nélkül, gondolataink és imáink Chazzel és az Ebert család többi tagjával vannak.”

— A New York Times filmkritikusa, A.O. Scott tweetelt egy linket egy 2008-as cikkhez, amit Ebertről írt. Scott el volt ragadtatva, és azt írta:

“Ez a nyomtatott korpusz az, ami fenntartja Mr. Ebert hírnevét, mint azon kevés hiteles óriások egyike egy olyan területen, ahol az önhittség gyakran háttérbe szorítja a teljesítményt. Írásaiból talán hiányzik Pauline Kael és Andrew Sarris polemikus káprázatossága és elméleti ereje, akiknek nevét kötelességszerűen fel kell idézni az amerikai filmkritikával kapcsolatos bármilyen megfontolás során. Fénykorukban ők ketten harcosok, rendszerépítők és nagyszabású intellektuális kalandorok voltak. De Ebert úr prózájának közérthető középnyugati tisztasága és zseniális, beszélgetős jelenléte az oldalon végül talán hasznosabb és megbízhatóbb társává teszi őt az elkötelezett mozilátogatónak.”

Scott is tweetelt: “Ebert egyedülálló volt. Mindannyian az árnyékában és az adósai vagyunk.”

— Rahm Emmanuel, Chicago polgármestere közleményben tudatta: “Lehet, hogy életének utolsó tekercse a végéig lefutott, de az emléke soha nem fog elhalványulni.”

— Greg Mitchell író Ebert saját írásait használta fel, hogy reflektáljon a filmkritikusra. rámutatott egy 2011-es írásra, amit Ebert a Salon számára írt. A címe: “Nem félek a haláltól.”

Ebert azt írta:

“Nem vágyom arra, hogy örökké éljek. A fogalom megrémít engem. 69 éves vagyok, rákos voltam, hamarabb fogok meghalni, mint az ezt olvasók többsége. Ez a dolgok természetéből fakad. A halál utáni életre vonatkozó terveimben azt mondom, ismét Whitmant idézve:

Hagyom magam a földre, hogy a fűből, amit szeretek,

Ha újra akarsz engem, keress meg a csizmatalpad alatt.”

Frissítve 16:13-kor ET. Az NPR közzétette a teljes nekrológot, most. És mindenképpen keressetek még többet barátainktól a Monkey See-nél.