Itt az ideje, hogy beszéljek a válásomról. Már 12 éve és 6 hónapja elváltam. Én 12 évig és 6 hónapig voltam házas. A férjemtől 2004 januárjában váltam el. Ezek a szavak olyan ridegnek tűnnek. És így is kell lennie. A válás egy kemény és kemény dolog – egy szakadás, egy törés, egy halál.
Hiszem, hogy Isten arra hív, hogy megosszam veletek ennek az útnak egy részét, de tudjátok, miközben ezt olvassátok, hogy ez messze nem a teljes történetem. Ez egy rész és egy perspektíva. Az egyik ok, amiért ezt írom, az az, hogy mindennap hallok olyan nőkről, akik a házasságuk nagyon korai szakaszában a válást választják.
Azzal szeretném kezdeni, hogy nem azért mondom el ezt a történetet, hogy bárkit is megítéljek vagy elítéljek, vagy hogy azt éreztessem veled, hogy elítélem a te történetedet. Egy általános “ezt kellene tenned” posztot írni, ami minden nehéz helyzetre illik, lehetetlen. Én csak azért mondom el az én történetemet, mert ez az, amit én tudok és ami nekem van. És el kell mondanom, amit Isten kinyilatkoztatott nekem az elmúlt néhány évben a házasságra, a csodákra és a szövetségre vonatkozó szívéről.
Ezt azoknak írom, akik esetleg a válást fontolgatják. Hadd tisztázzam, hogy NEM azokhoz szólok, akik bántalmazó helyzetben vannak. És a bántalmazásnak különböző fajtái vannak. Lehet, hogy fizikailag bántalmaznak és zúznak, vagy lehet, hogy a szívedet és az elmédet bántalmazzák és zúznak. Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy azt mondom neked, hogy bármi történjék is, maradj a házasságodban.
Amikor a házasságom szétesett, Isten megtanított az Ő nagy szeretetére, feddésére, gondviselésére és kegyelmére irántam. Az Ő jelenléte leszállt és Atyaként lakott velem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Földi apám öt évvel a szétválásom előtt meghalt, és nagy szükségem volt bölcs tanácsra és atyai gondoskodásra. Korábban soha nem tapasztaltam meg Isten jelenlétét ilyen módon. Ő gyengéd volt hozzám. Egy völgyben csendes vizek mellé vezetett, és ott gondoskodott rólam. A volt férjemmel másfél évig külön éltünk, és Isten ez idő alatt megmetszett, tanított és megvigasztalt. A házasságom nehéz volt, és nem vettem félvállról a válásról szóló döntést.”
De itt van ennek a hozzászólásnak a lényege: Most már megbántam, hogy elváltam a férjemtől.
A válásunk okai személyesek és magánügyek, és nem fogom itt megosztani őket. A volt férjem látta és jóváhagyta ezt a bejegyzést. Ez az ő története is. Szeretném tisztázni a bántalmazás kérdését is. Voltak problémáink, de ez nem tartozott közéjük. Az exem jó ember, és most is barátságban vagyunk, és reméljük, hogy a másik boldog lesz az életben. A családja még mindig nagyon értékes számomra.
Azt tettem, amiről akkor azt gondoltam, hogy az egyetlen választásom. 12 év és 6 hónap után az a nő, aki most vagyok, nem döntött volna úgy, hogy elválok a férjemtől.”
Ez lehet, hogy te is ott vagy most, “választás nélkül” érzed magad, csapdában vagy, úgy érzed, hogy csak a hatalmas igényeidet, szívfájdalmadat, elutasításodat látod. Vagy talán egyáltalán nincs benned semmilyen érzés, és nem látsz más utat, mint a válás. Lehet, hogy úgy érzed, rosszul döntöttél. Talán elvonja a figyelmedet egy másik férfi, és arról ábrándozol, hogy ő hoz neked egy új kezdetet. Bárhol is vagy, remélem, hogy elolvasod ezt, és megkérdezed Istent, mit mondana a válásod okára vagy okaira.
Visszatekintve, csak azt kívánom, bárcsak lett volna látásom a körülményeimen túl, hogy túllássak önmagamon, hogy hitben és ne látás szerint járjak. Remélem, hogy az én 12 évem és 6 hónapom perspektívája, az élet, a tanulás és a megbánás betekintést nyújt számodra abba, amit évek múlva tapasztalhatsz, ha a válást választod.
Azzal beszélek, aki reménytelennek érzi magát, és nincs bibliai oka a válásnak; aki csak KI akar szállni. Azt tanácsolom neked, hogy tarts egy kis szünetet. Csak állj meg. Várj, lélegezz. Adj helyet Istennek, hogy mozduljon, még ha évekbe is telik (és lehet, hogy évekbe telik), nézz rá, várd, hogy Ő mozduljon, és ne a férjed. Kérdezd meg Istent, hogy mit tegyen, és aztán tényleg hallgasd meg Őt – és ne csak azon keresztül, hogy mit szeretnél, mit mondjon. Adj magadnak távolságot, időt és teret, hogy értékeld az indítékaidat.”
Megmondom őszintén. Ha azt hiszed, hogy az Ő legjobbja számodra vagy a “legjobb éned” a férjedtől való válás másik oldalán van, akkor hazugságban hiszel. A legjobb énedet abban találod meg, ha meghalsz önmagadnak (Gal 2:20, Lk 9:23).
Ha elvált vagy, vagy a válást fontolgatod, valaki talán már emlékeztetett arra, hogy Isten gyűlöli a válást, és Ő gyűlöli is (Mal 2:16). Gyűlöli a válást, de ugyanakkor szeret téged. Ez a két dolog nem zárja ki egymást. Együtt járnak. Isten tudja, mi van a válás másik oldalán.”
Hallottam Beth Moore-t régen egy rendezvényen azt tanítani, hogy azt hisszük, ismerjük szívünk igazi vágyait, de Isten az, aki igazán ismeri azokat (jobban, mint mi valaha is tudnánk), és végül Ő vezeti oda a szívünket (Zsoltárok 37:4). Más szóval, azt hisszük, hogy tudjuk, mi a legjobb számunkra, de csak Isten tudja és látja.”
A közelmúltban beszéltem néhány másik barátommal, akiknek van egy válást megbánó történetük, pedig a házasságuk nagyon nehéz volt. Csak akkor lehet tudni, milyen érzés a válás, ha már megtörtént. És az nem jó érzés. A szabadság, amiről azt hiszed, hogy végre kielégíthet, nem fog. Csak Jézus tudja kielégíteni a lelked mélységes vágyait.
A legnagyobb bánatom, hogy nem volt több hitem. Jézusnak annyi kegyelme van a választásomhoz. Akkor is megvolt neki, és most is megvan. Nem ostorozom magam, és nem járok kárhozatban. Ő tele van kegyelemmel. Ő szuverén. Ő az, aki ezeken az éveken keresztül metszett és tanított engem. Bárcsak tovább lettem volna mozdulatlan az Úr előtt. Bárcsak többet pihentem volna Őbenne és vártam volna, és nem mozdultam volna el, vagy húztam volna egy kemény vonalat a homokba. Talán neked is szükséged van térre, hogy fellélegezz és az Úr előtt legyél. Ha szükséged van rá, akkor használd ki.
Zárásként egyszerűen ezt mondom. Azt hiszem, lemaradtam egy csodáról. Ebben a hónapban lett volna a 25. házassági évfordulóm. Nem állhatok az exem mellett, és nem mondhatom, hogy “Isten végtelen kegyelméből és erejéből megcsináltuk”, ahogy más házaspárokat hallottam mondani.
Soha nem fogom megtudni, milyen erőt adott volna Isten a mi gyengeségeinken keresztül házaspárként, ha maradtam volna, ha tovább imádkoztam volna, és többet vártam volna rá. De azt tudom, hogy az Ő feltámadása és gyógyító ereje ma is él. Isten szövetséges Isten. Az a fogadalom, amit tettem, komoly dolog volt Neki. Isten még mindig csodatevő. És Ő irgalmas.
És most mi lesz? Menj hozzá a haldokló házasságoddal, mielőtt aláírsz bármilyen papírt. Kérd Istentől a jelenlegi körülményeiteken túli jövőképet. Vegyél igénybe jó keresztény tanácsadást. Kapaszkodjatok Jézusba. Kérd Őt, hogy adjon neked egy másik “akarást”, ha tényleg csak válni akarsz, és csak erre tudsz gondolni.
Tedd elé a csodára való igényedet. Menj az Ő időkeretével, ne a tiéddel. Légy bátor! Várj az Úrra. Imádkozom érted, testvérem.
Maradj képben! Iratkozz fel a Lifeway Women e-mail hírlevelünkre. Csak írd be az e-mail címed a jobb oldali mezőbe, és kattints a “Feliratkozás” gombra. Ilyen egyszerű.
Paige Greene a Lifeway felnőtt élő rendezvényekért felelős igazgatója, ahol egy rendezvényszervezői csapatot irányít, akik minden évben bibliatanulmányozási, gazdagító és szimulációs rendezvényeket valósítanak meg nők, férfiak, egyetemisták és idősebb felnőttek számára. A Lifewayhez 2006-ban érkezett, de a Lifewaynél végzett munkája előtt Paige a Samaritan’s Purse (Samaritánus Pénztárca) karácsonyi gyermekműveleti projektjének hazai közösségi kapcsolatait irányította. Emellett mesterképzésen dolgozik szakmai tanácsadásból. Szabadidejében négy tizenéves és fiatal felnőtt unokahúgának nagynénje, és szeret utazni, énekelni és időt tölteni a családjával.