A viking társadalom szigorú társadalmi hierarchia szerint szerveződött, és az északi pogány vallás volt az uralkodó hitrendszer a társadalom nagy részében.
A vikingek pogány hite népi vallás lévén, a szervezett vallásokhoz képest jobban átitatódott a helyi szokásokkal és a faluközi hagyományokkal.
A nyilvános viking szokások között említésre méltóak voltak a vallási ünnepek és a rituális áldozatok. Számos magánjellegű szokást is betartottak a vikingek olyan alkalmakkor, mint a születés, a házasság és a halál.
Viking születési szokások
A viking társadalomban nagy várakozás övezte a gyermek születését. A gyermek születése előtt rituális énekeket énekeltek, hogy az anya és a gyermek biztonságban maradjon a szülés alatt.
Kilenc nappal a gyermek születése után az apja nyilvános szertartás keretében a térdére helyezte a gyermeket, és vizet locsoltak a gyermekre. Ez a szokás megerősítette a gyermek státuszát a klán tagjaként, és a klántagok jogait ruházta rá.
Az is szokás volt, hogy az új gyermeket egy elhunyt ősről vagy az északi panteon valamelyik istenéről nevezték el. Egyes beszámolók szerint a gyermek születésének kilencedik napján vendégeket hívtak meg, akik ajándékokat hoztak az új gyermeknek és szüleinek.
Viking házassági szokások
A házasság fontos esemény volt a viking társadalomban, és mint ilyen, két család, a menyasszony és a vőlegény családjának találkozását jelentette. Mindkét családnak bizonyos szokásokat kellett betartania a társadalmilag elfogadható házasság érdekében.
A legkorábbi lépés az volt, hogy a vőlegényt családtagjai elkísérték a menyasszony családjához, hogy megkérje a kezét. Ha a lánykérést elfogadták, kitűzték az időpontot, és egyéb részleteket, például a hozományt és a menyasszony tulajdonjogát.
A kitűzött időpontban hatalmas lakomát rendeztek, amelyen részt vett a menyasszony és a vőlegény családja, valamint más vendégek. A lakomák legalább három napig tartottak. A lakomán a menyasszony és a vőlegény hűségesküt tettek egymásnak. Szokás volt, hogy tanúk kísérték a párt az ágyba.
Az emberáldozat
A viking társadalom egyik legfontosabb vallási szokása volt az emberáldozat. Ilyen áldozatokat vallási ünnepek alkalmával, valamint egy-egy neves viking nemes halálakor is bemutattak.
Az emberáldozatot tipikusan úgy hajtották végre, hogy megfojtották az áldozatot, és felszentelték Odin északi istennek. Vallási ünnepeken emberáldozatokat mutattak be az istenek kedvéért és a jó éves termés biztosítására.
A viking nemes temetésén általában feláldozták a rabszolgáit, és mellé temették őket. Ez annak a viking szokásnak a részeként történt, hogy az elhunyt ős minden tulajdonát vele együtt temették el a sírba.
Az ősök imádata
A viking társadalomban az ősök imádata a családi és vallási szokások fontos része volt. A vikingek úgy tekintettek az elhunyt ősökre, mint akik haláluk után is képesek befolyásolni a család sorsát.
Ezért továbbra is felajánlásokat, például értékes tárgyakat, ételeket és italokat adtak az elhunyt ősöknek, hogy megidézzék jóakaratukat és kegyüket a család számára.