A műholdas internetkapcsolat egy olyan elrendezés, amelyben az upstream (kimenő) és a downstream (bejövő) adatokat egy műholdon keresztül küldik egy számítógépről és érkeznek meg hozzá. Minden előfizető hardvere tartalmaz egy parabolaantennát és egy adó-vevőt (adó/vevő), amely a rádióspektrum mikrohullámú részében működik.
A kétirányú műholdas internetkapcsolatban az upstream adatokat általában lassabban küldik, mint ahogy a downstream adatok megérkeznek. Így a kapcsolat aszimmetrikus. A jeleket egy körülbelül két láb magas, három láb széles és három láb mély parabolaantenna továbbítja és fogadja. A feltöltési sebesség névlegesen 50-150 Kbps az egyetlen számítógépet használó előfizető számára. A lefelé irányuló kapcsolat körülbelül 150 Kbps és több mint 1200 Kbps közötti sebességgel történik, olyan tényezőktől függően, mint az internetforgalom, a szerver kapacitása és a letöltött fájlok mérete.
A műholdas internetrendszerek kiváló, bár meglehetősen drága megoldást jelentenek a vidéki területeken élő emberek számára, ahol a digitális előfizetői vonal (DSL) és a kábelmodemes kapcsolat nem áll rendelkezésre. A műholdas telepítés még ott is használható, ahol a legalapvetőbb közművek is hiányoznak, ha van olyan generátor vagy akkumulátoros áramforrás, amely elegendő áramot tud termelni egy asztali számítógépes rendszer működtetéséhez. A kétirányú műholdas internet opció állandóan működő kapcsolatot kínál, amely megkerüli a betárcsázási folyamatot. Ebben a tekintetben a műholdas rendszer hasonlít a kábelmodemes internetkapcsolatra. Ez az előny azonban hátrányt is jelenthet, hacsak nem használunk tűzfalat a számítógép védelmére a feltörési kísérletek ellen.
A műholdas kapcsolat jellege jó a webböngészéshez és a fájlok letöltéséhez. A tisztán szárazföldi rendszerekhez képest hosszú késleltetés miatt az interaktív alkalmazások, például az online játékok nem kompatibilisek a műholdas hálózatokkal. Egy kétirányú geostacionárius műholdas internetkapcsolat esetén egy tranzakcióhoz két oda-vissza útra van szükség a földfelszín és az Egyenlítő felett 22 300 mérfölddel keringő transzponderek között. Ez a földi műholdas rendszer központja és az elért internetes oldalak közötti szárazföldi adatátvitel mellett történik. Egy ilyen kapcsolat sebessége elméletileg legalább 0,48 másodperc (ennyi idő alatt egy elektromágneses jel két oda-vissza utat tesz meg másodpercenként 186 000 mérföldes sebességgel egy geostacionárius műholdra és vissza), a gyakorlatban azonban ennél valamivel több. A műholdas rendszerek hajlamosak az eső okozta elhalványulásra (erős csapadék esetén bekövetkező romlás), valamint a március közepén és szeptember végén, amikor a Nap naponta néhány percre a műholddal egy vonalba kerül, időnként rövid ideig tartó naptevékenységre. Az esőfakadás és a nap interferenciája időről időre minden műholdas kapcsolatot érint, nem csak az internetes rendszereket.
Ez a szerző nemrég telepítette a StarBandet, egy kétirányú műholdas internetszolgáltatást a vidéki otthoni irodájában. Az új rendszerrel sávszélesség-teszteket végzett egy hagyományos telefonmodemmel összehasonlítva. A telefonos kapcsolat 10 és 15 Kbps közötti tényleges sávszélességet biztosított. A StarBand 200 és 1350 Kbps közötti sebességgel működött; úgy tűnt, hogy az átviteli sebesség elsősorban a letöltött fájl méretétől függ. A leggyorsabb sebességet 50 KB (kilobájt) vagy annál kisebb méretű fájlokkal lehetett elérni, ami jellemzően a weboldalakon található képekre és szövegre volt jellemző. Meglepő módon a gyors letöltések még a legnagyobb internetforgalom idején is elérhetőek voltak.
A műholdas internetkapcsolat összehasonlítása.