Az AT&T Corporation többek között azért döntött úgy, hogy leválasztja berendezésgyártó üzletágát, hogy lehetővé tegye számára, hogy profitáljon a konkurens távközlési szolgáltatóknak történő értékesítésből; ezek az ügyfelek korábban vonakodtak attól, hogy közvetlen versenytárstól vásároljanak. A Bell Labs presztízst hozott az új vállalatnak, valamint a több ezer szabadalomból származó bevételt.
A leválasztás idején a Lucent Henry Schacht vezetése alá került, akit azért hoztak, hogy felügyelje az AT&T egyik ágából független vállalattá való átalakulását. Richard McGinn, aki addig elnökként és COO-ként dolgozott, 1997-ben váltotta Schachtot a vezérigazgatói poszton, miközben Schacht az igazgatótanács elnöke maradt. A Lucent az 1990-es évek végén a befektetői közösség “kedvenc” részvényévé vált, és a részvényenkénti 7,56 dolláros osztalékkal korrigált spinoff árfolyama 84 dolláros csúcsra emelkedett. Piaci kapitalizációja elérte a 258 milliárd dolláros csúcsot, és akkoriban 5,3 millió részvényessel a legnagyobb tulajdonban lévő vállalat volt.
1997-ben a Lucent 2,1 milliárd dollárért felvásárolta a Milpitas-i székhelyű, hangpostai piacvezető Octel Communications Corporationt, ami azonnal nyereségessé tette a Business Systems Groupot. 1999-re a Lucent részvényei tovább szárnyaltak, és még abban az évben a Lucent 24 milliárd dollárért felvásárolta az Ascend Communications-t, egy alamedai, kaliforniai székhelyű kommunikációs berendezéseket gyártó céget. A Lucent tárgyalásokat folytatott a Juniper Networks felvásárlásáról, de ehelyett úgy döntött, hogy inkább saját routereket épít.
1997-ben a Lucent 650 millió dollárért felvásárolta a Livingston Enterprises Inc. részvényeit. A Livingston leginkább a RADIUS protokoll megalkotásáról és a PortMaster termékükről volt ismert, amelyet széles körben használtak a betárcsázós internetszolgáltatók.
1995-ben Carly Fiorina vezette a vállalati műveleteket. Ebben a minőségében a Lucent vezérigazgatójának, Henry B. Schachtnak jelentett. Kulcsszerepet játszott az 1996-os sikeres részvény- és cégbevezetési stratégia, a tőzsdei bevezetés megtervezésében és végrehajtásában. Az ő irányítása alatt a kiválás 3 milliárd dollár bevételt hozott.
Később, 1996-ban Fiorinát kinevezték a Lucent fogyasztói termékek ágazatának elnökévé, és Rich McGinn elnöknek és operatív vezérigazgatónak jelentett. 1997-ben a Lucent 19 milliárd dolláros globális szolgáltatói üzletágának csoportelnökévé nevezték ki, a vállalat legnagyobb ügyfélszegmensének marketingjét és értékesítését felügyelve. Abban az évben Fiorina elnökölt a Lucent fogyasztói kommunikációs üzletága és a Royal Philips Electronics 2,5 milliárd dolláros közös vállalkozásában, Philips Consumer Communications (PCC) néven. A vállalkozás középpontjában az állt, hogy mindkét vállalatot a technológia, a forgalmazás és a márka ismertsége terén az első háromba emelje.
A projekt végül megfeneklett, és egy évvel később feloszlott, miután a mobiltelefonok terén mindössze 2%-os piaci részesedést szerzett. A veszteség 500 millió dollár volt a 2,5 milliárd dolláros forgalom mellett. A sikertelen vegyesvállalat következtében a Philips bejelentette, hogy világszerte bezárja a vállalat 230 gyárának egynegyedét, a Lucent pedig bezárta a vállalkozás vezeték nélküli mobiltelefonokra vonatkozó részét. Elemzők szerint a közös vállalat kudarcát technológiai és vezetési problémák kombinációja okozta. A közös vállalat megszűnésekor a PCC 5000 alkalmazottat küldött vissza a Philipshez, akik közül sokakat elbocsátottak, és 8400 alkalmazottat a Lucenthez.
Fiorina alatt a vállalat 22 000 új munkahelyet teremtett, és a bevételek 19 milliárd dollárról 38 milliárd dollárra látszottak nőni. Az igazi oka azonban annak, hogy a Lucent Fiorina alatt felpörgette az eladásokat, az volt, hogy pénzt adott kölcsön saját ügyfeleinek. A Fortune magazin szerint “egy ügyes kis számviteli varázslattal a kölcsönökből származó pénz új bevételként jelent meg a Lucent eredménykimutatásában, míg a kockázatos adósságot állítólag szilárd eszközként rejtették el a mérlegben”. A Lucent részvényárfolyama megtízszereződött.
2000 elején a Lucent “privát buborékja” kipukkadt, miközben a versenytársak, mint a Nortel Networks és az Alcatel, még mindig erősek voltak; sok hónapba telt, amíg a távközlési iparág többi buborékja összeomlott. Korábban a Lucent 14 egymást követő negyedévben meghaladta az elemzői várakozásokat, ami magas várakozásokhoz vezetett az 1999. december 31-én záruló 15. negyedévre vonatkozóan. 2000. január 6-án a Lucent először jelentette be, hogy elmaradt a negyedéves becslésektől, amikor Rich McGinn vezérigazgató komoran bejelentette, hogy a Lucent különleges problémákba ütközött a negyedév során – beleértve az optikai hálózati üzletágban bekövetkezett zavarokat -, és a bevételek stagnálásáról és a nyereség nagymértékű csökkenéséről számolt be. Ez a részvények 28%-os zuhanását okozta, ami 64 milliárd dollárral csökkentette a vállalat piaci kapitalizációját. Amikor később kiderült, hogy a Lucent kétes könyvelési és értékesítési gyakorlatokat alkalmazott néhány korábbi negyedéves számainak előállításához, a Lucent kegyvesztetté vált. Azt mondták, hogy “Rich McGinn nem tudta elfogadni a Lucent bukását a korai diadaloktól”. Egyszer úgy jellemezte magát, hogy “merész” célokat tűzött ki a vezetői elé, mert azt hitte, hogy a teljesítményre való törekvés álomszerű eredményeket fog produkálni. Henry Schacht megvédte a McGinn által létrehozott vállalati kultúrát, és azt is megjegyezte, hogy McGinn egyetlen Lucent-részvényt sem adott el, amíg vezérigazgató volt. 2000 novemberében a vállalat közzétette az Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletnek, hogy 2000 harmadik negyedévében 125 millió dolláros számviteli hiba történt, 2000 decemberében pedig arról számolt be, hogy a legutóbbi negyedévben közel 700 millió dollárral túlbecsülte a bevételeit. Bár McGinn részéről nem állapítottak meg szabálysértést, mégis le kellett mondania vezérigazgatói tisztségéről, és helyét ideiglenesen Schacht vette át. Ezt követően a pénzügyi igazgató, Deborah Hopkins 2001 májusában távozott a cégtől, miközben a Lucent részvényei 9,06 dolláron álltak, míg az ő felvételekor 46,82 dolláron.
2001-ben a Lucent és az Alcatel között fúziós tárgyalások folytak, amelyek során a Lucentet a jelenlegi piaci áron, felár nélkül vásárolták volna meg; az újonnan egyesült egység székhelye Murray Hillben lett volna. Ezek a tárgyalások azonban meghiúsultak, amikor Schacht ragaszkodott az egyesült vállalat igazgatótanácsának 7-7 arányú felosztásához, míg Serge Tchuruk, az Alcatel vezérigazgatója a 14 igazgatótanácsi helyből 8-at az Alcatel számára akart, mivel az erősebb pozícióban van. Az egyesülési tárgyalások kudarca miatt a Lucent részvényeinek árfolyama összeomlott, és 2002 októberére a részvények árfolyama részvényenként 55 centre esett.
Patricia Russo, a Lucent korábbi vállalati irodájának EVP-je, aki aztán az Eastman Kodakhoz távozott, hogy COO legyen, 2002-ben a Lucent állandó elnök-vezérigazgatója lett, Schacht utódjaként, aki az igazgatótanácsban maradt.
2000 áprilisában a Lucent eladta a fogyasztói termékek egységét a VTech és a Consumer Phone Services vállalatnak. 2000 októberében a Lucent a Business Systems üzletágát kiváltotta az Avaya, Inc.-be, 2002 júniusában pedig mikroelektronikai részlegét az Agere Systems-be. A vállalati hálózatépítés és a vezeték nélküli hálózatok kiválásai, amelyek 2003-tól kezdve az iparág legfontosabb növekedési üzletágai voltak, azt jelentették, hogy a Lucentnek már nem volt kapacitása e piac kiszolgálására.
A Lucent létszáma 30 500 főre csökkent, szemben a fénykorában foglalkoztatott mintegy 165 000 alkalmazottal. A sok tapasztalt alkalmazott elbocsátása azt jelentette, hogy a vállalat meggyengült helyzetben volt, és képtelen volt újjáépülni, amikor a piac 2003-ban fellendült. 2003 elején a Lucent piaci értéke 15,6 milliárd dollár volt (ebben benne van a Lucent által nemrég kivált két vállalat, az Avaya és az Agere Systems 6,8 milliárd dolláros forgalmi értéke), így a részvények értéke 2,13 dollár körül volt, ami messze elmaradt a dotcom buborék 84 dolláros csúcsától, amikor a Lucent értéke 258 milliárd dollár volt.
A Lucent továbbra is aktív volt a telefonkapcsolás, az optikai, az adatátviteli és a vezeték nélküli hálózatok területén.
2006. április 2-án a Lucent bejelentette, hogy fúziós megállapodást kötött az Alcatel-lel, amely másfélszer akkora volt, mint a Lucent. Serge Tchuruk nem ügyvezető elnök lett, Russo pedig az újonnan egyesült vállalat, az Alcatel-Lucent vezérigazgatója, amíg 2008 végén mindketten lemondani nem kényszerültek. Az egyesülés nem hozta meg a várt szinergiákat, és az Alcatel által megvásárolt Lucent-eszközökre jelentős értékcsökkenés történt.