KanadaSzerkesztés
A Büntető Törvénykönyv három bűncselekményt határoz meg:
- bűncselekménnyel szerzett vagyon birtoklása (s. 354)
- bűncselekménnyel szerzett vagyonnal való kereskedés (s. 355.2)
- Bűncselekménnyel szerzett vagyon birtoklása emberkereskedelem céljából (ss. 355.4)
A birtoklás bűncselekményének alapdefiníciója (amely szinte azonos szövegezésű az emberkereskedelem bűncselekményeivel) a következő:
354. (1) Bűncselekményt követ el az, aki birtokában tart bármilyen vagyontárgyat vagy dolgot, vagy bármilyen vagyontárgyból vagy dologból származó jövedelmet, tudva, hogy a vagyontárgyat vagy dolgot vagy a jövedelmet részben vagy egészben vagy közvetlenül vagy közvetve
a) Kanadában váddal büntetendő bűncselekmény elkövetésével, vagy b) olyan cselekmény vagy mulasztás révén szerezte, vagy abból származik, amely, ha Kanadában történt volna, váddal büntetendő bűncselekménynek minősült volna.
Ha a vagyontárgy értéke meghaladja az 5000 dollárt, a maximális büntetési tétel vád esetén 10 év csak a birtoklásért, és 14 év, ha a kereskedelemmel kapcsolatos. Egyéb esetben a maximális büntetési tétel vádemelés esetén két év, illetve öt év, vagy másodlagosan gyorsított eljárásban történő elítélés. (ss 355 és 355.5)
Egyesült KirályságSzerkesztés
A lopott áruk kezelése a törvényben meghatározott bűncselekmény elnevezése Angliában és Walesben, valamint Észak-Írországban. A lopás vagy más tisztességtelen szerzés befejezése után történik, és elkövetheti az orgazda vagy más személy, aki segít a tolvajnak a lopott áru értékének realizálásában. Az 1916. évi Larceny Act 33. szakasza szerinti lopott áru átvételének bűncselekményét váltja fel.
Anglia és WalesSzerkesztés
Ezt a bűncselekményt az 1968. évi lopási törvény 22. szakaszának (1) bekezdése hozta létre, amely előírja:
A személy lopott árut kezel, ha (nem lopás során), tudva vagy tudva, hogy az lopott áru, tisztességtelenül átveszi az árut, vagy tisztességtelenül vállalja vagy segíti annak megtartását, elszállítását, elidegenítését vagy hasznosítását más személy által vagy javára, vagy ha így intézkedik.
Lopott áru: Ez a kifejezés a bárhol ellopott vagyontárgyakat jelenti, amennyiben a lopás bűncselekményt valósított meg ott, ahol azt elkövették. Magában foglalja az ilyen vagyonból származó bármely bevételt, beleértve a pénzt, amelyért azt eladták, és mindent, amit e bevételből vásároltak. A 24. szakasz (3) bekezdése értelmében azonban az eredeti tulajdonosnak visszaszolgáltatott vagy más módon jogszerűen őrzött vagyontárgyak már nem minősülnek lopottnak. Ez nehézségeket okozhat, mint a Haughton kontra Smith ügyben. Nem szükséges, hogy a vagyon korlátozott értelemben “lopott” legyen; a törvény 24. szakaszának (4) bekezdése kifejezetten kiterjeszti a törvény hatályát a csalással vagy zsarolással szerzett vagyonra. Ugyanakkor az olyan bűncselekmények, mint a betöréses lopás vagy rablás meghatározásából az is következik, hogy a kezelés az ilyen bűncselekményekből származó bevételre is vonatkozhat.
Kezelés: A kezelés bűncselekményét elég tágan fogalmazták meg ahhoz, hogy a tisztességtelenül szerzett vagyontárgyakkal való bármilyen tisztességtelen kereskedelmet büntethetővé tegyék; például az eredeti tolvaj elítélhető későbbi kezelésért is, ha a tolvaj később megszervezi annak értékesítését. Az ügyeskedés módozatainak kodifikációját a következőképpen javasolták:
- a lopott dolog átvétele,
- az átvétel megszervezése,
- a lopott dolog más személy által vagy javára történő őrzése, elszállítása, elidegenítése vagy értékesítése, illetve az ezek bármelyikében való közreműködés, vagy
- a (3) bekezdésben foglaltak bármelyikének megszervezése.
Ez a kezelés actus reusát igen tágra teszi; például az R kontra Kanwar ügyben egy férfi lopott árut vitt a házastársi lakásba, és a felesége, a vádlott hazudott a rendőrségnek; úgy ítélték meg, hogy ez az áruk “visszatartásában való segítségnyújtásnak” minősül.
Tudás vagy meggyőződés: A vádlottnak az áruk természetére vonatkozó tudása vagy meggyőződése döntő fontosságú, de állandó értelmezési problémák forrása volt. Bármelyik alapulhat azon, amit a tolvaj mond, vagy más pozitív információn, de a meggyőződés kevesebb, mint a tudás és több, mint a puszta gyanú. Az R v Hall 81 Cr App R 260. sz. ügyben Boreham, J. szerint,
A hit… nem egyenlő a tudással. Azt lehet mondani, hogy ez egy olyan személy lelkiállapota, aki azt mondja magának: “Nem mondhatom, hogy biztosan tudom, hogy ezek az áruk lopottak, de az összes körülmény, a hallottak és látottak fényében nem lehet más ésszerű következtetést levonni”.
A továbbiakban megkülönböztette azt az esetet, amikor a vádlott azt mondja
“Gyanítom, hogy ezek az áruk lopottak lehetnek, de másrészt az is lehet, hogy nem azok.”
A helyzetet tovább bonyolítja a gondatlanság vagy a körülményekkel szembeni szándékos vakság fogalma; bármelyiket úgy kell kezelni, mint azt a meggyőződést, hogy az áruk lopottak. Így a gyanú akkor alakul át meggyőződéssé, ha a tények olyan nyilvánvalóak, hogy a meggyőződés biztonsággal felróható. Ha tehát a vádlott egy kocsmában vagy egy sötét sikátorban a valós érték töredékéért vásárolt árut, és nyilvánvaló, hogy az azonosító jeleket vagy a sorozatszámokat letörölték, a vádlott hiteltelenítése nem lenne hiteles.
Dishonestly: A bűncselekmény mens rea feltétele ugyanaz, mint a lopás esetében (lásd Ivey v Genting Casinos 2017 UKSC 67.).
Egy időben felmerült a lehetetlenség kérdése, miszerint a vádlott lehet tisztességtelen, és szándékában állhat olyan árut kezelni (amelyet lopottnak hisz), de amely valójában nem lopott. A Lordok Háza a Haughton v. Smith ügyben (1973) úgy döntött, hogy amennyiben a korábban ellopott árukat törvényes birtokba vették, nemcsak hogy nem lehet kezelni, de nem is lehet kísérletet tenni a kezelésükre. Azóta az 1981. évi Criminal Attempts Act 1. szakasza megerősíti, hogy az ilyen vádlott elítélhető.
A pénzmosás ma már bűncselekmény a 2002. évi Proceeds of Crime Act 327/9 és 340(3)(b) paragrafusai szerint, és a kezeléssel való megkülönböztetés attól függ, hogy a vádlott szándéka a bűncselekményből származó bevételek tisztára mosása vagy csupán a tolvaj segítése volt-e. Az ilyen bűncselekményt a vádlott nem követte el. A pénzmosás nagy összegű pénzösszegekre terjed ki az időbeli tranzakciók sorozatában, amikor a vádlott tudja vagy gyanítja, hogy az általa elrejtett, megszerzett, használt, birtokolt vagyon, vagy amellyel kapcsolatban olyan megállapodást kötött, amelyről tudja vagy gyanítja, hogy megkönnyíti a bűncselekményből származó vagyon megszerzését, megtartását, használatát vagy ellenőrzését egy másik személy által vagy nevében, bűncselekményből származó bevétel (vö. pénzmosás).
Az 1968. évi törvény 23. szakasza bűncselekménynek minősíti a “jutalom hirdetését lopott áruk visszaszolgáltatásáért”. Ez megtiltja az ilyen áruk visszaszolgáltatására irányuló nyilvános reklámot, amely azt állítja, hogy “nem tesznek fel kérdéseket”, vagy büntetőjogi mentességet kínál a visszaszolgáltatónak, vagy azt állítja, hogy az árukért kifizetett pénzösszegeket visszatérítik. Ez egy gyorsított eljárásban elkövetett bűncselekmény, de ritkán indítanak ellene büntetőeljárást.
A lopott árukkal való bánásmód mindkét irányban perelhető. A lopott áruk kezelésében bűnös személy vádirat alapján tizennégy évet meg nem haladó szabadságvesztéssel, vagy gyorsított eljárásban hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztéssel, vagy az előírt összeget meg nem haladó pénzbüntetéssel, vagy mindkettővel büntethető.
A 22. szakasz megfogalmazása valójában tizennyolc módot teremt a kezelés elkövetésére, Ez problémát okozhat az ügyészek számára, mivel a 2005. évi büntetőeljárási szabályok 7. szabálya és az 1971. évi vádirati szabályok 7. szabálya előírja, hogy csak egyetlen bűncselekményt lehet egy információban (a Magistrates’ Courtban) vagy egy vádiratban (a Crown Courtban) egy vádpontban vádolni. Nehéz lehet meghatározni az “egyébként, mint a lopás során” kifejezés jelentését is; az R v Hale 1 Crim LR 596. sz. ügyben hozott ítélet szerint a lopás során a “kisajátítás” folyamatos cselekmény lehet, így nehéz lehet meghatározni, hogy a lopás befejeződött-e már.Eltekintve az olyan vádpont meghatározásának nyilvánvaló nehézségeitől, amely nem sérti a kettősség elleni szabályt, azt mondták, hogy “a gyakorlatban szinte bármi, amit egy személy lopott javakkal tesz, kezelési cselekménynek minősíthető.”
A Theft Act 1968 27(3) bekezdése ritka kivételt vezet be a korábbi bűncselekményi magatartás elfogadhatósága elleni szabály alól e bűncselekmény esetében. Bizonyítékot lehet bemutatni (de csak akkor, ha a kezelés az egyetlen vádpont, amellyel a vádlott szembesül) arra vonatkozóan, hogy a vádlott (a) az előző tizenkét hónapon belül hasonló magatartásban vett részt ÉS (b) öt éven belül korábban már elítélték kezelés miatt. Ez a tisztességtelen zálogházkezelők által felhozható “ártatlan üzletkötés” ismételt védekezésének ellensúlyozására szolgál. Ha a vádlott más vádakkal néz szembe, a 2003. évi büntetőjogi törvény 98. szakasza alapján elfogadható lehet a korábbi rossz hírnévre vonatkozó bizonyíték.
Észak-ÍrországSzerkesztés
Ezt a bűncselekményt az 1969. évi Theft Act (Northern Ireland) 21. szakaszának (1) bekezdése hozta létre.
SkóciaSzerkesztés
Skóciában ezt a bűncselekményt resetnek nevezik. Ide tartozik a lopással vagy rablással elvett vagyon, valamint a hűtlen kezeléssel – ideértve a sikkasztást, a csalást és a szándékos behajtást – elvett vagyon.
Ír KöztársaságSzerkesztés
A lopott vagyon kezelésének bűncselekményét a Criminal Justice (Theft and Fraud Offences) Act, 2001 17(1) szakasza hozta létre.
Egyesült ÁllamokSzerkesztés
Az Egyesült Államokban a lopott vagyon átvétele a 18 U.S.C. § 2315 szerinti szövetségi bűncselekmény, amelyet úgy határoznak meg, mint a legalább 5 000 dollár értékű lopott vagyon tudatos átvétele, elrejtése vagy elidegenítése, amely egyben államközi kereskedelemnek is minősül (pl, államhatárokon keresztül szállítottak).
A személyt csak akkor lehet bűnösnek találni ebben a bűncselekményben, ha az alábbi tények mindegyikét bizonyítják:
- A személy lopott vagyontárgyakat fogadott el vagy rejtett el, illetve tárolt vagy rendelkezett velük.
- A tárgyak államközi kereskedelemként mozogtak, vagy annak részét képezték.
- A tárgyak értéke meghaladta az 5000 dollárt.
- A személy tudatosan és szándékosan járt el.
A kormánynak minden kétséget kizáróan bizonyítania kell, hogy a személy vagy átvette, elrejtette, tárolta, eladta, vagy rendelkezett a lopott vagyontárgyakkal.
A bűncselekmény elkövetéséhez a személynek tudnia kell, hogy a vagyontárgyakat ellopták, de nem kell tudnia, hogy azok államközi kereskedelemben mozognak, vagy annak részét képezik. Az “államközi kereskedelem” kifejezés csupán a vagyontárgyaknak az Egyesült Államok egyik államából a másikba történő mozgására utal; és elegendő, ha a vagyontárgyak nemrégiben egy olyan ügylet vagy kapcsolódó ügyletek sorozata eredményeként mozogtak az államok között, amelyek a személy állítólagos cselekményének időpontjában még nem voltak teljesen befejezve vagy befejezve.
A lopott vagyontárgyak átvételére vonatkozóan valamennyi amerikai államban is van törvény; azonban sok joghatóságban általában nincs minimális dollárösszeg, és természetesen a szövetségi törvényben az államközi kereskedelemre vonatkozó követelmény nem alkalmazandó. Emellett sok államban (például Ohióban) a bűncselekményi szándék bizonyításának terhe nem olyan szigorú, vagy egyáltalán nem létezik. Ez azt jelenti, hogy valakit akkor is megvádolhatnak a bűncselekménnyel – általában egy kisebb súlyú bűncselekménnyel -, ha az illető nem tudta, hogy a szóban forgó tárgyat ellopták. Az Ohio állam kontra Awad ügyben az árunak nem kellett ténylegesen lopottnak lennie, csak annak kellett feltüntetni.
A lopott dolog átvételét és a lopott dolog birtoklását egyes jogrendszerekben külön bűncselekményként kezelik. A megkülönböztető elem az, hogy a személy mikor tudta, hogy a vagyontárgy lopott. Ha a személy az átvétel időpontjában tudta, hogy a vagyontárgy lopott, akkor a bűncselekmény lopott vagyontárgy átvétele. Ha a személy nem tudta, hogy a vagyontárgy lopott, amikor átvette, de a birtokba vétel után tudta meg, akkor a bűncselekmény lopott vagyontárgy birtoklása.
Az államnak kell bizonyítania, hogy a vádlott tisztességtelen céllal vette át vagy birtokolta a vagyontárgyat. Ha például a személy azért jutott birtokába, hogy a vagyontárgyat visszaadja a törvényes tulajdonosának, akkor nem követett el bűncselekményt.