Kubai forradalom

Főbb tények és összefoglaló

• Az Egyesült Államoknak komoly szerep jutott Kubában azóta, hogy 1899-ben a spanyol-amerikai háborúban elfoglalta a szigetet Spanyolországtól.
• Az USA beavatkozása a kubai életbe az Amerika-ellenes érzelmek növekedéséhez vezetett, amelyek gyakran az uralkodó rendszerrel szembeni ellenállásban nyilvánultak meg.
• Fulgencio Batista 1940-ben lett először Kuba elnöke. Amikor 1952-ben ismét jelöltette magát a választásokon, úgy döntött, hogy a kormány megdöntésével kerüli el a vereséget.
• Egy fiatal ügyvéd, Fidel Castro indult a képviselőházi választásokon 1952-ben. Megpróbált jogi eszközökkel szembeszállni Batista puccsával, de miután ez nem sikerült, megfogadta, hogy fegyveres forradalommal megdönti őt.
• 1953. július 26-án Castro forradalmárok egy kis csoportját vezetve támadást intézett egy katonai laktanya ellen. A támadás katasztrófával végződött, és követőinek többsége meghalt vagy fogságba esett. Castrót és testvérét, Raúlt letartóztatták és bebörtönözték.
• 1955-ben a Castro testvéreket kiengedték a börtönből. Mexikóba vonultak száműzetésbe, ahol más kubai forradalmárokkal és az argentin Ernesto “Che” Guevarával közösen terveztek inváziót Kuba ellen.
• 1956. december 2-án Fidel Castro 81 társával együtt partra szállt Kubában a Granma nevű jacht fedélzetén. Az inváziót a kubai hadsereg leverte, a túlélők pedig a Sierra Maestra hegységbe menekültek, hogy gerillakampányba kezdjenek.
• A Batista-rezsim ellen más csoportok is aktívak voltak – 1957. március 13-án a havannai elnöki palotát megtámadta a Forradalmi Igazgatóság, egy főként diákokból álló csoport.
• Batista úgy válaszolt az uralmát ért kihívásokra, hogy felfüggesztette a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság jogát.
• 1958 júliusában Batista katonai hadjáratot indított Fidel Castro csoportja ellen, amely a Július 26. mozgalom néven vált ismertté.
• A kormánycsapatokat Castro gerillái legyőzték a La Plata-i csatában (1958. július 11-21.).
• Bár Batista hadserege 1958. július végén győzelmet aratott a Las Mercedes-i csatában, a hadsereg parancsnoka megengedte a lázadóknak, hogy visszameneküljenek a hegyekbe.
• 1958. augusztus 21-én Castro erői előbújtak a hegyekből, és megkezdték az északi előrenyomulást, közben városokat foglaltak el.
• 1958 novemberében elnökválasztást tartottak, amelyet Batista márciusban elhalasztott. Batista által kiválasztott jelölt hatalmas választási csalás után győzött, aminek következtében a támogatottsága gyakorlatilag megszűnt.
• 1958. december 30-án Che Guevara forradalmi erői Santa Clarában kisiklattak és elfoglaltak egy vonatot, amely a kormánycsapatok számára égetően szükséges fegyverszállítmányt szállított.
• 1959 újév napján Batista végül lemondott a hatalomról Kubában, mielőtt száműzetésbe menekült.
• Che Guevara 1959. január 3-án forradalmi csapatokat vezetett a kubai fővárosba, Havannába. Öt nappal később Fidel Castro csatlakozott hozzá, és ideiglenes kormányt hozott létre, amelyben ő maga volt a miniszterelnök.
• Castro erőszakos megtorlásokat hajtott végre Batista vélt szövetségesei ellen. Sok kubai elhagyta az országot.
• Fidel Castro felemelkedése az Egyesült Államokkal való kapcsolatok teljes megszakadásához és Kuba szövetségéhez vezetett a kommunista Szovjetunióval.

Történelmi háttér

1492-től 1899-ig Kuba Spanyolország karibi birtoklása volt. A szigetország sorozatos háborúkat vívott Spanyolország ellen a függetlenségéért, a harmadik konfliktusban az Egyesült Államok is részt vett, és spanyol-amerikai háború néven vált ismertté.

Spanyolország veresége ebben a háborúban azt jelentette, hogy Kuba felszabadult a spanyol uralom alól, de három évig, 1902-ig az Egyesült Államok igazgatása alá került. Ez idő alatt fejlesztések történtek a közmunkák és az egészségügyi projektek terén, és amerikai vállalkozások telepedtek le Kubában. Bár Kuba 1902-ben függetlenné vált, az Egyesült Államok továbbra is erősen részt vett az országban, és ha szükségesnek látta, akár katonai beavatkozásról is dönthetett. A Kubában működő amerikai vállalatok egyre inkább uralni kezdték az ország exportját, így Kuba szinte egyetlen terménytől (cukor) és egyetlen piactól (USA) függött. A szervezett bűnözés is otthonra lelt Kubában, amely kényelmes helyen fekszik Floridától nem messze, és útba esik Közép- és Dél-Amerika felé. A kubai elnökök gyakran korruptak voltak, és ennek következtében gyakran voltak felkelések és puccsok. 1940-ben Fulgencio Batista katonatisztet választották elnökké. Első ciklusában progresszív vezető volt, aki ígéretet tett a demokrácia fenntartására és a kubaiak életszínvonalának javítására. Batista nem indult az 1944-es választásokon, bár az általa kiválasztott jelöltet legyőzték. Az 1952-es elnökválasztáson való indulásakor Batista rájött, hogy nem fog győzni. Ehelyett puccsot hajtott végre, és magához ragadta a hatalmat. A képviselőházi mandátumért 1952-ben a fiatal ügyvéd, Fidel Castro is indult. Amikor Batista lemondta a választást, Castro megpróbálta bírósági úton megbuktatni őt a hatalomból. Amikor ezek a kísérletek kudarcot vallottak, Castro úgy döntött, hogy fegyveres forradalmat kell kirobbantania, hogy felszabadítsa Kubát Batista diktatúrája alól.

A forradalom

Fidel Castro a testvérével, Raúl-lal együtt 1952-ben megalapította a “Mozgalom” nevű szervezetet. Az év végére jóval több mint ezer tagja és fegyverkészlete volt. 1953. július 26-án a Mozgalom támadást hajtott végre a Santiago de Cuba-i Moncada laktanya ellen. A támadásban részt vevő mintegy 160 forradalmár közül szinte mindenki meghalt vagy fogságba esett. Fidel és Raúl Castro a mindössze 20 lázadó között volt, akik a közeli Sierra Maestra hegységbe menekültek. Batista elnök azonban gyorsan össze tudta gyűjteni a szökevényeket, és Castroékat bebörtönözték. A tárgyaláson Fidel Castro több órán át beszélt, hogy megvédje tetteit és elítélje Batistát. Zárszavai így hangzottak: “A történelem fel fog menteni engem.”

Az 1954-es újabb elnökválasztáson Batistát ellenzék nélkül, szabályosan megválasztották. A hatalomátvétel módja ellenére Batista rendszerét az Egyesült Államok elismerte. A választás során Castro támogatói azért kampányoltak, hogy a politikai foglyok amnesztiája keretében szabadon engedjék. Batista most úgy érezte, hogy pozíciója elég erős ahhoz, hogy ne kelljen tartania Castro mozgalmától, és beleegyezett a Castro-fivérek és sok más politikai fogoly szabadon bocsátásába. Fidel és Raúl Castro 1955 májusában hagyta el a börtönt, és azt tapasztalták, hogy Kubában Batista rezsimje korlátozza szabadságukat. Mivel aggódtak, hogy ismét letartóztatják őket, a testvérek és több forradalmártársuk Mexikóba távozott az országból.

Mexikóban találkoztak Ernesto “Che” Guevara argentin orvossal. A forradalmár Guevara az egyik legközelebbi társuk lett. Száműzetése alatt Fidel Castro arra készült, hogy újra Kubába lépjen, és erőszakkal eltávolítsa Batistát. Az Egyesült Államokba látogatott, hogy pénzt gyűjtsön a kampányához, és harcra készítette fel a lázadók bandáját, amelyet a Moncada laktanya elleni támadás után Július 26. mozgalomnak neveztek el. Kapcsolatot tartott más kubai forradalmi csoportokkal is, hogy a maximális hatékonyság érdekében összehangolhassák támadásaikat.

1956. november 25-én a Július 26. Mozgalom 82 tagja elhagyta Mexikót a Granma nevű jacht fedélzetén. A hajó december 2-án érkezett meg a délnyugat-kubai Playa Las Coloradasba, és a lázadók azonnal a Sierra Maestra hegység viszonylagos biztonsága felé vették az irányt, ahonnan gerillakampányt tudtak folytatni. Batista csapatainak támadásai azonban erősen csökkentették létszámukat, és az eredeti inváziós erőnek alig egynegyede jutott át. Mindkét Castro testvér, Che Guevara és Camilo Cienfuegos is a túlélők között volt.

A lázadók ezután egy olyan időszakba kezdtek, amikor rajtaütéseket hajtottak végre a helyi hadsereg létesítményei ellen, és új tagokat toboroztak a mozgalmuk számára. Eközben máshol Kubában más forradalmi sejtek kormányellenes tevékenységet folytattak. 1957. március 13-án a Forradalmi Igazgatóság, egy főleg diákokból álló csoport, megpróbálta megrohamozni a havannai elnöki palotát, hogy meggyilkolja Batistát. A támadás kudarcba fulladt, és a hatóságok részéről szörnyű megtorlásra került sor.

Amint Batista rezsimje egyre elnyomóbbá vált, az Egyesült Államok támogatása kezdett meginogni. Castro újságírókat és filmstábokat hívott meg hegyi rejtekhelyeire, hogy elmondja a világnak ügye igazságosságát, és szimpátiát nyert messze Kuba határain kívülről is. Külföldről pénz és ellátmány kezdett eljutni Castróhoz, és néhány külföldi még Kubába is eljött, hogy Batista ellen harcoljon, nevezetesen az amerikai William Morgan, aki comandante rangra emelkedett egy lázadó bandában, amely a közép-kubai Escambray-hegységben harcolt.

1958-ra Batista érezte a nyomást. Az Egyesült Államok már nem küldött neki több fegyvert, és nehezen tudta felszerelni a hadseregét. Úgy döntött, hogy megpróbálja egyszer és mindenkorra eltiporni Castrót, és nyáron elindította a Verano hadműveletet. A kormánycsapatok körülzárták Castro Sierra Maestra-i erődjét. Batista túlbecsülte az ott lévő lázadók számát, így a hadserege messze túlerőben volt. Castro emberei azonban ekkorra már tapasztalt gerillaharcosok voltak, akik rendkívül jól ismerték a terepet. Hálózataik voltak a helyiekkel, akik információkkal látták el őket a hadsereg mozgásáról és terveiről. 1958. július 11-én a kormánycsapatok megkezdték a La Plata-i csatát, délről, a tenger felől behatoltak a hegyekbe, és Castro bázisa felé nyomultak. Castro azonban felkészült rájuk, útközben rajtaütött a katonákon, és elvágta a menekülési útvonalukat. A zászlóalj parancsnoka napokig nem volt hajlandó megadni magát, de végül július 21-én megadta magát Castrónak.

A hadsereg parancsnoka, Cantillo tábornok úgy döntött, hogy egy másik zászlóalj segítségével megpróbálja előcsalogatni Castrót, akit stratégiailag visszavont abban a reményben, hogy a lázadók ismét csapdát állítanak. Ezúttal a kormánycsapatok készen álltak, egy újabb haderő várta, hogy meglepetésszerű támadást indíthasson a lázadók ellen. Ez volt a Las Mercedes-i csata, amely 1958. július 29-én kezdődött, és ezúttal a hadsereg valóban felülkerekedett Castro gerilláin. Castro attól tartva, hogy erőit megsemmisítik, tűzszünetet kért, de a tárgyalások során harcosai elkezdtek eltűnni a hegyekbe. Amikor a tárgyalások véget értek, Cantillo tábornok augusztus 8-án felkészült az ellenségeskedés folytatására, de azt tapasztalta, hogy ellenségei eltűntek. Batista cselszövése kudarcot vallott – Castro még mindig szabadlábon volt, a hadsereg morálja pedig romokban hevert.

1958. augusztus 21-én Castro saját offenzívát indított. A hegyekből kijőve észak felé kezdett előrenyomulni, erőit három oszlopra osztva Jaime Vega, Che Guevara és Camilo Cienfuegos vezetésével. Vega oszlopát Batista csapatai megállították, de a másik kettő eljutott Kuba központjáig, ahol csatlakozott más lázadó csoportokhoz. 1958. december 19-30. között Cienfuegos ostromolta a hadsereg yaguajay-i helyőrségét. Amikor a helyőrség végül lőszerhiány miatt megadta magát, Cienfuegost “Yaguajay hőseként” ünnepelték.

Eközben Che Guevara előrenyomult Santa Clara felé, és december 28-án érkezett meg. Batista elrendelte, hogy páncélvonatot küldjenek a városba, amely létfontosságú fegyvereket és ellátmányt szállított. A Santa Claráért vívott csata során Guevarának sikerült egy buldózer segítségével elgörbítenie a vasúti síneket, ami a kormányvonat kisiklatását és elfogását okozta. Batista felismerte, hogy kubai uralmának vége, és 1959. január 1-jén elmenekült az országból. Január 3-án Guevara és Cienfuegos ellenállás nélkül nyomult be Havannába. Fidel Castro január 8-án érkezett meg, és a kubai forradalom befejeződött.

Castro hosszú évtizedekig uralkodott kommunista diktátorként. Eleinte azt állította, hogy nem kommunista, de ez talán azért volt, hogy kevésbé radikálisnak tűnjön támogatói előtt szerte a világon, beleértve az Egyesült Államokat is. Miután megromlottak a kapcsolatok Amerikával, Castro szövetkezett a Szovjetunióval, és Kubát kommunista államnak nyilvánította. Bár Castro javította az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést, erőszakos megtorlásokra került sor rendszere ellenfelei ellen, és Kuba mélyen elszegényedett.

Kronológia

A 20. század első felében Kubát az USA uralta, és korrupt elnökök sora volt. 1952-ben a korábbi kubai elnök, Fulgencio Batista ismét jelöltette magát, de mivel félt, hogy veszíteni fog, inkább megdöntötte a kormányt és lemondta a választást. Miután Fidel Castro ügyvédnek nem sikerült bírósági úton megbuktatnia Batistát, úgy döntött, hogy testvérével, Raúl-lal együtt fegyveres felkelésbe kezd. Az 1953. július 26-án egy katonai helyőrség elleni támadás után bebörtönzött Castro 1955-ben szabadult, és Mexikóba utazott, hogy újabb Batista elleni hadjáratot tervezzen.

Itt találkozott Che Guevarával, aki csatlakozott július 26. mozgalmához. Castro 1956 decemberében visszatért Kubába, és a Sierra Maestra hegységbe ment, ahol követőket gyűjtött, és kisebb portyákat hajtott végre. 1958 nyarán Batista elindította a Verano hadműveletet, hogy megpróbálja likvidálni Castrót, de ez nem sikerült. Castro ezután támadásba lendült, kivezette követőit a hegyekből és észak felé haladt Kubán keresztül. Miután 1958 decemberében a lázadók győzelmet arattak a yaguajay-i és a Santa Clara-i csatában, Batista elhagyta Kubát. Fidel Castro új, kommunista kormányt alakított. A Szovjetunióhoz való hűsége később Kubát a hidegháború központi részévé tette.

Various, The Times Complete History of the World (Times Books, 2004)

Roberts, J.M., The Penguin History of the World (Penguin, 1992)

https://www.britannica.com/event/Cuban-Revolution

https://en.wikipedia.org/wiki/Cuban_Revolution

Kép forrása:

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/76/Destruction_of_%22Maine%22%2C_Havana_harbor%2C_Cuba%2C_Spanish-American_War_1898_LCCN2013646059.jpg

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/dd/CheLaCoubreMarch.jpg

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/17/Fidel_Castro_under_arrest_after_the_Moncada_attack.jpg

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/4/4d/Fidel_Castro_-_UN_General_Assembly_1960.jpg

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/33/LaCaballeriaCorrales.JPG/800px-LaCaballeriaCorrales.JPG