Konstruktum (filozófia)

Nem tévesztendő össze a társadalmi konstrukcióval.

A filozófiában a konstrukció olyan tárgy, amely ideális, azaz az elme vagy a gondolkodás tárgya, ami azt jelenti, hogy létezése mondhatni az alany elméjétől függ. Ezzel szemben áll minden olyan, esetleg elmétől független objektum, amelynek létezése állítólag nem függ egy tudatosan megfigyelő szubjektum létezésétől. Így e két fogalom közötti különbségtétel más filozófiai kontextusokban a jelenség és a noumenon közötti különbségtételhez hasonlítható, és a realizmus és idealizmus fogalmak számos tipikus meghatározásához is. Az igazság korrespondenciaelméletében az ideákat, például a konstrukciókat, aszerint kell megítélni és ellenőrizni, hogy mennyire felelnek meg referenciáiknak, amelyeket gyakran egy elmétől független valóság részeként képzelnek el.

Egy tárgy tömegközéppontja bizonyos értelemben bizonyosan “létezik”, de nem ugyanabban az értelemben, mint maga a tárgy.

Az elmétől függő objektumokként jellemzően konstrukciónak tekintett fogalmak közé tartoznak az olyan szimbólumokkal jelölt absztrakt objektumok, mint a 3 vagy a 4, vagy az olyan szavak, mint a szabadság vagy a hideg, mivel ezek az indukció vagy absztrakció eredményeként tekinthetők, amelyeket később megfigyelhető objektumokra lehet alkalmazni vagy más konstrukciókkal lehet összehasonlítani. Ezért a tudományos hipotézisek és elméletek (pl. evolúcióelmélet, gravitációelmélet), valamint az osztályozások (például a biológiai rendszertanban) szintén fogalmi entitások, amelyeket gyakran a fent említett értelemben vett konstrukcióknak tekintenek. Ezzel szemben a megfigyelőt körülvevő legtöbb hétköznapi, konkrét dolog objektívnek minősíthető (abban az értelemben, hogy “valódiak”, azaz a megfigyelőn kívül létezőnek hittek).

Az, hogy a megfigyelő által érzékelt dolgok mekkora része objektív, vitatott, ezért a konstrukciók pontos meghatározása nagyban eltér a különböző nézetek és filozófiák között. Azt a nézetet, hogy az érzékszervek a külső tárgyak tulajdonságainak nagy részét vagy egészét közvetlenül ragadják meg, általában a közvetlen realizmus kifejezéssel hozzák összefüggésbe. A nominalizmus számos formája magának a nyelvnek tulajdonítja a fogalmi konstrukció folyamatát, például a “hal” fogalmát a “hal” szó és más szavak (például a “szikla”) közötti különbségtétel vagy a referenciák közötti valamilyen hasonlóság révén konstruálja meg, amelyet a szó által implikált osztály magában foglal. Ezzel szemben a platóni idealizmus általában azt állítja, hogy létezik egy, a szubjektumtól független “valóság”, bár ezt a valóságot ideálisnak, nem pedig fizikai vagy anyagi valóságnak tekintik, és így az érzékszervek által nem ismerhető meg. Mint ilyen, a “szabadság” vagy a “hidegség” eszméje éppúgy valóságos, mint a “szikla” vagy a “hal” eszméje.”

A konstruktumok létrehozása az operacionalizálás része, különösen az elméleti definíciók megalkotása. Az egyik fogalomalkotás hasznossága a másikkal szemben nagymértékben függ a konstrukció érvényességétől. A konstruktumok nem megfigyelhetőségének kezelésére az amerikai szövetségi ügynökségek, mint például a National Institutes of Health National Cancer Institute, létrehoztak egy konstruktum-adatbázist, amelyet Grid-Enabled Measures (GEM) névvel illetnek, hogy javítsák a konstruktumok használatát és újrafelhasználását.

A tudományfilozófiában, különösen a tudományos elméletekre vonatkozóan, a hipotetikus konstruktum olyan magyarázó változó, amely közvetlenül nem megfigyelhető. Például az intelligencia és a motiváció fogalmát használják a pszichológiában a jelenségek magyarázatára, de egyik sem közvetlenül megfigyelhető. A hipotetikus konstrukció abban különbözik a beavatkozó változótól, hogy olyan tulajdonságokkal és implikációkkal rendelkezik, amelyeket az empirikus kutatás nem mutatott ki. Ezek útmutatásul szolgálnak a további kutatásokhoz. Egy beavatkozó változó ezzel szemben a megfigyelt empirikus eredmények összefoglalása.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.