A kiválasztás olyan folyamat, amelynek során az anyagcsere-hulladékok távoznak a szervezetből. A gerinceseknél ezt elsősorban a tüdő, a vese és a bőr végzi. Ez ellentétben áll a szekrécióval, ahol az anyagnak a sejt elhagyása után meghatározott feladata lehet. A kiválasztás alapvető folyamat az élet minden formájában. Az emlősöknél például a vizelet a húgycsövön keresztül ürül, amely a kiválasztó rendszer része. Az egysejtűeknél a salakanyagok közvetlenül a sejt felszínén keresztül ürülnek ki.
Az élettevékenységek, például a sejtlégzés során számos kémiai reakció zajlik a szervezetben. Ezeket nevezzük anyagcserének. Ezek a kémiai reakciók olyan salakanyagokat termelnek, mint a szén-dioxid, víz, sók, karbamid és húgysav. Ezeknek a hulladékoknak a szervezetben való felhalmozódása egy bizonyos szint felett káros a szervezetre. A kiválasztó szervek eltávolítják ezeket a hulladékokat. Az anyagcsere-hulladékok szervezetből való eltávolításának ezt a folyamatát nevezzük kiválasztásnak.
A zöld növények szén-dioxidot és vizet termelnek légzési termékként. A zöld növényekben a légzés során felszabaduló szén-dioxidot a fotoszintézis során hasznosítják. Az oxigén a fotoszintézis során keletkező melléktermék, és a sztómákon, gyökérsejtfalakon és más utakon keresztül távozik. A növények a felesleges víztől transzspirációval és guttációval tudnak megszabadulni. Kimutatták, hogy a levél “excretofórként” működik, és amellett, hogy a fotoszintézis elsődleges szerve, a mérgező hulladékok diffúzió útján történő kiválasztására is szolgál. Az egyes növények által ürített egyéb hulladékanyagokat – gyanta, nedv, latex stb. – a növény belsejéből a növényen belüli hidrosztatikus nyomás és a növényi sejtek abszorpciós erői kényszerítik ki. Ez utóbbi folyamatok nem igényelnek hozzáadott energiát, passzívan működnek. A leválás előtti fázisban azonban a levél anyagcseréje magas. A növények egyes salakanyagokat a körülöttük lévő talajba is kiválasztanak.
Az állatokban a fő kiválasztási termékek a szén-dioxid, az ammónia (az ammoniotelicákban), a karbamid (az ureotelicákban), a húgysav (az uricotelicákban), a guanin (az Arachnidákban) és a kreatin. A máj és a vesék számos anyagot kiürítenek a vérből (például a vesekiválasztás során), majd a kiürített anyagok a vizelettel és a széklettel ürülnek ki a szervezetből.
A vízi állatok általában közvetlenül a külső környezetbe választják ki az ammóniát, mivel ez a vegyület jól oldódik, és a hígításhoz elegendő víz áll rendelkezésre. A szárazföldi állatokban az ammóniaszerű vegyületek más nitrogéntartalmú anyagokká, pl. karbamiddá alakulnak át, amelyek kevésbé károsak, mivel kevesebb víz van a környezetben, és maga az ammónia mérgező. Ezt a folyamatot nevezzük méregtelenítésnek.
A madarak nitrogéntartalmú salakanyagukat húgysav formájában ürítik ki. Bár ez a folyamat anyagcsere-költségesebb, hatékonyabb vízvisszatartást tesz lehetővé, és könnyebben tárolható a tojásban. Sok madárfaj, különösen a tengeri madarak, a sót speciális orr-sómirigyeken keresztül is ki tudják választani, a sós oldat a csőrben lévő orrlyukakon keresztül távozik.
A rovaroknál egy Malpighian-tubulusokat magában foglaló rendszert használnak az anyagcsere-hulladékok kiválasztására. Az anyagcsere-hulladék diffundál vagy aktívan a tubulusba kerül, amely a bélbe szállítja a hulladékokat. Az anyagcsere-hulladék ezután a széklettel együtt távozik a szervezetből.
A kiváltott anyagot ejekciónak nevezhetjük. A patológiában gyakrabban használják az ejecta szót.