Mi az a királyi proklamáció?
A királyi proklamáció egy olyan dokumentum, amely a mai Észak-Amerika területén lévő aborigin területek európai betelepítésének irányelveit határozta meg. A Royal Proclamationt eredetileg III. György király adta ki 1763-ban, hogy hivatalosan is igényt tartson brit területekre Észak-Amerikában, miután Nagy-Britannia megnyerte a hétéves háborút. A királyi proklamációban az Észak-Amerika feletti tulajdonjogot György királynak adták ki. A Királyi Kiáltvány azonban kifejezetten kimondja, hogy az őslakosok tulajdonjoga fennállt és továbbra is fennáll, és hogy minden földterület őslakos földnek minősül, amíg szerződéssel át nem adják. A proklamáció megtiltotta a telepeseknek, hogy földet követeljenek az őslakosoktól, kivéve, ha azt előbb a korona megvásárolta, majd eladta a telepeseknek. A Királyi Kiáltvány továbbá kimondja, hogy csak a Korona vásárolhat földet az első nemzettől.
A legtöbb őslakos és jogtudós a Királyi Kiáltványt fontos első lépésként ismeri el a meglévő őslakos jogok és tulajdonjogok elismerése felé, beleértve az önrendelkezési jogot is. Ebben a tekintetben a Királyi Kiáltványt néha “az indián Magna Chartának” nevezik. A Királyi Kiáltvány megalapozta a szerződések létrehozásának folyamatát. Például a szerződéskötéshez általában mindkét fél – az Első Nemzet és a kormány – jelenléte szükséges, hogy a két fél között valamiféle egyetértés legyen, és hogy az Első Nemzet kártérítést kapjon az elvett földekért vagy erőforrásokért. A Királyi Kiáltványt azonban brit gyarmatosítók tervezték és írták meg az őslakosok közreműködése nélkül, és egyértelműen a brit korona monopóliumát rögzíti az őslakosok földjei felett.
A Királyi Kiáltvány még mindig érvényes?
Egyes vélemények szerint a Királyi Kiáltvány még mindig érvényes Kanadában, mivel egyetlen törvény sem írta felül.1 A Királyi Kiáltványt az Alkotmánytörvény 25. szakasza rögzíti; a Jogok és Szabadságok Chartájának ez a szakasza garantálja, hogy semmi sem szüntetheti meg vagy csökkentheti a Kiáltványban felvázolt aboriginális jogokat. A Királyi Kiáltvány az Egyesült Államokra is vonatkozott; azonban az Egyesült Államok függetlenné válása Nagy-Britanniától a függetlenségi háborút követően már nem volt alkalmazható. Az Egyesült Államok azonban végül saját hasonló törvényt hozott létre az Indian Intercourse Acts-ben.”
A Proklamáció érvényessége mellett szóló érvek ellenére az őslakos népeknek folyamatosan jogi viták útján kellett bizonyítaniuk a földhöz fűződő meglévő tulajdonjogukat. Különösen Brit Kolumbiában ez a kérdés az aborigin csoportok körében elsődleges gondot jelentett. A tartomány túlnyomó többségét az őslakos népek soha nem engedményezték, ami azt az érvet eredményezi, hogy a nem őslakosok B.C.-ben lévő települései lopott földön vannak. Brit Columbia tartomány azt állítja, hogy a Királyi Kiáltvány nem vonatkozik B.C.-re, mivel azt a britek még nem telepítették le, amikor a kiáltványt 1763-ban kiadták.2 Ez a nézőpont erősen vitatott a kormányzati tisztviselők, a tudósok és a nyilvánosság körében, egyesek szerint a kiáltvány akkor vonatkozott volna B.C.-re, amikor a brit szuverenitás létrejött a tartományban.
Mit mond a Királyi Kiáltvány?
A következőkben egy részletet olvashatunk az 1763-as Királyi Kiáltványból, amely kifejezetten az őslakosokkal foglalkozik:
És mivel igazságos és ésszerű, és lényeges érdekünk és gyarmataink biztonsága szempontjából, hogy az indiánok különböző nemzeteit vagy törzseit, akikkel kapcsolatban állunk, és akik a védelmünk alatt élnek, ne zavarják vagy háborgassák uradalmaink és területeink olyan részeinek birtoklásában, mint, amelyeket nem engedtünk át vagy nem vásároltunk meg, és amelyeket nekik vagy bármelyiküknek vadászterületként tartunk fenn – ezért titkos tanácsunk tanácsával királyi akaratunk és kedvünk szerint kijelentjük, hogy Quebec, Kelet-Florida gyarmataink egyikén sem lehet kormányzó vagy főparancsnok. vagy Nyugat-Floridában, semmilyen ürüggyel ne merészeljen földmérési engedélyeket kiadni, vagy szabadalmakat kiadni a kormányzatuk határain kívül eső földekre. ahogyan az a megbízásaikban le van írva; mint ahogyan az is, hogy egyetlen kormányzó vagy főparancsnok sem merészelheti jelenleg, és amíg további tetszésünkről nem tudunk, hogy földmérési parancsokat adjon, vagy szabadalmakat adjon bármilyen földterületre a nyugatról és északnyugatról az Atlanti-óceánba ömlő folyók feje vagy forrása felett, vagy bármilyen olyan földterületre, amelyet nem engedtünk át vagy vásároltunk meg a fentiek szerint, és amely az említett indiánoknak vagy bármelyiküknek van fenntartva.
És kijelentjük továbbá, hogy Királyi Akaratunk és Örömünk, hogy a fent említettek szerint egyelőre fennhatóságunk, védelmünk és uralmunk alatt tartunk fenn az említett indiánok használatára minden olyan földet és területet, amely nem tartozik az említett három új kormányzatunk határai közé, vagy a Hudson-öböl Társaságnak juttatott terület határain belül, valamint minden olyan földet és területet, amely a fent említett módon nyugatról és északnyugatról a tengerbe ömlő folyók forrásaitól nyugatra fekszik.
És ezennel szigorúan megtiltjuk, nemtetszésünk terhe mellett, minden kedves alattvalónknak, hogy bármilyen vásárlást vagy letelepedést végezzenek, vagy birtokba vegyék a fent lekötött területek bármelyikét, anélkül, hogy erre a célra külön engedélyt és engedélyt kaptak volna.
És továbbá szigorúan megtiltjuk és megköveteljük minden olyan személytől, aki akár szándékosan, akár véletlenül a fent leírt országokban lévő bármely földterületre telepedett. vagy bármely más olyan földön, amelyet nem engedtünk át vagy nem vásároltunk meg, és amely még mindig az említett indiánok számára van fenntartva a fent említettek szerint, haladéktalanul távolítsák el magukat az ilyen településekről.
És mivel nagy csalásokat és visszaéléseket követtek el az indiánok földjeinek megvásárlásakor, érdekeink nagy kárára és az említett indiánok nagy elégedetlenségére: Annak érdekében tehát, hogy a jövőben megelőzzük az ilyen szabálytalanságokat, és hogy az indiánokat meggyőzzük igazságosságunkról és eltökélt elhatározásunkról, hogy megszüntessük az elégedetlenség minden ésszerű okát, a Titkos Tanácsunk tanácsával szigorúan megparancsoljuk és megköveteljük, hogy egyetlen magánszemély se merészeljen az említett indiánoktól bármilyen, az említett indiánok számára fenntartott földet megvásárolni gyarmataink azon részein belül, ahol úgy gondoltuk, hogy helyénvaló a letelepedést engedélyezni: de ha az említett indiánok bármelyike bármikor hajlandó lenne rendelkezni az említett földekkel, azokat csak a mi nevünkben, a mi nevünkben vásárolják meg, az említett indiánok valamely nyilvános gyűlésén vagy közgyűlésén, amelyet e célból a gyarmatunk kormányzója vagy főparancsnoka tart, illetve a gyarmatunk főparancsnoka, amelyen belül azok fekszenek: és amennyiben azok valamely birtokos kormányzat határain belül fekszenek, csak az ilyen birtokosok használatára és nevében vásárolhatók meg, olyan utasításoknak és utasításoknak megfelelően, amelyeket mi vagy ők megfelelőnek tartanak e célból megadni: És titkos tanácsunk tanácsára kijelentjük és elrendeljük, hogy az említett indiánokkal való kereskedelem szabad és nyitott legyen minden alattvalónk számára, feltéve, hogy minden személy, aki hajlandó kereskedni az említett indiánokkal, engedélyt szerez az ilyen kereskedelem folytatására bármelyik gyarmatunk kormányzójától vagy főparancsnokától, ahol az adott személy tartózkodik, valamint biztosítékot nyújt az olyan szabályok betartására, amelyeket mi magunk vagy erre a célra kinevezett megbízottaink bármikor alkalmasnak tartunk arra, hogy az említett kereskedelem javára irányítsunk és kijelöljünk:
És ezennel felhatalmazzuk, felszólítjuk és megköveteljük valamennyi gyarmatunk kormányzóit és főparancsnokait, mind a közvetlen kormányzásunk alatt állókat, mind a birtokosok kormányzása és irányítása alatt állókat, hogy az ilyen engedélyeket díj és jutalom nélkül adják meg, különös gondot fordítva arra, hogy az engedélyekbe olyan feltételt illesszenek be, hogy az ilyen engedély érvénytelen és a biztosíték elveszik, ha az a személy, akinek az engedélyt megadták, megtagadja vagy elmulasztja betartani azokat a szabályokat, amelyeket a fentiek szerint megfelelőnek tartunk előírni.
És továbbá kifejezetten csatlakozunk és megköveteljük minden tisztviselőtől, akár katonai, akár az indián ügyek irányításában és vezetésében alkalmazottaktól, a fentiek szerint az említett indiánok használatára fenntartott területeken belül, hogy minden személyt megragadjanak és elfogjanak, akik hazaárulással, hazaárulással, gyilkossággal vagy más bűncselekménnyel vagy vétséggel vádolva, az igazságszolgáltatás elől menekülnek és az említett területen keresnek menedéket, és megfelelő őrséggel küldjék őket abba a gyarmatra, ahol a bűncselekményt elkövették, amellyel vádolják őket, hogy ott bíróság elé álljanak.
Az 1763. október 7-én, uralkodásunk harmadik évében a St. James’s-i udvarunkban adtuk.
Isten óvja a királyt
Ajánlott források & További olvasmányok
- Borrows, John. “Wampum a Niagaránál: The Royal Procalamation, Canadian Legal History, and Self-Government”. In Aboriginal and Treaty Rights in Canada: Essays on Law, Equality, and Respect for Difference. Vancouver: University of British Columbia Press, 1997. 155-172.
- Foster, Hamar. “Canada: ‘Indian Administration’ from the Royal Proclamation of 1763 to Constitutionally Entrenched Aboriginal Rights”. In Indigenous Peoples’ Rights in Australia, Canada, and New Zealand, Paul Havemann . Auckland: Oxford University Press, 1999. 351-377.
- Hutchings, Patricia Margaret, “The Argument for the Application of the Royal Proclamation of 1763 to British Columbia : Its Force and Effect,” thesis (LL.M.), University of British Columbia, 1987.
Ebben a dolgozatban Patricia Margaret Hutchings az 1763. évi királyi proklamáció további alkalmazása mellett érvel az aboriginal title érvényesítése érdekében Brit Kolumbiában, és megvizsgálja annak jogi erejét és hatását a konföderáció előtti gyarmati törvényhozással összefüggésben. Ez a disszertáció elérhető az UBC könyvtáraiban.
Végjegyzetek
1 Steckley, John L & Bryan D. Cummins, Full Circle, Canada’s First Nations. Toronto: Pearson Prentice Hall, 2008. 122.
2 Ibid.