Jehova a Biblia igaz Istene, minden dolgok Teremtője. (Jelenések 4:11) Ábrahám és Mózes próféták imádták őt, akárcsak Jézus. (1Mózes 24:27; 2Mózes 15:1, 2; János 20:17) Ő az Isten, nemcsak egy népnek, hanem “az egész földnek” (Zsoltárok 47:2).
Jehova Isten egyedi neve, ahogyan azt a Biblia kinyilatkoztatja. (2Mózes 3:15; Zsoltárok 83:18.) Egy héber igéből származik, amelynek jelentése “válni”, és számos tudós szerint a név azt jelenti, hogy “Ő okozza a válást”. Ez a meghatározás jól illik Jehova Teremtő és a céljait beteljesítő szerepére. (Ézsaiás 55:10, 11) A Biblia abban is segít, hogy megismerjük a Jehova név mögött álló személyt, különösen a szeretet domináns tulajdonságát.” – 2Mózes 34:5-7; Lukács 6:35; 1János 4:8.
A Jehova név az Isten héber nevének – a négy betűs יהוה (YHWH), az úgynevezett Tetragrammaton – angol fordítása. Az isteni név pontos kiejtése az ősi héberben nem ismert. A “Jehova” alak azonban hosszú múltra tekint vissza az angol nyelvben, először William Tyndale 1530-as bibliafordításában jelent meg. *
Miért ismeretlen Isten nevének kiejtése az ősi héberben?
Az ősi hébert magánhangzók nélkül, csak mássalhangzókkal írták. A héberül beszélő olvasó könnyen meg tudta adni a megfelelő magánhangzókat. Miután azonban a héber írások (“Ószövetség”) elkészültek, egyes zsidók elfogadták azt a babonás hitet, hogy nem helyes kimondani Isten személyes nevét. Amikor hangosan felolvastak egy olyan szentírást, amely Isten nevét tartalmazta, olyan kifejezéseket használtak helyette, mint “Úr” vagy “Isten”. Ahogy teltek az évszázadok, ez a babona elterjedt, és az ősi kiejtés végül elveszett. *
Egyesek úgy vélik, hogy az isteni nevet “Jahve”-nek ejtették, míg mások más lehetőségeket javasolnak. Egy holt-tengeri tekercs, amely a Leviticus egy részét tartalmazza görögül, a nevet Iao átírásával írja. A korai görög írók az Iae, I-a-beʹ és I-a-ou-eʹ kiejtéseket is javasolják, de egyikről sem bizonyítható, hogy az ókori héberben használt kiejtés lenne. *
Tévhitek Isten nevéről a Bibliában
Tévhit: Azok a fordítások, amelyek a “Jehova” szót használják, hozzáadták ezt a nevet.
Tény: Isten nevének héber szava a Tetragrammaton formájában mintegy 7000 alkalommal fordul elő a Bibliában. * A legtöbb fordítás önkényesen eltávolítja Isten nevét, és egy olyan címmel helyettesíti, mint például “Úr”.”
Tévhit:
Tény: Isten maga inspirálta a bibliai írókat, hogy több ezer alkalommal használják a nevét, és ő maga utasítja azokat, akik imádják őt, hogy használják a nevét. (Ézsaiás 42:8; Jóel 2:32; Malakiás 3:16; Róma 10:13) Sőt, Isten elítélte a hamis prófétákat, akik megpróbálták elfeledtetni az emberekkel a nevét.” – Jeremiás 23:27.
Tévhit:
Tény: Igaz, hogy néhány zsidó írástudó nem volt hajlandó kiejteni az isteni nevet. Azonban nem távolították el a Biblia másolataiból. Mindenesetre Isten nem akarja, hogy olyan emberi hagyományokat kövessünk, amelyek eltérnek a parancsolataitól.” Máté 15:1-3.
Tévhit: Az isteni nevet nem szabadna használni a Bibliában, mert nem tudjuk pontosan, hogyan kell héberül kiejteni.
Tény: Ez az érvelés azt feltételezi, hogy Isten elvárja, hogy a különböző nyelveket beszélő emberek azonos módon ejtsék ki a nevét. A Biblia azonban arra utal, hogy Isten imádói a múltban, akik különböző nyelveket beszéltek, másképp ejtették ki a tulajdonneveket.
Nézzük például az izraelita bírót, Józsuét. Az első századi keresztények, akik héberül beszéltek, a nevét Yehoh-shuʹaʽ-nak ejtették volna, míg azok, akik görögül beszéltek, azt mondták volna, hogy I-e-sousʹ. A Biblia feljegyzi Józsué héber nevének görög fordítását, ami azt mutatja, hogy a keresztények azt az ésszerű irányt követték, hogy a tulajdonneveknek a nyelvükben szokásos formáját használták.” – ApCsel 7:45; Zsid 4:8.
Ugyanez az elv alkalmazható az isteni név fordítására is. A választott pontos kiejtésnél sokkal fontosabb, hogy Isten neve megkapja az őt megillető helyet a Bibliában.