Kerry Wood, a Chicago Cubs dobója kiábrándító karrierje után, amely tele volt potenciállal, úgy döntött, hogy visszavonul.
Ez egy olyan dobó szomorú befejezése, aki elkápráztatta a Major League Baseballt az ötödik pályafutása után, amikor 1998-ban a Houston Astros ellen 20 ütőt ütött ki és egy együttest dobott.
Ez volt egy fiatal karrier csúcspontja, amelyet számos sérülés tett tönkre. Az MLB-ben töltött 13 szezonja alatt Wood 14 alkalommal került a rokkantlistára, beleértve azt is, hogy a teljes 1999-es szezont kihagyta Tommy John műtétje miatt.
Woodnak gondjai voltak még a tricepsz meghúzódásával, a rotátorköpeny szakadásával és vállpanaszokkal is, számos más sérülés mellett, amelyek egész karrierje során gyötörték.
Az egyetlen állandó elem a játékában az volt, hogy képes volt a DL-en landolni. Ez sajnálatos valóság volt egy olyan dobó számára, akiről sokan úgy gondolták, hogy az MLB következő nagy dobása.
Az egészségének megőrzésére való képtelensége miatt 2007-ben Chicagóban a bullpenben kötött ki.
2010-ben Wood elhagyta a Wrigley Field “barátságos kereteit”, és az Amerikai Liga felé vette az irányt, ahol rövid időt töltött az Indiansnál és a Yankeesnél.
Amikor Wood 2010-ben az Indians tagjaként először jelent meg a Wrigley Field-en ellenfél mezében, álló ovációval fogadták a Cubs-hívek, akik 1998 óta olyan szenvedélyesen álltak mögötte.
Tényleg szomorú látni, ahogy Wood búcsúzik a baseballtól; nem annyira azért, mert elmegy, hanem azért, mert mindössze 86 győzelemmel akasztja le a kalapját, miután ilyen fenomenálisan kezdte hosszú és sikeresnek ígérkező pályafutását.
A pályafutása hosszú volt, de messze nem sikeres.
Wood úgy távozik az MLB-ből, mint a leggyorsabban 1000 strikeoutot elérő dobó a dobott mérkőzések (134) és a dobott inningek (835) tekintetében.
A Yao Minghez és Eric Lindroshoz hasonlóan Woodban is megvolt a tehetség és az elszántság ahhoz, hogy rendkívül sikeres legyen, de a sérülések miatt nem tudta elérni a benne rejlő teljes potenciált.
Woodnak mindössze négy olyan szezonja volt, amikor nyolc meccsnél többet nyert, és a 2003-as, 14 győzelemmel zárult karriercsúcsa óta nem volt ilyen.
Az említett évben Wood az NLCS 7. mérkőzésén a Florida Marlins starterétől, Brad Penny-től három futásos homert ütött, amivel 3-3-ra egyenlített.
Wood homerje volt 1984 óta az első dobó által az NLCS-ben, de a Cubs 9-6-ra elveszítette a döntő meccset.
A Cubs szurkolók mindig emlékezni fognak Woodra a munkamoráljáról és elszántságáról, hogy a “szerethető vesztesek” World Series-versenyzővé váljanak.
1998. május 6., a Wood személyiségét meghatározó nap mindig a Cubs szurkolók emlékezetében marad. Ez volt vitathatatlanul az MLB történetének egyik legnagyobb teljesítménye, és látni a fiatal Woodot a fénykorában olyan látvány volt, amire a szurkolók felköthetik a kalapjukat.
A gyorslabdája egyszerűen verhetetlen volt, és a csúnya görbe labdája miatt az ütők reszkettek a kispadon. Woodot továbbra is minden idők egyik legikonikusabb Cubs játékosaként tartják számon, és inkább mártírként távozik a játékból, mint bármi másként.