Kaltenbrun-i Thiess

EredeteSzerkesztés

Svéd-Livóniában a 17. században, Thiess perének idején.

1691-ben a svéd Livóniában található Jürgensburg város bírái egy Kaltenbrun-i Thiess néven ismert nyolcvanéves embert állítottak bíróság elé, mert azt hitték, hogy tanú egy templomrablással kapcsolatos ügyben. Tisztában voltak azzal, hogy a helyiek vérfarkasnak tartották, aki az ördöggel cimborált, de eleinte kevéssé érdekelték őket ezek az állítások, amelyeknek semmi közük nem volt az adott ügyhöz. Ennek ellenére, bár az ügy szempontjából nem volt jelentősége, Thiess szabadon bevallotta a bíráknak, hogy valaha vérfarkas volt, de azt állította, hogy tíz évvel ezelőtt felhagyott vele. Thiess a továbbiakban a likantrópiáról olyan beszámolót nyújtott át nekik, amely jelentősen eltért a vérfarkasról akkoriban Észak-Németországban és a balti országokban elterjedt hagyományos felfogástól.

Thiess elmondta a bíráknak, hogy tíz évvel korábban, 1681-ben ő is megjelent a bíróság előtt, amikor egy lemburgi parasztot vádolt meg azzal, hogy betörte az orrát. Az akkor elmondott története szerint farkasként utazott le a pokolba, ahol a gazda, aki gyakorló sátánista boszorkány volt, egy lófarokkal díszített seprűnyéllel orrba vágta. Akkoriban a bírák nem voltak hajlandók elhinni a történetét, és kinevették a bíróságról, de az egyik bíró igazolta, hogy valóban betörték az orrát.

A jürgensburgi bírák ezúttal úgy döntöttek, hogy komolyabban veszik az állításait, és megpróbálták megállapítani, hogy őrült-e vagy épelméjű, ezért a bíróságon több olyan személyt is megkérdeztek, akik ismerték Thiess-t, hogy épelméjű-e a férfi. Ők elmondták, hogy tudomásuk szerint a józan esze soha nem hagyta cserben. Ezek a személyek azt is elmondták, hogy Thiess tekintélye a helyi közösségben még nőtt is azóta, hogy 1681-ben összeütközésbe került a törvénnyel.

Thiess számlájaSzerkesztés

“Rendszerint háromszor: Pünkösd éjszakáján, Szentivánéjkor és Szent Lucia éjszakáján; ami az első két éjszakát illeti, nem éppen azokon az éjszakákon mentek, hanem inkább akkor, amikor a gabona rendesen virágzott, mert a magok képződésének idején a varázslók elszellemezik az áldást, és a pokolba viszik, és akkor a vérfarkasok veszik magukra, hogy újra kihozzák.”

Az eredeti, 1691. évi tárgyalási jegyzőkönyvből idézi Duerr, 1985.

Thiess azt állította, hogy Szent Lucia napjának éjszakáján, és általában pünkösd és Szent János napjának éjszakáján is, ő és a többi vérfarkas emberi testükből farkassá változott. Amikor tovább kérdezték, hogyan történt ez, Thiess kezdetben azt állította, hogy ezt úgy tették, hogy farkasbundát öltöttek magukra, és azt állította, hogy eredetileg egy gazdától kapta a sajátját, de néhány évvel korábban továbbadta azt valaki másnak. Amikor a bírák arra kérték, hogy azonosítsa ezeket a személyeket, megváltoztatta a történetét, és azt állította, hogy ő és a többi vérfarkas egyszerűen bementek a bokrok közé, levetkőztek, majd farkassá változtak. Ezt követően Thiess elmesélte, hogy ő és a többi vérfarkas a helyi farmokon kóboroltak, és széttéptek minden haszonállatot, amivel találkoztak, mielőtt megsütötték és felfalták a húst. Amikor a bírák arról érdeklődtek, hogyan tudnak a farkasok húst sütni, Thiess elmondta, hogy ekkor még emberi alakban voltak, és hogy szívesen sózzák az ételüket, de soha nem ettek kenyeret.”

Egy gyermekeket felfaló vérfarkas ábrázolása, Lucas Cranach der Ältere német művész, 1512.

Thiess azt is elmesélte a bíráknak, hogyan vált először vérfarkassá, elmagyarázva, hogy egykor koldus volt, és egy nap “egy gazember” koccintott vele, és ezzel megadta neki a képességet, hogy farkassá váljon. Elmesélte továbbá, hogy a képességét úgy tudja átadni másnak, hogy koccint, háromszor belelélegzik a korsóba, és kijelenti, hogy “olyan leszel, mint én”. Ha a másik személy ezután elvette a korsót, vérfarkassá változott, de Thiess azt állította, hogy még nem talált senkit, aki kész lett volna átvenni tőle a likantróp szerepét.

Ezt követően Thiess elmesélte, hogy a farkasok egy olyan helyre utaztak, amely “a tengeren túl” található. Ez a hely egy mocsár volt Lemburg közelében, körülbelül fél mérföldre az udvari elnök birtokától. Itt léptek be a pokolba, ahol mind az ördöggel, mind a hozzá hű rosszindulatú boszorkányokkal megküzdöttek, hosszú vasrudakkal verték és kutyaként kergették őket. Thiess továbbá elmondta a bíráknak, hogy a vérfarkasok “nem tűrik az ördögöt”, és hogy ők “Isten kutyái”.

A jürgensburgi bírák zavarba jöttek, és azt kérdezték Thiess-től, hogy miért utaznak a vérfarkasok a pokolba, ha gyűlölik az ördögöt. Ő azt válaszolta nekik, hogy neki és testvéreinek azért kellett útra kelniük, hogy visszahozzák a boszorkányok által ellopott jószágot, gabonát és földi gyümölcsöket. Ha nem teljesítik a feladatukat, vélekedett Thiess, akkor az adott év termése rossz lesz. Elmesélte nekik, hogy az előző évben vérfarkasként a Pokolba utazott, és hogy sikerült annyi árpát, zabot és rozst visszavinnie a Földre, amennyit csak tudott, hogy bőséges termést biztosítson. Itt a bírák észrevettek egy ellentmondást Thiess állításaiban; korábban azt állította, hogy tíz évvel korábban felhagyott a vérfarkas életével, itt azonban elismerte, hogy éppen az előző évben utazott farkasként a Pokolba. A vizsgálat alatt Thiess elismerte, hogy korábbi állításában hazudott.

A jürgensburgi bírák ezután megkérdezték Thiess-t, hogy hová kerülnek a vérfarkasok lelkei, amikor meghalnak, mire ő azt válaszolta, hogy ők a mennybe, míg a boszorkányok lelkei a pokolba kerülnek. A bírák ekkor megkérdőjelezték ezt, és azt kérdezték, hogyan lehetséges, hogy a vérfarkasok lelke a mennybe kerüljön, ha ők az ördög szolgái. Thiess még egyszer megismételte, hogy a vérfarkasok nem az ördög, hanem Isten szolgái, és hogy az emberiség javára vállalják éjszakai utazásaikat a pokolba.

ElítélésSzerkesztés

Miután meghallgatták a pokolba tett éjszakai utazásairól szóló beszámolóját, a bírák aggódni kezdtek, hogy Thiess vajon hívő lutheránus-e vagy sem, ezért megkérdezték tőle, hogy rendszeresen jár-e templomba, hallgatja-e Isten igéjét, rendszeresen imádkozik-e és részt vesz-e az úrvacsorában. Thiess azt válaszolta, hogy ezek közül egyiket sem teszi, arra hivatkozva, hogy túl öreg ahhoz, hogy megértse őket.

Később kiderült, hogy éjszakai utazásai mellett Thiess a helyi közösség tagjai számára népi mágiát gyakorolt, gyógyítóként és varázslóként működött. Ismert volt arról, hogy megáldotta a gabonát és a lovakat, és olyan bűbájokat is ismert, amelyek a farkasok elűzésére és a vérzés elállítására szolgálnak. Az egyik ilyen varázslat lényege az volt, hogy megáldott sót adagolt meleg sörbe, miközben a következő szavakat mondta: “Nap és Hold menj a tenger fölé, hozd vissza a lelket, amelyet az ördög a pokolba vitt, és add vissza a jószágoknak az életet és az egészséget, amelyet elvettek tőlük”. A varázslat sehol sem hivatkozott vagy említette Isten hatalmát. A bírák számára ez az áldás bűnösnek tűnt, mert arra ösztönözte a klienseket, hogy elforduljanak a kereszténységtől, ezért Thiess-t korbácsolásra és életfogytiglani száműzetésre ítélték.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.