Az emléknap története
Három évvel a polgárháború befejezése után, 1868. május 5-én az uniós veteránok egyik szervezetének vezetője – a Grand Army of the Republic (GAR) – létrehozta a Decoration Dayt, hogy a nemzet virágokkal díszítse fel a háborús halottak sírjait. John A. Logan vezérőrnagy kijelentette, hogy a Decoration Dayt május 30-án kell megtartani. Úgy vélik, azért választották ezt a dátumot, mert akkor az egész országban virágba borulnak a virágok.
Az első nagy megemlékezést abban az évben az Arlington Nemzeti Temetőben tartották, a Potomac folyó túlpartján, Washingtonban.
A szertartások középpontjában az arlingtoni kastély gyászba burkolt verandája állt, amely egykor Robert E. Lee tábornok otthona volt. Különböző washingtoni tisztviselők, köztük Ulysses S. Grant tábornok és felesége, elnököltek a szertartásokon. A beszédek után a Katonák és Tengerészek Árvaotthonának gyermekei és a GAR tagjai végigvonultak a temetőn, virágokat szórtak az uniós és a konföderációs sírokra, imákat mondtak és himnuszokat énekeltek.
A helyi megemlékezések azt állítják, hogy ezek voltak az elsők A polgárháborús halottak tiszteletére tartott helyi tavaszi megemlékezéseket már korábban is több helyen megtartották. Az egyik első 1866. április 25-én történt a Mississippi állambeli Columbusban, amikor nők egy csoportja felkereste a temetőt, hogy feldíszítse a Shilohnál vívott csatában elesett konföderációs katonák sírjait. A közelben uniós katonák sírjai voltak, amelyeket elhanyagoltak, mert ők voltak az ellenség. A csupasz sírok látványától megzavarodva az asszonyok a virágok egy részét ezekre a sírokra is elhelyezték.
Most északi és déli városok egyaránt azt állítják magukról, hogy az 1866-os Memorial Day itt született. Macon és Columbus, Ga. államban egyaránt magáénak vallja a címet, valamint Richmond, Va. A paolai Boalsburg település azt állítja, hogy ott két évvel korábban kezdődött. Az Ill. állambeli Carbondale egyik temetőjében egy kő azt állítja, hogy 1866. április 29-én ott tartották az első megemlékezés napi ünnepséget. Carbondale volt Logan tábornok háborús otthona. Körülbelül 25 helyet neveztek el a Memorial Day eredetével kapcsolatban, közülük sokat délen, ahol a legtöbb háborús halottat eltemették.
Hivatalos szülőhelynek nyilvánították 1966-ban a Kongresszus és Lyndon Johnson elnök a New York-i Waterloo-t nyilvánította a Memorial Day “szülőhelyének”. Ott 1866. május 5-én egy ünnepségen tisztelegtek a polgárháborúban harcolt helyi veteránok előtt. Az üzletek bezártak, és a lakosok félárbocra eresztették a zászlókat. Waterloo állításának támogatói szerint a korábbi megemlékezések más helyeken vagy informális, nem közösségi szintű vagy egyszeri események voltak.
A 19. század végére az egész országban május 30-án tartották a Memorial Day ünnepségeket. Az állami törvényhozások kiáltványokat fogadtak el a nap kijelöléséről, a hadsereg és a haditengerészet pedig szabályzatot fogadott el a létesítményeikben történő megfelelő megemlékezésekről.
A napot azonban csak az első világháború után terjesztették ki az összes amerikai háborúban elesettek tiszteletére. 1971-ben a Memorial Dayt egy kongresszusi törvény nemzeti ünneppé nyilvánította, bár gyakran még mindig Decoration Daynek nevezik. Ekkor szintén május utolsó hétfőjére helyezték, ahogyan néhány más szövetségi ünnepet is.
Egyes államokban konföderációs megemlékezéseket tartanak Sok déli államnak is van saját napja a konföderációs halottak tiszteletére. Mississippi április utolsó hétfőjén, Alabama április negyedik hétfőjén, Georgia pedig április 26-án ünnepli a konföderációs emléknapot. Észak- és Dél-Karolina május 10-én, Louisiana június 3-án, Tennessee pedig ezt a napot nevezi a Konföderációs Emléknapnak. Texas január 19-én ünnepli a konföderációs hősök napját, Virginia pedig május utolsó hétfőjét nevezi konföderációs emléknapnak.
Logan tábornok 1868-ban az állomáshelyei számára kiadott parancsában sürgette, hogy a sírokat “a tavasz legszebb virágaival” díszítsék fel: “Szent éberséggel őrizzük sírjaikat. … Kellemes utak hívogassák a tisztelettudó látogatók és a gyászolók jövés-menését. Ne hagyjuk, hogy az elhanyagolás, az idő pusztítása a jelen vagy az eljövendő nemzedékek előtt tanúsítsa, hogy népként elfelejtettük a szabad és osztatlan köztársaság árát.”
Az Arlingtoni Nemzeti Temetőben tartott első Memorial Day ünnepségen részt vevő tömeg körülbelül akkora volt, mint a mai megemlékezésen, körülbelül 5000 ember. Akkor, akárcsak most, kis amerikai zászlókat helyeztek el minden egyes sírra – ezt a hagyományt ma is számos nemzeti temetőben követik. Az utóbbi években sok családban elterjedt az a szokás, hogy minden elhunyt szerettük sírját feldíszítik.
A háborúban elhunytak tiszteletére rendezett különleges szertartások eredete már az ókorban megtalálható. Az athéni vezető, Periklész több mint 24 évszázaddal ezelőtt olyan tisztelgést ajánlott a peloponnészoszi háború elesett hőseinek, amelyet ma is lehetne alkalmazni a nemzet háborúiban elesett 1,1 millió amerikaira: “Nemcsak oszlopok és feliratok állítanak róluk emléket, hanem egy íratlan emlékmű is lakozik róluk, amely nem kőbe, hanem az emberek szívébe van vésve.”
Azért, hogy Amerika elesett hőseinek áldozatai soha ne merüljenek feledésbe, 2000 decemberében az amerikai kongresszus elfogadta és az elnök aláírta a “The National Moment of Remembrance Act” törvényt, P.L. 106-579, amely létrehozta a Fehér Ház Bizottságát a Nemzeti Emlékezet Pillanatáért. A bizottság feladata, hogy “bátorítsa az Egyesült Államok népét, hogy adjanak valamit vissza hazájuknak, amely oly sok szabadságot és lehetőséget biztosít számukra” azáltal, hogy ösztönzi és koordinálja az Egyesült Államokban az Emléknap és a Nemzeti Emlékezés Pillanatának megemlékezéseit.
A Nemzeti Emlékezés Pillanata arra ösztönöz minden amerikait, hogy helyi idő szerint délután 3 órakor az Emléknapon bárhol is legyen, álljanak meg egy perces csendre, hogy emlékezzenek és tisztelegjenek azok előtt, akik a nemzet szolgálatában haltak meg. Carmella LaSpada, a Moment of Remembrance alapítója szerint: “Ez egy módja annak, hogy mindannyian segítsünk visszahelyezni az emléknapot az Emléknapba.”