Szerkezet és működés
A gégeporcnak ugyan nem alkotórésze, de a gégeporc csontvázzal való szoros hártyás kapcsolata miatt elengedhetetlen a nyelvcsont megítélése. Ez a C-alakú csont a gégefő fölött helyezkedik el, és a nyak elülső középvonalában a suprahyoid és infrahyoid hevederizmok függesztik fel. Ezek az izmok képesek a nyelvcsontot és ezáltal a gégét felfelé vagy lefelé mozgatni a középső szagittális síkban. A gége csontváza három párosítatlan középső porcból és négy pár kisebb porcból áll. A három párosítatlan porc az epiglottis, a pajzsmirigy és a cricoid. A páros porcokat az arytenoidok, a corniculates, a cuneiform és a tritiates alkotják.
Pajzsmirigyporc
A pajzsmirigyporc a gége legnagyobb porca, és hialinporcból áll. A nyelvcsont alatt helyezkedik el, amelyhez a thyrohyoideális hártya révén kapcsolódik. Alsó részén a cricoidporccal artikulál. Axiális síkban hiányos háromszögnek tűnhet, amelynek elülső csúcsa és oldalsó két oldala van, de hátul nincs alapja. Mindkét oldalát egy nagy, lapos, ötszögletű lemez, az úgynevezett lamina képezi. A lamellák elöl találkoznak, és egy V alakú bevágással ellátott csúcsot alkotnak, amely külsőleg a gége kiemelkedéseként vagy “ádámcsutkaként” érzékelhető. A pubertáskorban a férfiaknál a porc sagittalis mérete és kiemelkedése növekszik; ez összefügg a hosszabb hangszalagokkal és a hang mélyülésével. Az interlamináris szög a csúcsnál a pubertás után a férfiaknál élesebb, átlagosan 76 fok, míg a nőknél 94 fok. A gége kiemelkedésének megjelenése kozmetikai okokból műtéti úton megváltoztatható a pajzsmirigyporc megváltoztatásával. Az egyes lamellák teste vékony, lapos lemez, kivéve egy átlós gerincet, az úgynevezett ferde vonalat, amely a lamellák külső felületén látható. Ez a gerinc szolgál a szegycsonti pajzsmirigy és a thyrohyoideus pánt izmok rögzítésére, amelyek a gégét lenyomják, illetve megemelik. Minden pajzsmirigylamina hátsó, felső sarkánál található egy felső sarok (szarv), amely egy porcos kiemelkedés, amely felfelé halad a nyelvcsont felé.
Hasonlóképpen van egy alsó sarok, amely a hátsó, alsó sarokból indul, és lefelé halad, hogy a nyakszirtporccal artikuláljon. Közvetlenül a pajzsmirigy bevágástól lejjebb, a lamellák közötti csúcs belső felszínén találhatók a thyreoepiglotticus szalag és a hangszalagok rögzítései. A hangszalagoknak a pajzsmirigyporcba való becsatlakozását anterior commissure-nak nevezzük. A hangszalagok daganatai gyakran endoszkópos beavatkozással kezelhetők. Ha azonban a daganat a hangszalagokon keresztül az elülső résbe nyúlik, behatolhat a pajzsmirigyporcba, ami gégemetszést tesz szükségessé. A pajzsmirigy hialinporca az életkor előrehaladtával fokozatosan meszesedik, poszterolaterális irányból anteromediális irányba. Ez a meszesedés azt jelenti, hogy a gége ultrahangja fiatal betegeknél használható a hangszalagok mozgásának értékelésére, de 40 éves kor felett ez kivitelezhetetlenné válik. Az elmeszesedett hialinporcok, mint például a pajzsmirigy és a cricoid, felnőtt betegeknél láthatóvá válhatnak a sima röntgenfelvételeken.
Cricoidporc
A cricoid az egyetlen porc a gégében, amely teljesen körülveszi a légutakat. Hialinporcból áll, és alakja egy pecsétgyűrűhöz hasonlít, elöl keskeny (kb. 5 mm) és hátul magas (kb. 20 mm). A cricoid magas hátsó részét cricoid lamina, elülső részét pedig cricoid boltozatnak nevezik. Alsó határa egy vízszintes gyűrű, amelyet a cricotrachealis szalag rögzít a légcsőhöz. A felső határ ferdén fut, az elülső keskeny ívetől a hátsó magas laminaig. A pajzsmirigyporc alatt helyezkedik el, amelyhez a medián cricothyrealis szalag és a conus elasticus köti össze. Elölről a cricoid ív a bőrön keresztül tapintható a gége prominenciája alatt, közöttük a medián cricothyroid ligamentum helyezkedik el. Ezek fontos tájékozódási pontok a légútkezelésben. Oldalirányban az ív és a lamina közötti határt a cricoid és a pajzsmirigyporc alsó szarva közötti ízületi fakultások jelölik. Ez az ízület lehetővé teszi a pajzsmirigynek a cricoidon való sagittalis síkban történő dőlését, amelyet a cricothyroid izom okoz, és amelyet a thyroarytenoid izom antagonizál. Mivel a hangszalagok elölről kapcsolódnak a pajzsmirigyporchoz, ez a billenő mozgás megnyújthatja a hangszalagokat, ami fokozott feszültséget és hangmagasságot eredményez. Hátulról nézve a cricoid lamina négyszögletes alakúnak tűnik. Felső részén ülnek az arytenoid porcok, amelyek a hangszalagok hátsó rögzítését biztosítják. Teljes gyűrűként a cricoid izomra gyakorolt nyomás a nyelőcső kompresszióját okozhatja, amit a gyors szekvenciájú intubáció során a gyomorbeáramlás és a reflux csökkentésére lehet alkalmazni, bár a hatékonyságának bizonyítéka bizonytalan.
Arytenoidporcok
Az arytenoidporcok páros hialinporcok, amelyek mindegyike háromoldalú piramis alakot vesz fel. Alapjuk a lamina cricoida superior részével artikulál, csúcsuk pedig felfelé mutat. A három felületet anterolaterálisnak, medialisnak és posteriornak nevezzük. A mediális felületek alkotják a rima glottidis (a hangszalagok és az arytenoid porcok közötti nyílás) porcközi részét. Az anterolaterális felszínen található a thyroarytenoid izom és a vestibularis szalagok rögzítése. Ennek a felszínnek az aljából két porcos nyúlvány nyúlik ki. A hangszalagnyúlvány elülső irányba mutat, és a hangszalaghoz csatlakozik. Az izomnyúlvány oldalra mutat, és a hátsó és oldalsó cricoarytenoid izmok rögzítési pontja. A hátsó felületeket az inter-arytenoid izom keresztirányú és ferde rostjai kötik össze. A gége ezen intrinsic izmai csúszó vagy forgó mozgásokat okoznak a cricoarytenoid ízületekben. Ez a mozgás határozza meg a hangszalagnyúlvány és ezen keresztül a hangszalagok helyzetét. A hangszalagok helyzetének megváltoztatása megváltoztatja a rima glottidis alakját és a levegő áramlását rajta keresztül.
Epiglottis
A epiglottis egy levél alakú rugalmas porc. Szára a pajzsmirigy interlamináris szög belső felszínéből ered, amelyhez a thyroepiglotticus ligamentum csatlakozik. Felülről a szár kiszélesedik, és egy kerek levelet alkot, amelynek felső széle szabad, és a nyelvalap mögött helyezkedik el. Mindkét oldalsó széle négyszögletes membránnal kapcsolódik az ipsilaterális arytenoidporchoz. Nyelés közben a nyelvcsontot és a gégét a suprahyoid izmok felfelé húzzák. Ez a hatás a nyelv alapját a gégefedőre nyomja, ami az aryepiglotticus izom összehúzódásával és az ételbolusz súlyával együtt a gégefedő benyomódását okozza. Ebben a lenyomott helyzetben a gégefedő eltakarja a gége bejáratát, és az ételbolyhokat oldalirányban eltérítheti a hypopharynxban. Az epiglottis hozzájárulását a légutak védelméhez régóta vitatják, egyesek szerint csökevényes, és nincs fontos élettani szerepe. Számos beszámoló szól arról, hogy az epiglottis műtéti eltávolítását követően a betegek sikeresen nyeltek. Vannak azonban olyan gyermekgyógyászati esetek is, amikor a krónikus aspirációt hipoplasztikus epiglottisnak tulajdonították, és a vita folytatódik. A gégefedő patológiája veszélyeztetheti a légutakat. A Haemophilus influenzae által okozott akut epiglottitis potenciálisan életveszélyes fertőzés. Ez azonban a fejlett világban a széles körű vakcinázást követően ma már ritka. Csecsemőkori laryngomalacia esetén az aryepiglottikus redők megfeszülése okozhatja, hogy a gégefedő a belégzés során részben elzárja a légutakat. Ez általában műtét nélkül magától megoldódik.
Kürtös, ék alakú és háromosztatú porcok
Ezek kis, páros hialinporcok. A sarkantyúporcok az arytenoidporcok csúcsán ülnek. A cuneiformokkal együtt endoszkópián az aryepiglotticus nyálkahártya redőben lévő kiemelkedésekként láthatók. A triticealis porcok a populáció körülbelül egyharmadánál a thyrohyoid membránon belül helyezkednek el.