Változatos retinális vagy centrálisabb patológiák okozhatnak olyan látótérdeficitet, amely a látótér bizonyos régióira korlátozódik. Mivel a retinában a térbeli viszonyokat a központi vizuális struktúrák tartják fenn, a látómezők gondos elemzése gyakran jelzi a neurológiai károsodás helyét. A viszonylag nagy látótérhiányokat anópiáknak, a kisebbeket pedig szkotómáknak nevezzük (lásd az A. keretes írást). Az előbbi kifejezést különböző előtagokkal kombinálják, hogy jelezzék a látótér azon konkrét régióját, ahonnan a látás elveszett (12.7. és 12.8. ábra).
12.7. ábra
A látóidősugárzás útja a csíkozott kéreghez. A látómező felsőbb részének információit hordozó axonok a temporális lebenyben lévő kamra laterális szarvát (Meyer-hurok) söprik körbe, mielőtt elérnék a nyakszirti lebenyt. Ezek (tovább…)
12.8. ábra
A primer látópálya különböző pontjain bekövetkezett károsodásból eredő látótérhiányok. A bal oldali ábra az elsődleges látópálya alapvető szerveződését szemlélteti, és jelzi a különböző elváltozások helyét. A jobb oldali panelek (tovább…)
A retina vagy az egyik látóideg károsodása, mielőtt az elérné a chiasmát, a kiindulási szemre korlátozódó látáskiesést eredményez. Ezzel szemben a chiasma opticus környékén – vagy centrálisabban – bekövetkező károsodás olyan speciális hiánytípusokat eredményez, amelyek mindkét szem látómezejét érintik (12.8. ábra). A chiasma opticus centrális struktúráinak károsodása, beleértve a látóidegpályát, az oldalsó geniculáris magot, a látóideg sugárzását és a látókérget, a kontralaterális látómezőre korlátozódó hiányt eredményez. Például a jobb oldali opticus traktus megszakadása a bal oldali látómező látásának elvesztését eredményezi (azaz vakság a bal szem temporális látómezejében és a jobb szem orr látómezejében). Mivel az ilyen károsodás mindkét szem látómezejének megfelelő részeit érinti, a binokuláris látómező érintett régiójában teljes látásvesztés következik be, és a hiányt homonim hemianopsziának nevezik (ebben az esetben bal homonim hemianopsziának).
Ezzel szemben a látóidegcsatorna károsodása olyan látómező-hiányt eredményez, amely mindkét szem látómezejének nem megfelelő részeit érinti. Például a chiasma opticus középső részének károsodása (ami gyakran hipofízis-tumorok következménye) mindkét szem orr-rétegéből kereszteződő rostokat érintheti, érintetlenül hagyva a temporális retinákból származó, nem kereszteződő rostokat. Az ebből eredő látásvesztés mindkét szem temporális látómezejére korlátozódik, és bitemporális hemianopsziának nevezik. Heteronóm hemianopsziának is nevezik, hogy hangsúlyozzák, hogy az egyes szemekben elveszett látótérrészek nem fedik egymást. Az ebben az állapotban szenvedő egyének mind a bal, mind a jobb látómezőben képesek látni, feltéve, hogy mindkét szem nyitva van. Azonban a látómező legperifériásabb részeinek (amelyeket csak az orr retinája lát) minden információja elveszik.
A központi látóstruktúrák károsodása ritkán teljes. Ennek eredményeképpen a chiasma, a látóidegpálya, a látóidegsugárzás vagy a látókéreg károsodásával járó hiányok általában korlátozottabbak, mint a 12.8. ábrán láthatóak. Ez különösen igaz a látóideg-sugárzás mentén bekövetkezett károsodásra, amely a temporális és parietális lebenyek alatt, az oldalsó genikuláris magtól a csíkozott kéregig terjed. A látóideg-sugárzási axonok egy része a halántéklebenybe fut ki a csíkos kéreg felé vezető útjukon, ez a Meyer-huroknak nevezett anomália (lásd a 12.7. ábrát). A Meyer-hurok a kontralaterális látómező felsőbb részéből származó információkat továbbítja. Az optikai sugárzás medialisabb részei, amelyek a parietális lebeny kéregállománya alatt haladnak át, a kontralaterális látómező inferior részéből származó információkat szállítják. A temporális lebeny részeinek sérülése a Meyer-hurok érintettségével így superior homonim kvadrantanopsziát eredményezhet; a parietális kéreg alatti optikai sugárzás sérülése inferior homonim kvadrantanopsziát eredményez.
A központi vizuális struktúrák sérülése a makula sparing nevű jelenséghez is vezethet, azaz a látás elvesztéséhez a látótér széles területein, a foveális látás kivételével. A makula kímélete általában az agykéreg károsodása esetén fordul elő, de a látópálya teljes hosszában bárhol bekövetkező károsodás jellemzője lehet. Bár a makula kímélésére több magyarázatot is felajánlottak, beleértve a központi látást biztosító keresztezett és nem keresztezett ganglionsejtek mintázatának átfedését, e szelektív megőrzés alapja nem egyértelmű.