Tudományos kutatások évtizedei mutatják, hogy az, ahogyan értelmet tulajdonítunk a helyzeteknek, sebezhetővé tehet bennünket a nem hasznos, aránytalan szorongásra. Amikor a környezetünk eredendően kétértelmű – nyitott az értelmezésre és az ismeretlen kimenetelre -, az értelmezéseink számítanak. Nagyon is sokat számítanak. A kétértelműség szorongást szül; még inkább, ha a “tények” óránként változnak. Az értelmezések még inkább számítanak, ha előítéletekhez és nyílt diszkriminációhoz vezetnek, ahogy azt az ázsiai származású egyénekkel szemben tapasztaltuk.
A félelem túl általánosításának idegtudományából tudjuk, hogy a hippokampuszunk küzd a kétértelmű, kontextuális információk feldolgozásával, és hogy a ventrális mediális prefrontális kéreg ezt az információt arra használja, hogy megpróbálja gátolni a félelemmel kapcsolatos agyterületeket (pl. az amygdala). Mindannyian érezzük ezt a toló/húzó folyamatot az agyunkban, ahogy a napjainkban haladunk, és küzdünk az irányítás visszaszerzéséért. Úgy érezzük, hogy kontrollálnunk kell a kontrollálhatatlan helyzeteket. Ennek a megfoghatatlan kontrollnak a visszaszerzésére vonatkozó üzenetek mára elkoptak: alaposan mossunk kezet; ne fogjunk kezet; ne érintsük meg az arcunkat; ne menjünk dolgozni, ha betegek vagyunk; használjuk a szociális távolságtartást.
A szorongásnak és a félelemnek túlélési értéke van: felkészülni és védekezni. Mit tehetünk tehát még azért, hogy a COVID-19 félelem ne váljon hasznosból károssá? Vagy gondatlanságba vagy önelégültségbe vezessenek minket? A bizonyítékokon alapuló pszichoterápiából származó eszközök kiemelik a legfontosabb alapelveket. Vegyük észre a nem hasznos gondolatokat és viselkedéseket. A munkatárs köhögése miatti pörkölés pozitív irodai változásokhoz vezethet; ha azonban folytatódik, tegye fel magának a kérdést: “Hasznos ez?”. Az olyan aggódás, amely aktív problémamegoldáshoz vagy adaptív megküzdéshez vezet, hasznos. Az aggodalom, amely még több aggodalomhoz vezet, nem az. Építsen be olyan módszereket, amelyekkel megfékezheti a nem hasznos aggodalmaskodással töltött időt. Tegye szándékossá a hír- és médiafogyasztást; korlátozza az időt és a forrásokat minden nap. Növelje a kikapcsolódást és boldogságot nyújtó tevékenységeket. Használja fel az ingázással töltött időt olvasásra, testmozgásra vagy más kellemes tevékenységre.
Végezetül, ami a legfontosabb, fogadja el, hogy ez az időszak tele van szorongással és félelemmel. Nem baj, ha ezt tudomásul veszed; ha egy szeretted magas lázzal jön le, meg fogsz ijedni. Jó, ha tudomásul vesszük, hogy a kockázat nem egyformán érint mindannyiunkat, és széles skálán mozog a képességünk, hogy a komfortzónánkon kívül működjünk. Legyünk kedvesek magunkkal és másokkal, akik esetleg szoronganak. Egy kis támogatás sokat segíthet. Keresse azt. Adja meg. Talán, de csak talán, folytathatjuk ezeket a viselkedési formákat még akkor is, amikor ez a járvány már régen mögöttünk van. Végtére is, ezek az élet kétértelműségeinek kiegyensúlyozottabb, kedvesebb értelmezéséhez vezetnek.