A dolgokat évezredek óta kényelmes tízes darabokban számoljuk, akkor mi a fenéért van egy nap 24 órára osztva? Martin Fone, az “Ötven furcsa kérdés” szerzője utánajár.
Valamilyen mértékben mindannyian az idő rabszolgái vagyunk. Szabályozza mindennapi életünket, és ha nem vigyázunk, teljesen átveheti az irányítást.
Ez egy rejtélyes fogalom, nem utolsósorban azért, mert az idő múlását a tizenkettes bázisú számrendszerben gyökerezik – vagyis tizenkettesével számolunk. Nekünk, akik a tízes bázisú rendszerhez – a tízes tételekben való számoláshoz – szoktunk hozzá, ez egy kicsit archaikusnak tűnik.
Mivel egy kicsit a kezemben volt, elkezdtem gondolkodni, hogy miért van ez így.
A “bűnösök”, ha így akarunk rájuk gondolni, a sumérok, az ókori egyiptomiakon keresztül. Bár a már i.e. 3000-re visszanyúló hieroglifákból egyértelműen kiderül, hogy az egyiptomiak tízes bázisú decimális számolási rendszert használtak, a tizenkettes bázist a suméroktól örökölték és vették át.
Miért tizenkettő? A kéz négy ujjának mind a három ujjpercén alapult.
Amikor az idő fogalmán gondolkodtak, az egyiptomiak az égre néztek. Különösen egy harminchat kis csillagképből álló sorozatot, az úgynevezett dekánokat követték nyomon, amelyek körülbelül negyvenperces időközönként egymás után emelkednek a horizont fölé.
Az egyes dekánok felkelése egy új óra kezdetét jelezte. Egy évtized – egy tíznapos időszak – egy új dekán megjelenésével kezdődött a keleti égbolton, közvetlenül hajnal előtt.
Az egyiptomiak i. e. 2100-ra létrehoztak egy egységes éves naptárt, amely harminchat dekánból állt, és egy 360 napos évet alkotott. Ez a rendszer elég pontosnak bizonyult ahhoz, hogy megjósolják a Nílus éves áradását, amely oly fontos volt mezőgazdasági rendszerük számára.
EGYIPTOM – FEBRUÁR 14.: Traján római császár fáraóként ábrázolt vízórát ajánl fel a fiatal Ihit szoptató Hathor istennőnek, a Mammisi (születés temploma) reliefje, Hathor templom, Kr. e. 88-51, Dendera, Egyiptom. Egyiptomi civilizáció, ptolemaioszi időszak, Kr. e. 1. század. (Fotó: DeAgostini/Getty Images)
Az Újbirodalom idején (kb. i. e. 1550-1070) a mérési rendszert leegyszerűsítették, és huszonnégy csillagot használtak, amelyek közül tizenkettő a nappali és tizenkettő az éjszakai időt jelölte. Miután a világos és sötét órákat tizenkét részre osztották, kialakult a huszonnégy órás nap fogalma.
Az egyes órák hossza azonban az évszakok szerint változott, és csak a hellenisztikus korban, különösen Hipparkhosz (aki i. e. 147 és 127 között tevékenykedett) idején alakult ki a rögzített időszámítás fogalma.
Hipparkhosz javasolta a nap huszonnégy napéjegyenlőségi órára való felosztását, a napéjegyenlőség napjain megfigyelhető tizenkét óra nappali fény és tizenkét óra sötétség alapján.
A laikusok e javaslat ellenére évszázadokon át továbbra is az évszakonként változó órákat használták. A rögzített hosszúságú órák csak azután váltak általánossá, hogy a tizennegyedik században megjelentek Európában a mechanikus órák.
Hipparkhosz és más görög csillagászok a babilóniaiak által kifejlesztett csillagászati technikákat vették át, akik egy szexageszimális (hatvanas alap) számolási rendszert alkalmaztak.
És találják ki, kitől vették? Pontosan egytől. A suméroktól.
Miért használtak szexagezimális számolási rendszert, nem világos, bár a törtek kifejezésére kényelmes. Elvégre ez a legkisebb szám, amely egyformán osztható az első hat szám mindegyikével, valamint tízzel, tizenkettővel, tizenötödikkel, hússzal és harminccal.
Akiknek kedvük volt a tizedes alapú rendszerhez, tettek néhány kísérletet a bevezetésére. A franciák 1793-ban forradalmi lelkesedéstől áthatva bevezették a francia forradalmi időt: egy tízórás napot, óránként száz perccel és percenként száz másodperccel. Hivatalosan 1793. november 24-én vezették be, de mélyen népszerűtlen volt, és 1795. április 7-én elvetették.
A francia forradalom megpróbálta a 12 órás nap megszűnését elérni, de senki sem tudta kitalálni, hogy a kivégzéseknek mikorra kellene történniük. Na jó, nem igazán. De ez is jó magyarázat lett volna. Kép: Getty)
A franciák 1897-ben még egyszer próbálkoztak. A Bureau des longitudes létrehozta a Commission de décimalisation du temps-t egy matematikus, Henri Poincaré vezetésével, hogy kidolgozzon egy tizedes rendszert. Ahogy az a bizottságoknál lenni szokott, ez egyfajta kompromisszum volt: megtartotta a huszonnégy órás napot, de az órát száz percre, a perceket pedig száz másodpercre osztotta. Nem nyert nagy támogatást, és az ötletet 1900-ban csendben elvetették.
A decimalizálás a hátsó ajtón keresztül kezdett bekúszni. A munkások kezdési és befejezési idejét nyomon követő órák tizedesjegyeket használnak az óradarabok rögzítésére. És persze könnyebb egy órarészt tizedesjegyekkel jelölni, ha szövegszerkesztő csomagot használunk.
De úgy tűnik, hogy megragadtunk az idő jelölésének elavult rendszerénél. Hibáztassuk a sumérokat, mondom én.
Martin Fone az “Ötven furcsa kérdés” című könyv szerzője, amelyből ez a cikk egy részlet – tudjon meg többet a könyvéről, vagy rendeljen belőle az Amazonon keresztül.
Európa többi része jobbra vezet, miért vezetnek hát a britek balra? Martin Fone, szerző
Semmi sem mondja jobban, hogy “itt a tavasz”, mint az újonnan nyírt gyep csodálatos illata. Martin Fone, az ‘Ötven furcsa kérdés’ szerzője,
Tudod-e kalibrálni a különböző rovarcsípések intenzitását? Martin Fone, az “Ötven furcsa kérdés” szerzője utánajár.