Emlékszem, egyszer egy nagyon jó professzor azt mondta nekem: “Ismerned kell a normálisat, különben soha nem fogod megismerni a rendelleneset”. Az állatorvosoknak ismerniük kell az anatómiát ahhoz, hogy fizikális vizsgálatot végezzenek, röntgenfelvételeket értelmezzenek és műtéteket végezzenek. A hüllőtartóknak is ismerniük kell az anatómiát, hogy meg tudják vizsgálni védenceiket, el tudják végezni a fizikális vizsgálatokat és fel tudják ismerni a problémákat.
Kígyók anatómiai útiterve
Mivel a kígyók alapvetően egy hosszú csőből állnak, lehetséges a fő anatómiai részeiket szakaszokra osztani. Ha a kígyót egyenesen egy asztalra fektetjük, a fejével balra, balról jobbra haladva, a kígyó első 25 százalékát a fej, a nyelőcső és a légcső, valamint a szív alkotja. Ezek a fő szervek és részek.
A második negyedben, a kígyó körülbelül 26-50 százalékában található a tüdő teteje, a máj, majd a máj háromnegyedénél lejjebb a gyomor. A harmadik negyedben, a kígyó körülbelül 51-75 százalékában találkozunk az epehólyaggal, a lép és a hasnyálmirigy (vagy a splenopankreász, fajtól függően). Ezt a szervhármast követően találjuk az ivarmirigyeket (herék vagy petefészkek). E struktúrák között húzódik a vékonybél, mellettük pedig a jobb tüdő (és egyes fajoknál a bal tüdő is). Az utolsó negyedben, a kígyó utolsó 76-100 százalékában találjuk a vékony- és vastagbél találkozását, a vakbél (ha van), a veséket (jobbra a bal előtt) és a kloákát.
Ha ezt a kígyókra vonatkozó anatómiai útitervet megjegyzed, jobb herpetológus leszel.
Kígyó külső szépsége
A legtöbb hüllőnek négy lába van. A kígyóknak azonban nincsenek lábaik. Hiányzik belőlük a mellöv (vállcsontok) és – a boidák kivételével, amelyeknél megmaradt a csökevényes medence és a külső sarkantyúk – a medenceöv (hátsó lábtámasz) is. Mint minden hüllőt, a kígyókat is pikkelyek borítják, amelyek védelmet nyújtanak a kiszáradás és a sérülések ellen. A pikkelyek lehetnek simák és fényesek, mint például a pitonok pikkelyei, vagy érdesek és tompák, mint például a hognózskígyók pikkelyei. A külső, vékony réteg a hámréteg, amely rendszeresen levedlik. A belső, vastagabb, fejlettebb réteg a dermisz. Ez a bőrréteg tele van kromatofórákkal, a pigmentsejtekkel, amelyek a kígyók színét adják.
A pikkelyek nagyrészt a felhámból származó keratinból állnak. Ahogy a kígyó növekszik, ami egész életében így van (a növekedés csak idősebb korban lassul), ez a külső hámréteg levedlik. A régebbi külső pikkelyek alatt újak nőnek. Végül a külső réteg levedlik, általában egy darabban és megfordítva, mintha egy felülről lefelé húzott zokni lenne. Ezt a vedlési folyamatot ecdysisnek nevezik.
Általában, ha a levedlett bőr darabokban válik le, az valamilyen alapprobléma jele lehet. A kígyó egészségi állapota vagy tartási problémák, például a nem megfelelő környezeti hőmérséklet, páratartalom vagy ketrecbútorok lehetnek a hibásak. A pikkelyek – kívülről általában nem észrevehető – puha bőrrel kapcsolódnak egymáshoz, amely az egyes szomszédos pikkelyek között befelé hajlik. A pikkelyek nem tudnak megnyúlni, de amikor a kígyó nagy ételt eszik, a bőrredők egyenesen kihúzódnak, hogy megnöveljék a felületet.
A kígyókon alapvetően kétféle pikkely van. A tetejét és az oldalát általában kisebb pikkelyek borítják. Ezek egymás mellett vagy egymás fölött helyezkedhetnek el, mint a zsindelyek a tetőn. A kígyó alját rövid, de nagyon széles pikkelyek borítják, amelyek úgy néznek ki, mint egy létra fokai. Ezeket a különleges pikkelyeket skute-nak nevezik. Ezek alkotják a kígyó hasát, és szerves részét képezik a kígyó mozgásképességének.
A kígyóknak két szemük van, de szemhéjuk nincs. Mindkét szemet egy-egy szemüveg, egy átlátszó pikkely védi, amely valójában a bőr része. Amikor a kígyó ekdízisre kerül, a bőrével együtt ezt a szemüveget is levedli magáról. A szemüveg világos, félhomályos kékre színeződik, amikor a kígyó a vedléshez készül. A herpetológusok ezt az állapotot “kékben” nevezik. Ez normális, de azok a kígyótenyésztők, akik még soha nem láttak ilyet, összetéveszthetik problémának. Közvetlenül a tényleges vedlés előtt a szemüveg ismét átlátszóvá válik. Ez azt jelenti, hogy a vedlés küszöbön áll.
Elkerülhetetlen, hogy a kígyó vedlésénél minden alkalommal megvizsgálják a vedlett bőrt, hogy meggyőződjenek arról, hogy ezek a szemüvegek lekerülnek. Előfordul, hogy nem történik meg, és ez a szemfedő visszamaradását eredményezi. Más vedlési problémákhoz hasonlóan a visszamaradt szemüveg is lehet egészségügyi vagy tartási probléma jele. Ezenkívül, ha a visszamaradt szemüveget nem távolítják el, az problémát okozhat az állat látásában, és potenciálisan károsíthatja a szemet.
A kígyóknak nincs külső fülük, de van belső fülük, és képesek érzékelni a 100 és 700 hertz közötti alacsony frekvenciájú hangokat. (Egy normális hallású fiatal ember körülbelül 20 és 20 000 hertz közötti frekvenciákat hall). A kígyó belső füle lehetővé teszi számára a mozgás, a statikus helyzet és a talajon áthaladó hanghullámok érzékelését is.
A boidák és crotalidák másik külső jellemzője a szájüregi gödrök, a felső és alsó ajkak mentén található nyílások sora, amelyek hőérzékelő szerveket tartalmaznak. Ezek a gödrök segítik a kígyókat a zsákmányszerzésben, és figyelmeztetik őket a közelben lévő lehetséges ragadozókra.
Minden kígyónak egyetlen szellőzőnyílása van, amely egy kiválasztónyílás. Ez a szellőzőnyílás a kígyó alján, a farok közelében nyílik, és egy összetett szerkezetbe, a kloákába vezet, amelyről később lesz szó.
Kígyófej jellemzői
A kígyó fején található a szem, az orrlyukak, a száj (és a benne lévő szerkezetek), az agy és egy különleges érzékszervi szerkezet, a vomeronazális vagy Jacobson-szerv. Páros nyílásai közvetlenül a kígyó choana, a hüllő szájának felső belső oldalán lévő nyitott résszerű struktúra előtt vannak. Minden kígyónak villás nyelve van. Amikor a nyelvükkel csettintgetnek, a nyelvvégek apró illatrészecskéket vesznek fel a levegőben, és közvetlenül érintkeznek ezzel a szervvel. Lényegében így szagol a kígyó.
A kígyók fogai a felső és az alsó állkapocscsont (maxilla, illetve mandibula) belső felületét szegélyezik. A nem vénuszkígyóknak négy felső fogsoruk van: két sor az állkapocscsontokhoz (külső), két sor pedig a szájpadláscsontokhoz és a pterygoideus (belső) csontokhoz kapcsolódik. Az alsó állkapcson csak két sor van; egy-egy sor az állkapocshoz kapcsolódik. A legtöbb mérges kígyó az állkapocsfogakat agyarakkal helyettesíti. Ezek az agyarak lehetnek a száj elülső részén, mint például a csörgőkígyónál, vagy a száj hátsó részén, mint például a hognose-kígyónál.
A kígyók fogaikat fogásra használják, nem rágásra. Fogaik visszahajlóak, így ha egy zsákmánytárgyat megharaptak, az csak a kígyó gyomra felé tud mozogni.
Kígyó légzőrendszerének anatómiája>>
Kígyó szív- és érrendszerének anatómiája>>
Kígyó immunrendszere. Anatómia>>>
Kígyó gyomor-bél traktus Anatómia>>>
Kígyó anatómia