A háromfázisú villamos energia azonos feszültség és összteljesítmény mellett kevesebb vezetőtömeget igényel, mint egy azonos terhelhetőségű kétfázisú négyvezetékes áramkör. Ez váltotta fel a kétfázisú áramot az elektromos energia kereskedelmi elosztásában, de bizonyos vezérlőrendszerekben még mindig megtalálhatók a kétfázisú áramkörök.
A kétfázisú áramkörök jellemzően két külön áramvezető-párt használnak. Alternatívaként három vezetéket is lehet használni, de a közös vezető a fázisáramok vektorösszegét viszi, ami nagyobb vezetőt igényel. A kiegyensúlyozott háromfázisú áramok vektorösszegének értéke azonban nulla, ami lehetővé teszi a nullavezetők kiiktatását. Az elektromos áramelosztásban a négy helyett csak három vezetékre vonatkozó követelmény jelentős elosztóvezeték-költségmegtakarítást jelentett a vezetékek és a telepítés költségei miatt.
Míg mind a kétfázisú, mind a háromfázisú áramkörök ideális terhelés esetén állandó kombinált teljesítményűek, a gyakorlati eszközök, például a motorok a kétfázisú rendszerekben teljesítménypulzációkat szenvedhetnek. Ezek a teljesítménypulzációk a generátorok és motorok hajtótengelyeinek magnetostrikciója és torziós rezgése miatt hajlamosak megnövekedett mechanikai zajt okozni a transzformátor- és motorlemezekben.
A kétfázisú teljesítmény háromfázisú forrásból két transzformátor segítségével Scott-kapcsolatban levezethető: Az egyik transzformátor primerét a tápfeszültség két fázisára csatlakoztatják. A második transzformátor az első transzformátor középcsapjához van csatlakoztatva, és a háromfázisú rendszerben a fázisok közötti feszültség 86,6%-ára van tekerve. A transzformátorok szekunderjei két fázist 90 fokos időbeli eltéréssel rendelkeznek, és a kiegyensúlyozott kétfázisú terhelés egyenletesen kiegyensúlyozott lesz a három ellátási fázison.