Josua Chapter 1

A. Bevezetés:

1. Izrael megszabadult Egyiptom megalázó rabságából.

a. Ezek történelmi események voltak, de nem csak történelmi események. Isten a történelmen keresztül szól, hogy példát adjon a mi megszabadulásunkra a bűn megalázó rabságából (amint azt Pál világossá teszi az 1Kor 10:6 és 10:11-ben).

b. Az Újszövetségben a megváltás központi cselekedete Jézus munkája a kereszten. Az Ószövetségben a megváltás központi cselekedete Izrael Egyiptomból való szabadulása.

2. Izrael Mózes vezetésével a Sínai pusztában vándorolt.

a. Ez idő alatt Izrael megtapasztalta a természetfeletti gondviselést, például a mannaellátást, a sziklákból származó vizet, a felhőoszlopot nappal és a tűzoszlopot éjjel, és így tovább.

b. Ez idő alatt isteni kinyilatkoztatást is kaptak – a mózesi törvényt. Isten közölte velük az Ő szent mércéjét.

3. Kánaán földje Isten népének célját jelképezi, miután megszabadultak a megalázó rabságból.

a. Nem a végső rendeltetési helyünket, ahogy a híres himnuszok mondanák. Ezek a himnuszok azt sugallják, hogy Kánaán a mennyet jelképezi.

i. Ahogy a Swing Low, Sweet Chariot sorai szólnak:

Tekintettem a Jordánon túlra, és mit láttam
Jönni, hogy hazavigyenek engem?
Egy csapat angyal, utánam jön
Jönni, hogy hazavigyenek engem.

b. Bibliai értelemben a Jordánon túli föld – az Ígéret Földje – nem a mennyországról szól. A Zsidókhoz írt levél 3-4. fejezete a Kánaánt úgy mutatja be, mint annak a nyugalomnak és győzelemnek a képét, amelyet minden hívő élvezhet.

i. Ebben az értelemben F. B. Meyer összekapcsolja Józsué könyvét az Efézusi levéllel. Mindkettő az ígéret, a gazdagság és a győzelem szellemi útját írja le, amely Jézussal a miénk.

c. Ez is mutatja, hogy az Egyiptomból való szabadulás csak előkészület volt a Kánaán élvezetére. Keresztény életünkben azért szabadulunk ki a bűnből, hogy a bőséges életbe kerülhessünk. A pusztaság sohasem Isten állandó célpontja számunkra.

d. Ahogy Izrael egy egész nemzedéke halt meg a pusztában, úgy sok keresztény is a lelki tapasztalat sivatagi szárazságában hal meg, és soha nem jár annak teljességében, amit Isten számukra tartogat.

4. A vezető: Józsué, mint Jézus típusa.

a. Ne feledjük, hogy a görög Jézus név egyszerűen a héber Józsué nevet fordítja. A nevük azonos. Bármit is kapott Izrael az Ígéret Földjén, azt Józsué keze által kapta; bármit is kapunk Istentől, azt Jézus Krisztuson, a mi Józsuénkon keresztül kapjuk.

B. Isten megbízást ad Józsué munkájára.

1. (1) Mózes meghalt, és Isten szól Józsuéhoz.

Mózesnek, az Úr szolgájának halála után történt, hogy az Úr szólt Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes segítőjéhez, mondván:

a. Mózes halála után: Mózes (aki Isten törvényét példázta) nem vezethette Izráelt az ígéret és a nyugalom földjére. Mindez Mózes halála után történik.

b. Az Úr szólt Józsuéhoz: Józsué – aki ekkor már nem volt fiatalember – egész eddigi pályafutását Mózes segítőjeként töltötte, most úgy találja, hogy eljött az ő ideje a vezetésre, de csak miután Isten felkészítette őt.

c. Mózes segítője: Józsuét a kis dolgokban végzett hűséges szolgálat készítette fel arra, hogy Mózes segédje legyen. Redpath egy konyhai mosogató feletti jelmondatot mesél el: “Itt naponta háromszor tartanak isteni szolgálatot”. A jelmondat igaz, és a nagy férfiakat és nőket a kis dolgokban való hűség készíti fel.”

2. (2-3) Adok és adtam.

“Mózes, az én szolgám meghalt. Most tehát keljetek fel, menjetek át ezen a Jordánon, te és az egész nép, arra a földre, amelyet én adok nekik, Izrael fiainak. Minden helyet, amelyet talpaddal taposol, neked adok, ahogyan Mózesnek mondtam.”

a. A lábaddal… én adtam neked: A Kánaán földjére való belépést egy képviselőre bízták. Józsué volt a föld gondnoka a nép számára. Ugyanígy a mi képviselőnk, Jézus is előttünk jár, és ami Istenben van, azt Őbenne birtokoljuk.”

b. Én adtam nektek: Az egész földet kapták, de csak azt birtokolhatták, amire igényt tartottak (minden helyet, amelyet a talpaddal taposol, én adtam neked). Amit elvettek, azért elszánt ellenállással szemben kellett megküzdeniük.

i. Isten minden bizonnyal egy egyszerű gondolattal egyszerűen kiiktathatta volna minden ellenségüket; de Ő Izraelt társulásra hívja magával, hogy akarata teljesüljön.

ii. Mivel a föld elfoglalása erőfeszítést igényelt, az előttük álló kihívás nem azoknak szólt, akik megelégedtek Egyiptommal, hanem azoknak, akik előre törekedtek arra, amire Isten elhívta őket.

3. (4-5) Az ígéret: a győzelem biztos, mert Józsuét Isten elhívta.

A pusztától és e Libanontól a nagy folyóig, az Eufrátesz folyóig, a hettiták egész földje és a Nagy-tengerig a napnyugtáig a ti területetek lesz. Senki sem állhat meg előtted életed minden napján; ahogyan én Mózessel voltam, úgy leszek veled. Nem hagylak el és nem hagylak el téged.

a. A pusztából… A nagy folyóig: A föld pontos területét írják le. Ez nem egy “puszta égből jövő” ígéret volt. Valódi földet írt le, valódi határokkal.

b. Veled leszek: A győzelem nem azért biztosított, mert Józsué nagyszerű vezető, vagy mert Izrael nagyszerű nemzet, hanem mert Isten nagyszerű Isten, és azt mondja Józsuénak: Én veled leszek. Ez elég minden embernek, aki Isten akaratát akarja teljesíteni.

4. (6-9) A győzelem ígéretének feltételei:

Légy erős és bátor, mert ennek a népnek örökségül kell osztanod a földet, amelyre megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak legyetek erősek és nagyon bátrak, hogy megtartsátok mindazt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt nektek; ne forduljatok el tőle se jobbra, se balra, hogy boldoguljatok, bármerre is mentek. A törvénynek ez a könyve ne hagyja el a szádat, hanem elmélkedjél rajta éjjel-nappal, hogy megtartsd, hogy mindazt, ami benne meg van írva, meg is tedd. Mert akkor boldogulni fogsz az utadon, és akkor jó sikered lesz. Nem megparancsoltam-e nektek? Légy erős és bátor, ne félj, ne csüggedj, mert az Úr, a te Istened veled van, bármerre is mész.

a. Legyetek erősek és nagyon bátrak: Józsuét Istenben való bátorságra hívja. Ez leleplezi Józsué gyengeségét; szükség volt egy ilyen parancsra, mert még egy olyan nagyszerű vezetőnek is szüksége volt ilyen bátorításra, mint Józsué.

i. Ez a bátor bátorság nem magában Józsuéban, hanem Istenben lett volna. Tele lehetünk önbizalommal, ami a vesztünkbe visz, de ehelyett tele kell lennünk valódi Isten-bizalommal.

b. Hogy megtartsátok, hogy az egész törvény szerint cselekedjetek: Józsuénak nagy gondot kell fordítania a törvény betartására. Isten igéje és Józsué elkötelezettsége lenne a sikerének tartóoszlopa.

c. Az egész törvényre: Józsuénak nemcsak Isten szavát kellett olvasnia. A száján kellett lennie (ne hagyd el a szádat), az elméjében (elmélkedj rajta éjjel-nappal), és meg kellett tennie (tartsd meg, hogy mindazt, ami meg van írva, aszerint tedd).

d. Mert akkor boldogulni fogsz az utadon, és akkor jó sikered lesz: Isten igéje így élve garancia a keresztény sikerre. Nem mintha problémamentes életet ígérne, de olyan életet biztosít, amely mindennel megbirkózik, mert teljes mértékben kihasználja Isten jelenlétét és ígéreteit.

i. A keresztény sikert pedig nem ugyanazokkal a mércékkel mérik, mint a világ sikerét. Még ha a világ levágásra szánt bárányként tart is számon bennünket, valójában több vagyunk, mint győztesek azáltal, aki szeretett minket (Róma 8:36-37).

e. Mert az Úr, a te Istened veled van, bárhová is mész: A Józsué 1:5-ből megismételt utolsó bátorítás arra emlékeztet bennünket, hogy Józsué sikere nem kizárólag azon múlott, hogy meg tudta-e tartani Isten Igéjét. Még inkább attól függött, hogy Isten vele volt-e.

C. Előkészületek a Jordánon való átkelésre.

1. (10-11) Parancs a tiszteknek.

Akkor Józsué így parancsolta a nép tisztjeinek: “Menjetek át a táboron, és parancsoljatok a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak élelmiszert, mert három nap múlva átkeltek ezen a Jordánon, hogy bemenjetek, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek, hogy birtokba vegyétek.”

a. Mert három napon belül: Az Istenre való várakozás gyakran a legnehezebb számunkra, de a várakozás napjai mindig a felkészülés napjai Isten munkájában. Istennél nincs elvesztegetett idő.”

2. (12-15) Emlékeztetés a keleti törzseknek:

És szólt Józsué a rubeeniekhez, a gáditákhoz és Manasse törzsének feléhez, mondván: “Emlékezzetek arra az igére, amelyet Mózes, az Úr szolgája parancsolt nektek, mondván: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, és nektek adja ezt a földet. Feleségeitek, gyermekeitek és jószágaitok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes adott nektek a Jordánnak ezen az oldalán. Ti pedig menjetek el testvéreitek előtt fegyveresen, minden vitézségetekkel, és segítsétek őket, amíg az ÚR nyugalmat nem ad testvéreiteknek, amint nektek is adott, és ők is birtokba nem veszik azt a földet, amelyet az ÚR, a ti Istenetek ad nekik. Akkor térjetek vissza birtokotok földjére, és élvezzétek azt, amelyet Mózes, az ÚR szolgája adott nektek a Jordánnak ezen az oldalán, napkelet felé.”

a. És szólt Józsué a rubenitákhoz, a gáditákhoz és Manasse törzsének feléhez: Ezek a törzsek, amelyek úgy döntöttek, hogy a Jordán folyó keleti oldalán telepednek le (azon a földön, amelyet Izrael már meghódított), megígérték, hogy átkelnek, és segítenek a nemzet többi részének elfoglalni a Jordán folyó nyugati oldalán lévő földet (4Mózes 32:16-32).

b. Ti pedig menjetek át testvéreitek előtt fegyveresen, minden erős vitézetek, és segítsétek őket: Ugyanez az elv működik Krisztus testében is. Ha egy tagnak szüksége van valamire, az a test közös szükséglete (1Korinthus 12:25-26). Soha nem szabad megtagadnunk egy szükségben lévő testvér segítségét, mert a saját helyzetünk rendezett.”

3. (16-18) A keleti törzsek hűséget ígérnek Józsuénak.

Akkor így válaszoltak Józsuénak: “Mindent, amit parancsolsz nekünk, megteszünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk. Ahogyan Mózesre hallgattunk mindenben, úgy fogunk rád is hallgatni. Csak az Úr, a ti Istenetek legyen veletek, amint Mózessel volt. Aki fellázad parancsod ellen, és nem hallgat szavaidra, mindabban, amit parancsolsz neki, halállal lakoljon. Csak legyetek erősek és bátrak.”

a. Mindent, amit parancsolsz nekünk, megteszünk, és bárhová küldesz minket, elmegyünk: Itt látjuk Izraelt abban a fajta egységben, mint nemzetet, amely elengedhetetlen volt ahhoz, hogy beteljesítse Isten elhívását és ígéretét számukra. Legyőzték azt a kísértést, hogy a keleti törzseket Izrael többi részétől különállónak tekintsék.

b. Ahogyan mi mindenben hallgattunk Mózesre, úgy fogunk mi is hallgatni rád: A nép hajlandósága, hogy Mózes helyett Józsuét fogadják el vezetőjüknek, az Úrnak a fejezetben korábban Józsuéhez intézett szavainak megerősítése volt.

c. Csak legyetek erősek és bátrak: Rúben, Gád és Manassé törzsének képviselői ugyanazt mondják Józsuénak, amit Józsué 1:6-ban hallott az Úrtól. Ez bizonyára Isten Józsuéhoz intézett szavának megerősítése volt, amikor ezt mondták. Isten szereti megerősíteni a hozzánk intézett szavát.