John elfoglalt ember volt. Arra is talált időt, hogy “wool brogger”-ként – engedély nélküli, tehát illegális gyapjúkereskedőként – tevékenykedjen. Ezt a foglalkozást egy 1553-as parlamenti törvény értelmében csak az államilag engedélyezett kereskedőkre korlátozták. Kezdetben úgy tűnik, hogy ez a tevékenység nagyon jövedelmező volt: állítólag 1571-2-ben egyszerre akár 400 kő gyapjút is eladtak Johnnak.
Az 1570-es évektől kezdve John élete a bajok felé fordult. Gyapjúügyletei miatt 1572-ben bíróság elé került illegális gyapjúvásárlás vádjával. Nem jelent meg többé a tanácsüléseken, és 1578-ban felmentették az olyan illetékek fizetése alól, mint például a szegénysegélyezés. Ugyanebben az évben kezdett el földet jelzáloggal terhelni egy 48 holdas tranzakcióval, ami a következő évtizedben fennálló pénzproblémák kezdetét jelentette. Ezek 1592-ben csúcsosodtak ki, amikor növekvő adósságai miatt nem jelent meg a templomban – bár egyesek ezt annak jeleként értelmezték, hogy más katolikus nézeteket vallott.
1596-ban John címerrel tüntették ki, amely ma a Szentháromság-templomban lévő Shakespeare-sír fölötti emlékművön látható. A Shakespeare-címer változatai láthatók Shakespeare szülőházán, a Shakespeare Központ előtt és a Shakespeare’s New Place bejárata felett is.
Élete utolsó tíz éve ehhez képest békésebben telt. Amikor John 1601-ben meghalt, a 37 éves William Shakespeare örökölte a ma Shakespeare szülőházaként ismert teljes birtokot. William már a méretes New Place-ben lakott, és apja pénzkereső nyomdokaiba lépett. A ház egy részét Lewis Hiccoxnak adta bérbe, aki vendéglőként bővítette a házat, amely később “The Swan and Maidenhead” néven vált ismertté. A fogadó csak 1846-ban zárt be, majd az egész ingatlant a Shakespeare Birthplace Trust vásárolta meg.
További olvasmányok:
John Shakespeare: A Papist or Just Penniless? – Robert Bearman, Shakespeare Quarterly Vol. 56, No. 4 (Winter, 2005), pp. 411-433
Shakespeare’s World in 100 Objects: #98 Glovers Pairing Knife
Shakespeare’s World in 100 Objects: #40 Egy pár kesztyű