A vitaminpótlásról általában a lenyelhető tabletták vagy esetleg egy rágható multivitamin képe ugrik be, de az újszülötteknek adott K-vitamin esetében ez nem így van. Létezik ugyan szájon át szedhető formában, de a K-vitamin injekció a legelterjedtebb és leghatékonyabb – és legutóbb a hírekben is szerepelt.
Néhányan nem is tudják, hogy az újszülöttek születéskor K-vitamin injekciót kapnak, pedig ezt az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia 1961 óta ajánlja. És az azóta eltelt idő nagy részében senki sem kérdőjelezte meg igazán a potenciálisan életmentő beavatkozást. Az utóbbi években azonban egy kis, de mégis aggasztó emelkedés tapasztalható az oltást visszautasító szülők körében, amint arról már írtam 2013-ban és 2014-ben.
Most egy új tanulmány a Journal of Medical Ethics-ben vizsgálja az okokat, amelyek miatt a szülők valahol 0,5% és 3% között visszautasítják az oltást. Az okok a hitbeli okoktól kezdve a “természetellenesnek” tartott meggyőződésen át a fájdalomtól és az esetleges mellékhatásoktól való aggodalomig terjednek. A félelem, a félretájékoztatás vagy az általános tájékozatlanság legjobb ellenszere a tudás, ezért nézzük át az alapokat, hogy mi is az a K-vitamin, miért van rá szükség, és mit csinál – és mit nem csinál. Ezen információk nagy része megtalálható Emily Willingham és az általam írt, The Informed Parent (A tájékozott szülő) című könyvben is: An Evidence-Based Resource for Your Child’s First Four Years, és a tanulmányi hivatkozások itt érhetők el.
Mi a K-vitamin?
A K-vitamin egy zsírban oldódó vitamin, amely tulajdonképpen arról kapta a nevét, amit csinál: Koaguláció, az alvadást jelentő német szó. Aktiválja azokat a molekulákat (alvadási faktorokat), amelyek lehetővé teszik a vérünk alvadását. Ha a K-vitamin szintünk túlságosan lecsökken, bár a küszöbérték egyénenként változó, spontán belső vérzést okozhat. K-vitaminunk körülbelül 90%-át a táplálkozásból (főként leveles zöld zöldségekből) és körülbelül 10%-át a bélrendszerünkben lévő baktériumokból nyerjük.
Miért van szüksége a csecsemőknek K-vitaminra közvetlenül a születés után?
A vitamin a májban metabolizálódik és tárolódik – nem pedig szabadon lebeg a szervezetben -, így a terhes nők K-vitaminjából szinte semmi sem jut át a méhlepényen. Ezért minden csecsemő K-vitamin-hiányosan születik, ami a kontrollálatlan vérzés, az úgynevezett K-vitaminhiányos vérzés kockázatának teszi ki őket, ha a K-vitamin-szintjük túl alacsonyra csökken, és nem kaptak olyan adagot, amely kitartana addig, amíg szilárd ételeket nem esznek (és a májuk eléggé kifejlődött ahhoz, hogy kivonja és felhasználja a táplálékban lévő K-vitamint). Bár ritkán fordul elő, a K-vitaminhiányos vérzés katasztrofális következményekkel járhat, ami súlyos mozgásszervi hiányosságokat, hosszú távú neurológiai, kognitív vagy fejlődési problémákat, szervi elégtelenséget vagy halált okozhat.
Hogyan gyakori a K-vitaminhiányos vérzés?
A K-vitaminhiányos vérzés három típusa – korai, klasszikus és késői – az agyban vagy a bélben jelentkezhet. A születéskor K-vitamint nem kapó újszülöttek körülbelül 0,25-1,7%-ánál jelentkezik klasszikus vagy korai K-vitaminhiányos vérzés. A klasszikus vérzés a születést követő első héten belül, a korai pedig az első 24 órában jelentkezik. Szinte minden korai K-vitaminhiányos vérzés azonban másodlagos, ami azt jelenti, hogy az újszülöttnek valamilyen alapbetegsége van, vagy olyan anyától született, aki olyan gyógyszereket szedett, amelyek gátolják a K-vitamint, például epilepszia elleni gyógyszereket, egyes antibiotikumokat, tuberkulózis elleni gyógyszereket, például izoniazidot, vagy vérhígítókat, például kumarint vagy warfarint.
A késői K-vitaminhiányos vérzés, amely a baba 2 és 24 hetes kora között jelentkezik, becslések szerint 100 000 csecsemőből 4-10-et érint, akik születéskor nem kapnak K-vitamint. A késői K-vitaminhiányos vérzésben szenvedő csecsemők közül körülbelül minden ötödik meghal, és a túlélők közül ötből kettő hosszú távú agykárosodást szenved. Mivel ritka és belső eredetű, mindig könnyen előfordulhat, hogy a vérzés túl sokáig nem diagnosztizálják, ami valószínűleg hozzájárul a magas halálozáshoz és a hosszú távú hatásokhoz. A vérzés kezelése a K-vitamin.
Mit csináltak a csecsemők, mielőtt beadtuk az injekciót?
Meghaltak, vagy elszenvedték a fent említett egyéb súlyos hosszú távú következményeket. A csecsemők mindig is hiányban születtek, de ez megint csak könnyen elkerülte a figyelmet vagy félrediagnosztizálták, így az állapot az emberi történelem nagy részében a radar alatt repült. Amikor 1894-ben először felfedezték, a K-vitaminhiányos vérzést újszülöttkori vérzéses betegségnek nevezték. A csecsemők még akkor is annyi más szövődménytől és betegségtől szenvedtek, mielőtt a vakcinák és más orvosi fejlesztések széles körben elérhetővé váltak volna, hogy egy ilyen ritka állapot nem kapott nagy figyelmet vagy forrásokat. Az újszülöttkori ellátás javulásával elfogadhatatlan kockázattá vált, és 1944-ben megtanultuk, hogyan lehet megelőzni.
Miért nem védi meg a szoptatás vagy a késleltetett köldökzsinórlekötés a csecsemőket a K-vitaminhiányos vérzéstől?
A köldökzsinórvér kiváló vasforrás, és a késleltetett köldökzsinórlekötés előnyökkel járhat, de a K-vitamin biztosítása nem tartozik ezek közé. Ahogyan az anyatej sem. Mivel a vitamin a májban tárolódik, és nem jut át a méhlepényen, illetve nem áramlik szabadon a szervezetben, a köldökzsinórvér nem nyújt több K-vitamint, mint amennyivel a baba a világra jön, az anyatej pedig literenként mindössze 1 mikrogrammot ad át, függetlenül attól, hogy a szoptató anya mennyi táplálékkiegészítőt szed.
A kizárólag szoptatott csecsemőknél valójában nagyobb a K-vitaminhiányos vérzés kialakulásának kockázata, mint a tápszerrel tápláltaknál, mivel a legtöbb tápszert K-vitaminnal dúsítják (literenként körülbelül 55 mikrogramm). Szinte minden csecsemő, akinél ma K-vitaminhiányos vérzés jelentkezik, kizárólag szoptatott.
Miért kapnak a csecsemők injekciót ahelyett, hogy szájon át szednék?
A K-vitaminhiányos vérzés kockázatának szinte teljes csökkentésére (semmi sem 100%-os) az intramuszkuláris injekció a megfelelő módszer. Ez 0,5-1 mg (a születési súlytól függően) K-vitamint tartalmaz egy adagban, míg a szájon át szedhető K-vitamin három, gondosan időzített beadást igényel – amiről könnyű megfeledkezni, különösen az újszülött érkezése utáni hektikus első hetekben. Az orális K-vitamin azért is kevésbé hatékony, mint az injekció – különösen a késői K-vitaminhiányos vérzések esetében -, mert az injekcióban lévő K-vitamin könnyebben felszívódik és tovább tart. 100 000-ből 1-6 csecsemőnél, akik szájon át kapják a K-vitamint, még mindig késői vérzés alakul ki.
Milyen ártalmai, kockázatai vagy mellékhatásai vannak a K-vitamin injekciónak?
A K-vitamin egyike azon nagyon kevés beavatkozásoknak, amelyeknél az injekció okozta átmeneti fájdalmat leszámítva szinte semmilyen mellékhatás kockázata nincs. Ismétlem, semmi sem 100%-os, de az egyetlen dokumentált hatás a véraláfutás az injekció beadásának helyén néhány csecsemőnél. Végül is ez egy esszenciális vitamin.
De ugye nem csak K-vitamin van benne? Mi a helyzet a többi összetevővel?
A K-vitaminon kívül a tartósítószermentes injekciók tartalmaznak poliszorbát 80-at, propilénglikolt, vízmentes nátrium-acetátot és jégecetsavat – mind biztonságos, szokásos összetevők, amelyeket a K-vitamin feloldódásának elősegítésére, az injekció nedvességének fenntartására vagy a pH beállítására használnak.
Mi a helyzet azokkal a kutatásokkal, amelyek szerint leukémiát okozhat?
A K-vitamin injekcióval és a leukémia kockázatával kapcsolatos aggályok egy 1992-es, viszonylag kis létszámú (kevesebb mint 800 gyermek) eset-kontroll vizsgálatból származnak, amelyet azóta sem sikerült megismételni. A tanulmány megjelenését követő évben két sokkal nagyobb vizsgálat (az egyik közel 1,4 millió gyermek bevonásával, a másik pedig több mint 50 000 gyermek bevonásával) nem talált kapcsolatot a K-vitamin és a rák vagy más betegségek között. A későbbiekben végzett további nyolc vizsgálat sem. Nincs olyan mechanizmus, amely fiziológiailag megmagyarázná, hogy egy létfontosságú vitamin hogyan okozhat leukémiát, és az injekcióban lévő egyéb összetevők közül egyiket sem hozták összefüggésbe a vérrákkal.
Mi a lényeg?
A születéskor beadott K-vitamin-injekció a legbiztonságosabb és leghatékonyabb beavatkozás a ritka, de potenciálisan halálos kimenetelű K-vitaminhiányos vérzés megelőzésére.
Kövessen a Twitteren.