Antimikrobiális szerekSzerkesztés
Az antimikrobiális szereket intravitreálisan adják be szemfertőzések, például endophthalmitis és retinitis kezelésére. Az alkalmazott gyógyszer a betegségért felelős kórokozótól függ.
AntibiotikumokSzerkesztés
Ez a gyógyszerfajta a bakteriális fertőzésre irányul. Az intravitreális antibiotikumok első alkalmazása az 1940-es években végzett kísérletekre nyúlik vissza, amelyekben penicillint és szulfonamidokat használtak nyúl endophthalmitis modellek kezelésére. Később több vizsgálat bizonyította az intravitreális antibiotikumok jótékony hatását az akut posztoperatív endophthalmitisre. Az 1970-es években publikálták Peyman kutatását a gyógyszerek javasolt dózisairól. Az intravitreális antibiotikumok ezután fokozatosan a bakteriális endophthalmitis kezelésének fő kezelésévé váltak. Néhány napjainkban gyakran alkalmazott antibiotikum a vancomycin (Gram-pozitív baktériumok esetén) és a ceftazidim (Gram-negatív baktériumok esetén).
Az intravitreálisan beadott antibiotikumok dózisa általában alacsony, hogy elkerüljék a retina esetleges toxicitását. Néhány alternatív antibiotikumot is teszteltek, hogy helyettesítsék azokat, amelyeknél nagyobb a makulatoxicitás kockázata (pl. aminoglikozidok). Az antibiotikum-rezisztencia fokozott előfordulásának fényében a gyógyszereket a baktériumtenyésztés és az antibiotikum-érzékenységi vizsgálatok eredményeinek támogatásával kell kiválasztani és értékelni. Néha különböző antibiotikumok kombinációira lehet szükség a polimikrobiális fertőzések (egynél többféle mikroorganizmus által okozott fertőzések) kezelésére, vagy empirikus kezelésként.
Az antibiotikumokat, például a moxifloxacint, vancomycint stb. perioperatívan és posztoperatívan a szürkehályogműtétek során az endophthalmitis megelőzésének gyakori módszereként alkalmazzák. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen antibiotikum-injekció hasznosabb a fertőzés megelőzésében, mint a helyileg adott kemoprofilaxis(kemoprevenció). Az utóbbi időben azonban vitatott, hogy elegendő hatékonysággal rendelkezik-e az endophthalmitis profilaxisában, és hogy javítja-e az endophthalmitis megelőzésének hatékonyságát a perioperatív povidon-jód, ha az antiszeptikummal együtt alkalmazzák.
Gombaellenes szerekSzerkesztés
Ha az endophthalmitis gyanúja szerint gombás fertőzésről van szó, a betegség kezelésére gombaellenes szereket, például amphotericin B-t és vorikonazolt lehet intravitreálisan beadni. Bár az amfotericin B széles spektrumú, a vorikonazolt ma már gyakrabban használják, mivel nagyobb hatékonysággal és alacsonyabb toxicitással rendelkezik.
Vírusellenes szerekSzerkesztés
Az 1990-es évek óta intravitreális vírusellenes szereket alkalmaznak a citomegalovírus retinitis (CMV retinitis) kezelésére immunhiányos betegeknél, például AIDS-betegeknél. Néhány alkalmazható gyógyszer a ganciclovir, a foscarnet és a cidofovir. Az intravitreálisan beadott szer mennyisége és gyakorisága a választott gyógyszerek között változik: például a foszkarnetet gyakrabban kell beadni, mint a ganciklovirt, mivel rövidebb az intravitreális felezési ideje. Ha a hagyományos antivirális terápia sikertelen, a két gyógyszer kombinációját lehet beadni. Másrészt a vírusellenes gyógyszerek a varicella-zoster-vírus retinitis miatt kialakuló akut retina-nekrózisban szenvedő betegeknél is alkalmazhatók.
Anti-VEGF gyógyszerekSzerkesztés
A vaszkuláris endotél növekedési faktor (VEGF) egy olyan fehérjetípus, amelyet a test sejtjei termelnek, hogy serkentsék az új erek növekedését. A VEGF-ellenes szerek olyan vegyi anyagok, amelyek gátolhatják ezeket a növekedési faktorokat, hogy csökkentsék vagy megakadályozzák az erek rendellenes növekedését, ami a szem és a látás károsodásához vezethet.
A VEGF-ellenes gyógyszereket gyakran injektálják a retina duzzanatának vagy vérzésének csökkentésére, ami a nedves, korral járó makuladegeneráció (AMD), makulaödéma (ami lehet cukorbetegség), diabéteszes retinopátia, retinavéna elzáródás stb. kezelésére használható.
Egyik leggyakoribb anti-VEGF gyógyszer a bevacizumab (Avastin), a ranibizumab (Lucentis) és az aflibercept (Eylea/Zaltrap).
KortikoszteroidokSzerkesztés
A kortikoszteroidok elsődleges alkalmazása a gyulladás csökkentése a gyulladásos citokinek gátlásával. Számos szembetegség, például a diabéteszes retinopátia és a retinavéna elzáródása kezelésére alkalmazható.
A következőkben néhány példa az ilyen típusú gyógyszerekre:
Triamcinolon acetonidEdit
A triamcinolon acetonid az egyik leggyakrabban alkalmazott szteroid hatóanyag számos retinabetegség kezelésére. A gyógyszer gyakran észterként jelenik meg a kereskedelmi forgalomban kapható gyógyszerekben, és fehér vagy krémszínű kristályos por formájában jelenik meg. Alkoholban sokkal jobban oldódik, mint vízben, ez lehet az oka a hosszabb hatástartamának (kb. 3 hónap a gyógyszer 4 mg-os intravitreális injekciója után). A gyógyszer emellett ötször hatásosabb, mint a hidrokortizon, miközben nátriumtartó hatásának csak tizedével rendelkezik.
Az endotélsejtek abnormális proliferációjával összefüggő rendellenességek, valamint az intraretinális és szubretinális folyadék felhalmozódásának kezelésében bizonyult hatásosnak.
DexametazonSzerkesztés
A dexametazon egy hatásos citokin-gátló, amely természetes módon szabadul fel az emberi pericitákból. Kimutatták, hogy képes jelentősen csökkenteni az intercelluláris adhéziós molekula-1 mRNS- és fehérjeszintjét, ezáltal csökkenti a leukosztázist és segít fenntartani a vér-retina-gátat. Hatékonysága 5-ször nagyobb, mint a triamcinolon acetonidé. Viszonylag rövid felezési ideje miatt a gyógyszert gyakran intravitreális implantátumként adják a célterületre történő folyamatos és stabil felszabadulás érdekében. Néhány újonnan kifejlesztett dexametazon-implantátum, mint például az Ozurdex, biológiailag lebomló anyagokból készül, amelyeket sebészi beültetés helyett intravitreálisan lehet beadni.
Ezt a kortikoszteroidot általában rendellenességek és betegségek kezelésére használják, beleértve a retinavéna elzáródásához kapcsolódó makulaödémát, a pszeudofakikus cisztoid makulaödémát, az uveitishez kapcsolódó makulaödémát, a diabéteszes makulaödémát és az időskori makuladegenerációt.
Fluocinolon acetonidSzerkesztés
A fluocinolon acetonid egy szintetikus kortikoszteroid, amely ugyanolyan hatásos, mint a dexametazon, de sokkal alacsonyabb vízoldékonysággal rendelkezik, ami az intravitreálisan beadott implantátumból való hosszabb felszabadulási időnek tudható be. Az is bebizonyosodott, hogy a szem hátsó szegmensében lokalizált hatást fejt ki, és nem szívódik fel a szisztémás keringésbe, így kevésbé valószínű, hogy szisztémás káros hatást vált ki.
A gyógyszer alkalmazható a nem fertőző hátsó uveitis és a diabéteszes makulaödéma kezelésében, míg más szemészeti betegségek kezelésében való alkalmazása még kutatás alatt áll.