Felolvasási idő: 4 perc
A múlt héten az indiai kormány közzétette az augusztusi inflációs adatokat, amelyekről a hét utáni beszámolónkban beszéltünk. Korábban az Inflációról és annak jelentőségéről is készítettünk egy bontást. Hogy elősegítsük célunkat, hogy a pénzügyi piacokat és az ökoszisztémát a lehető legegyszerűbbé tegyük, úgy gondoltuk, hogy foglalkozunk egy olyan témával, amelyről nem beszélnek olyan gyakran, leginkább azért, mert félreérthetően bonyolultnak tartják. Ami azt illeti, nem az! Próbáljuk megérteni az infláció és a kamatlábak közötti kapcsolatot, és azt, hogy miért érdemes foglalkoznod a kémiájukkal (vagy annak hiányával).
Mielőtt rátérnénk e két fontos makrováltozó kapcsolatára, értsük meg röviden az inflációt…
Infláció – rövid áttekintés
Az infláció, mint azt már talán tudod, az árak növekedési üteme egy adott időszak alatt. A következő természetes kérdés azonban az, hogy miknek az árai? Az itt említett ár szinte minden fogyasztási cikk és szolgáltatás átlagára. Ide tartoznak az élelmiszerek és italok, a ruházat és a lábbelik, az üzemanyag és a világítás stb. A kormány tehát összehasonlítja, hogy egy bizonyos idővel ezelőtt mennyibe került mindezekből az árukból és szolgáltatásokból álló kosár a maihoz képest, hogy megállapítsa az adott időszak inflációs rátáját. Tehát egy 5%-os éves inflációs ráta azt jelenti, hogy ha egy fogyasztási cikkekből álló kosár egy évvel ezelőtt ₹100-ba került, akkor ma ugyanez a kosár ₹105-be fog kerülni. Az emelkedő árak azt is jelzik, hogy az áruk és szolgáltatások iránti kereslet meghaladja az áruk és szolgáltatások kínálatát – ami azt is jelenti, hogy túl sok pénz kerget kevesebb árut… és ez az árak emelkedését okozza. Így, mivel a kereslet nagyobb, mint a kínálat, az eladókat arra ösztönzik, hogy magasabb árakat kérjenek, ami az inflációs ráták emelkedését okozza.
Oké, ennyit röviden az inflációról. Most pedig tisztázzunk egy tévhitet… az infláció nem mindig rossz dolog. Valójában egy növekvő gazdaság esetében a nominális mértékű infláció (kb. 3-5%) egészséges jel. Azt jelzi, hogy a fogyasztók hajlandóak pénzt költeni árukra és szolgáltatásokra, ahelyett, hogy megtakarítanák a pénzt. A költekezés pedig fontos a gazdasági növekedés szempontjából. A túl sok infláció azonban nagyon is végzetes lehet a gazdaság számára. Magas inflációs környezetben ugyanis a pénz értéke – a megvásárolható áruk és szolgáltatások számával mérve – csökken. Hogy ezt megértsük, vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy csomag chips ára ₹10, és így ha van nálad egy ₹20-as bankjegy, akkor 2 csomag chipset tudsz venni. Tegyük fel, hogy az infláció mértéke abban az évben 100% (azaz az árak 1 év alatt megduplázódnak). Ez azt jelentené, hogy 1 év múlva 1 csomag chips ₹20-ba fog kerülni. Tehát abban az évben csak 1 csomag chipset fogsz tudni vásárolni (₹20-ért, nem pedig 2 csomagot, mint amennyit az előző évben tudtál venni). Az infláció tehát csökkenti az idővel megvásárolható áruk és szolgáltatások számát, és a nagyon magas infláció rendkívül végzetes lehet a gazdaság számára.
Infláció és kamatlábak – a kémia (vagy nem)
Ezzel el is érkeztünk a fő vitapontunkhoz. Látja, mostanra már tudjuk, hogy az infláció fontos, de csak a megfelelő mennyiségben. És a központi bank feladata, hogy kordában tartsa az inflációt. Hogyan igyekszik ezt megtenni? Ha még nem találta volna ki – a kamatlábakkal! A központi bankok egyik fő eszköze az árszint (és így az infláció) kordában tartására többek között a kamatlábak. A kormány aszerint határozza meg az irányadó kamatlábakat, hogy a gazdaságban hogyan viselkedik az infláció… Értsük meg, hogyan.
A recessziókat elsősorban a jövedelmek, így a kiadások és a beruházások csökkenése jellemzi, ami végül a GDP növekedésének csökkenéséhez vezet. Ennek következtében – mivel a kereslet gyenge – az infláció is csökken. Ilyen helyzetben a jegybank feladata, hogy közbelépjen, hogy a gazdaságot visszaterelje a rendes kerékvágásba. Ilyenkor az RBI a kamatlábak csökkentése mellett döntene. Nézzük meg, hogyan viselkedik 2 csoport, amikor a kamatlábakat csökkentik – az olyan magánszemélyek, mint te és én, és a vállalkozások. Nos, a magunkfajták esetében, amikor a kamatlábak csökkennek, kevésbé valószínű, hogy megtakarítunk. Ez azért van, mert a bankok alacsonyabb kamatot fizetnek nekünk a megtakarításaink után, mint korábban. Így inkább elköltjük azt a pénzt a megtakarítás helyett. Ráadásul a vállalkozásokat is arra ösztönzik majd, hogy pénzt vegyenek fel (mivel a kamatlábak csökkentek), és azt viszont a vállalkozásukba fektessék be. Ezért amikor a kamatlábak csökkennek, a kiadások és a beruházások nőnek, ami azt jelenti, hogy az áruk és szolgáltatások iránti kereslet is nő, és ez az inflációt a kívánatos szintre emeli.
Tegyük fel, hogy az RBI emeli a kamatlábakat. Magánszemélyként inkább megtakarítanánk pénzt (mivel a hozam magasabb lenne), a vállalkozások pedig inkább nem vennének fel hitelt, mivel a hitelfelvétel költsége megemelkedett. Ez olyan helyzetet teremtene, amelyben a kiadások, a beruházások és így a kereslet is csökkenne. Ez pedig csökkentené az inflációs rátákat.
Dióhéjban…
Az infláció és a kamatlábak tehát elméletileg fordítottan arányosak – vagyis ellentétes irányba haladnak. Amikor egy gazdaság recesszióban van, a központi bankok világszerte csökkentik a kamatlábakat, hogy ösztönözzék a költekezést és a beruházásokat, ami végül az infláció emelkedéséhez vezet, és ez segít a gazdaságnak visszatérni a helyes útra. Másrészt, amikor az infláció nagyon magas és a gazdaság kezd túlfűtött lenni, a központi bankok kamatot emelnek, hogy ne ösztönözzék a költekezést és a beruházásokat, ami segít az infláció csökkentésében – ami viszont lehűti az egyébként túlfűtött gazdaságot.
*****
Iratkozzon fel heti piaci elemzésünkre
3,00,000+ befektető olvassa heti hírlevelünket a mélyreható befektetési meglátásokért, a legújabb piaci frissítésekért és pénzügyi hírekért.