Mivel a gyöngyök ujjait automatikusan mozgatják, lehetővé teszik a felhasználó számára, hogy minimális tudatos erőfeszítéssel nyomon kövesse, hány imát mondott el, ami viszont nagyobb figyelmet enged magára az imára.
KereszténységSzerkesztés
A 3-5. századi sivatagi atyák kavicsokat vagy csomózott köteleket használtak az imák számlálására, jellemzően a Jézus ima (“Uram Jézus Krisztus, Isten Fia, irgalmazz nekem, bűnösnek”). A találmányt Nagy Antalnak vagy társának, Nagy Pachomiusnak tulajdonítják a 4. században.
A Katolikus Enciklopédia megemlíti a feltehetően imára szolgáló gyöngysorokat, amelyeket Nivelles-i Szent Gertrúd (7. század) és Szent Norbert és Szent Rozália (12. század) sírjában találtak. Kifejezettebb utalás, hogy 1125-ben Malmesbury-i Vilmos említést tesz egy gyöngysorról, amelyet Lady Godiva használt az imák számlálására.
Ezek a gyöngysorok “paternoszterek” néven voltak ismertek, és feltehetően a Miatyánk ismétléseinek számlálására használták őket. Később a római katolikusok és végül az anglikánok 59 gyöngysorral imádkozták a rózsafüzért. A rózsafüzér kifejezés a latin rosarium “rózsakert” szóból származik, és a katolikus egyház fontos és hagyományos imádsága, amely az imát és az elmélkedést a Miatyánk, a 10 Üdvözlégy Mária és a Gloria Patri, valamint számos más ima (például az Apostoli Hitvallás és a Salve Regina) kezdetén és végén lévő sorozatokban (úgynevezett “évtizedekben”) kombinálja. Az imákat a misztériumokról, Jézus életének és szolgálatának eseményeiről szóló elmélkedés kíséri. A rózsafüzérnek ezt a hagyományos katolikus formáját Szent Domonkosnak tulajdonítják, bár egyes katolikus írók kétségbe vonják ezt az állítást.
A katolikus rózsafüzér gyöngyei a feszületből és a központból állnak, amely készülhet sterling ezüstből és/vagy aranyból, valamint gyöngyökből, amelyek általában üvegből, ametisztből, rózsakvarc kőből, kristályból, fekete ónixból, levendula üvegből vagy gyöngyből készülnek, de minden rész bármilyen anyagból készülhet. A katolikusok imagyöngyöket használnak a kápolnák imádkozásához is.
A keleti ortodox egyház imazsinórokat használ, amelyek általában 33, 50 vagy 100 csomóval rendelkeznek. A csomózott gyapjúból (vagy esetenként gyöngyökből) készült hurkokat, az úgynevezett chotki vagy komboskini a Jézus ima imádkozásához. Az orosz óhitűek körében elterjedtebb a bőrből készült imakötél, az úgynevezett “lestovka”, bár ezt a típust az orosz ortodox egyház ma már nem használja általánosan. A Katolikus Enciklopédia szerint “A rózsafüzért a görög ortodox szerzetesnek a mandyába vagy teljes szerzetesi ruhába való beöltözés részeként, a szerzetesi élet második lépéseként adják át, és “lelki kardjának” nevezik”. Az etióp és kopt imakötél (az úgynevezett mequetaria/mequteria) olyan számokat használ, mint a 41, 64 és 100, mint a hossza, és elsősorban a Kyrie Eleison recitálására használják. Ami az első két számot illeti, az előbbi a korbácsolásból, a szögekből és a lándzsából Jézuson ejtett sebek számát jelképezi, míg az utóbbi Mária életkorát jelképezi mennybemenetele után.
Az 1980-as évek közepén az Egyesült Államok episzkopális egyházában egy imamódszerekkel foglalkozó tanulmányi csoportban részt vevő episzkopálisok fejlesztették ki az anglikán imagyöngyöket vagy “keresztény imagyöngyöket”. A készlet 33 gyöngyből áll (amelyek Krisztus életének 33 évét jelképezik), négy szimbolikus jelentőségű csoportba rendezve. Ezeket az “anglikán rózsafüzéreket” továbbra is népszerűsítik internetes honlapokon keresztül, de nem tudni, hogy bármely protestáns csoport átvette-e őket hivatalos értelemben. Sok anglikán katolikus használja a katolikus rózsafüzért, és lehet, hogy ők is használnak anglikán imagyöngyöket.
A kortárs Krisztus-koszorú, amelyet Martin Lönnebo, a Svéd Evangélikus Egyház Linköpingi Egyházmegyéjének tiszteletbeli püspöke talált ki, 18, részben kerek, részben hosszúkás, szabálytalan mintázatban elrendezett gyöngyből áll. Mindegyiknek megvan a maga jelentősége, mint az elmélkedés ösztönzője és emlékeztetője, bár ismétlődő imára is használhatók.
Míg vannak liturgikus egyházak, amelyek imagyöngyöket használnak az imában, a nem liturgikus keresztény egyházak nem használják őket.
-
Görög ortodox komboszkini 100 csomóból.
-
Egy óhitű orosz ortodox lestovka, bőrből készült.
-
Lutheránus Krisztus-koszorú
-
Kézzel faragott római katolikus rózsafüzér.
IszlámSzerk: Misbaha és Tasbih
Egy ezüst misbaha.
A Misbaha
Az iszlámban az imagyöngyöket Misbaha (arabul: مسبحة mas’baha ), Tasbih vagy Sibha és 99 normál méretű gyöngyöt tartalmaz, (ami az iszlámban Isten neveinek felel meg) és két kisebb vagy mini gyöngyöt, amelyek minden 33 gyöngyöt elválasztanak. Néha csak 33 gyöngyöt használnak, ebben az esetben háromszor körbejárják őket. A gyöngyöket hagyományosan arra használják, hogy az ima elmondása közben számoljanak. Az imát a dhikr egy formájának tekintik, amely rövid mondatok ismétlődő kimondását jelenti Allah dicséretében és dicsőítésében, az iszlámban. Az imát a következőképpen mondják el: 33-szor “Subhan Allah” (Dicsőség Istennek), 33-szor “Al-hamdu lilah” (Dicsőség Istennek) és 33-szor “Allahu Akbar” (Isten a legnagyobb), ami 99-nek felel meg, ami a misbahában lévő gyöngyök száma.
A számolás nyomon követésére vagy a jobb kéz ujjperceit vagy egy misbahát használnak. A misbaha használata az imák és recitációk számolásához elfogadható gyakorlatnak számít a főáramú iszlámban. Míg a szunnita és a síita iszlámban ma széles körben használják, a szalafita szekták hívei elkerülik őket, mint tűrhetetlen újítást.
Az Ahmadiyyában a misbaha és az imagyöngyök más formái “újításnak” számítanak. Az Ahmadiyya közösség Mirza Tahir Ahmadja szerint az imagyöngyök használata olyan újítás, amelyet a korai muszlim közösség nem gyakorolt
SzikhizmusSzerkesztés
A szikh hívők használhatnak málát (imagyöngyöket), miközben a Guru Granth Sahib verseit recitálják. Ezek az imagyöngyök a szikh öltözet részeként a turbán vagy a csukló körül viselhetők.
HinduizmusSzerkesztés
Az imagyöngyök korai használata a hinduizmusig vezethető vissza, ahol japa mala-nak nevezik őket. A dzsapa egy istenség nevének vagy egy mantrának az ismétlése. A mala (szanszkritul: माला mālā) “koszorút” vagy “koszorút” jelent.
A japa mala-t egy mantra ismétlésére, a sādhanā vagy “szellemi gyakorlat” más formáira és a meditáció segédeszközeként használják. A leggyakoribb mala 108 gyöngyből áll. A gyöngyök készítéséhez leggyakrabban használt anyagok a Rudraksha magok (a Shaiviták használják) és az Ocimum tenuiflorum (tulsi) szára (a Vaisnaviták használják).
A védikus szentírások szerint 103 gyöngyöt használtak a Treta Yuga alatt, 108 gyöngyöt a Dvapara Yuga alatt, és 111 gyöngyöt a Kali Yugában.
A hindu Sashtrák szerint 108 gyöngynek kell lennie. Általában a meditációhoz rudraksha gyöngyöket, lótuszmagot használnak.
BuddhizmusSzerkesztés
Imádsággyöngyök (kínai: 佛珠; 念珠; pinyin: fózhū, niànzhū, japán: 数珠, romanizálva: juzu, zuzu, koreai: 염주 (yeomju), standard tibeti: ཕྲེང་བ།) a mahájána buddhizmus számos formájában is használják, gyakran kisebb gyöngyszámmal (általában 108-as osztóval). A Tiszta Föld buddhizmusban például a 27 gyöngyös malák gyakoriak. Ezeket a rövidebb malákat néha “leborulás rózsafüzéreknek” nevezik, mert könnyebb tartani őket, amikor ismételt leborulásokat kell felsorolni. A tibeti buddhizmusban a málák szintén 108 gyöngyből állnak: egy mála 100 mantrának számít, és a nyolc extra málát minden érző lénynek kell szentelni (a gyakorlat egészét is szentelik a végén). A tibeti buddhizmusban gyakran nagyobb málákat használnak; például 111 gyöngyből álló málákat. Számoláskor egy málát 100 mantrának számítanak, és a 11 további gyöngyöt a hibák kompenzálására extra gyöngynek veszik.
Változatos típusú anyagokat használnak a mala gyöngyök készítéséhez, például a rudraksha magjait, a tulsi növény fájából, állati csontból, a Bodhi fa (a Ficus religiosa fajhoz tartozó, különösen szent fa) vagy a Nelumbo nucifera (a lótusz növény) magjaiból készült gyöngyöket. Olyan féldrágaköveket is használnak, mint a karneol és az ametiszt. Egy másik gyakran használt anyag a szantálfa.
A baháʼí hitSzerkesztés
A baháʼí hit előírja, hogy az Alláh-u-Abhá “Mindenható Isten” verset naponta 95-ször kell elmondani a mosakodás elvégzése után. Ennek a recitálásnak a megkönnyítésére a bahá’í-sok gyakran használnak imagyöngyöket, bár ez nem kötelező. A bahá’í imagyöngyök leggyakrabban 95 egyedi gyöngyből állnak egy szálon, vagy egy 19 gyöngyből álló szálból, 5 meghatározott számlálóval. Az utóbbi esetben a verseket recitáló személy általában az egyik kezével a 19 egyedi verset követi egy sorban, a másikkal pedig a verskészleteket (19 vers szorozva 5 sorral összesen 95 verset jelent). A bahá’í imagyöngyök számos természetes és mesterséges anyagból készülnek, többek között üvegből, drága- és féldrágakövekből, különböző fémekből és fából. Az imagyöngyszál szerkezetére vagy a felhasznált anyagokra vonatkozóan nincsenek hagyományok.