Először is különböző építkezésekre összpontosított. Uralkodásának első éveit városok, műemlékek és templomok építése jellemezte. Az új fővárost is ő alapította a Nílus-deltában, amely néhány ezer évvel ezelőtt még az ország északkeleti részén feküdt. Az új főváros elhelyezkedése nem volt véletlen, mivel az új főváros a szomszédos országok védelmének legjobb stratégiai pontjává vált (Brand, 2016). Annak ellenére, hogy II. Ramszesz az országot járta, minden vezetői döntés Memphiszből vagy Pi-Ramszeszből származott. A várost négy részre osztották; mindegyiket külön istenségnek szentelték. Egyiptomban az ázsiai istenségek egyre népszerűbbek lettek, miközben II. Ramszesz is rajongott értük.
A fiatal fáraó később megpróbálta biztosítani Egyiptom határait és új területeket meghódítani. A fáraó uralkodását a líbiaiakkal és núbiaiakkal vívott csaták jellemezték. A núbiai felkelés különösen jelentőssé vált, ezért a fáraónak le kellett vernie. Itt volt az egyik legismertebb a hettiták elleni győzelme a kádesi csatában. Ez a csata a hettita és az egyiptomi birodalom között tört ki. Nevét Kádes városáról kapta, ahol az események zajlottak. A történet akkor kezdődött, amikor II. Ramesszész betört a hettitákhoz, és megtámadta a hettita harci szekereket, dél felől elérve Kadesht (“Ramesszész II. életrajz”). A hettiták győztek, mivel az egyiptomiak nem tudták elfoglalni Kadesht és legyőzni a hettita sereget, ami az invázió kudarcához vezetett. Ennek eredményeként mindkét fél magának tulajdonította a győzelmet. A modern történészek arra a következtetésre jutottak, hogy ebben a csatában nem voltak győztesek, az erkölcsi győzelmet az egyiptomiak aratták, akik új technológiákat fejlesztettek ki, egyesítették a hadseregüket és megfordították a háború menetét, megmenekülve a haláltól és a fogságtól. Marino a különböző forrásokra hivatkozva azt írta, hogy II. Ramszesz egyedül kétezer ellenséget ölt meg (Marino, 2017). A szerző kétségbe vonta ennek a történetnek az igazságtartalmát, azonban megjegyezte, hogy a fáraó valószínűleg kiváló vezetői képességekről tett tanúbizonyságot (Marino, 2017). A fáraón kívül mindenki feladta, amikor tényleges életveszélybe került (Marino, 2017). Amikor a történészeknek sikerült értelmezniük az akkori valódi eseményeket, rájöttek, miért kötött békeszerződést II. ramesszész az egyiptomiak és a hettiták között. A fáraó tudta, hogy a hettiták fenyegetést jelentenek, mivel erős védelmi vonallal rendelkeztek. A békeszerződés volt az egyetlen módja a közbiztonság szavatolásának, és II. Ramszesz volt az első király, akinek sikerült tárgyalnia ellenségeivel. Mindkét fél diplomáciai kapcsolatokat létesített, és a fáraó feleségül vette a hettita király legidősebb lányát. A történészek azt is feltételezik, hogy később egy másik hettita hercegnőt is királynőként vett magához (“Ramesses II. Életrajz”).