A szöveg
A végrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti meg. Ő négy évig tölti be hivatalát, és az ugyanerre a ciklusra választott alelnökkel együtt a következőképpen választják meg:
Minden állam a törvényhozás által meghatározott módon választók számát jelöli ki, amely megegyezik az államnak a Kongresszusban a szenátorok és képviselők teljes számával; de egyetlen szenátor vagy képviselő, illetve az Egyesült Államokban bizalmi vagy jövedelemszerző tisztséget betöltő személy sem nevezhető ki választónak.
A Kongresszus meghatározhatja a választók kiválasztásának időpontját és azt a napot, amelyen szavazataikat leadják; amely nap az Egyesült Államok egész területén azonos. Az elnöki tisztségre csak olyan személy választható, aki természetes születésű állampolgár, vagy az Egyesült Államok állampolgára az Alkotmány elfogadásának időpontjában; és olyan személy sem választható erre a tisztségre, aki nem töltötte be a harmincöt éves kort, és tizennégy éve nem lakik az Egyesült Államokban.
Az elnök a szolgálataiért meghatározott időpontokban olyan díjazásban részesül, amely nem növelhető és nem csökkenthető azon időszak alatt, amelyre megválasztották, és ezen időszak alatt nem kaphat semmilyen más díjazást az Egyesült Államoktól vagy azok bármelyikétől. Mielőtt hivatalának gyakorlását megkezdené, a következő esküt vagy nyilatkozatot teszi: “Ünnepélyesen esküszöm (vagy megerősítem), hogy az Egyesült Államok elnöki tisztségét hűségesen ellátom, és legjobb tudásom szerint megőrzöm, védelmezem és megvédem az Egyesült Államok Alkotmányát.”
6 Módosította a XII. módosítás.
7 Módosította a XXV. módosítás.
A jelentés
A II. cikkely 1. szakasza megállapítja, hogy az elnök rendelkezik a kormány végrehajtó hatalmával. Ez a szakasz, amelyet később a XII. és a XXV. módosítás módosított, körvonalazza, hogy ki lehet elnök, létrehozza a Választási Kollégiumot (az elnök és az alelnök megválasztásának eszközét), és felhatalmazza a Kongresszust, hogy meghatározza, ki lépjen az elnök és az alelnök helyébe, ha a hivatali idejük alatt nem tudnák ellátni a feladatukat.
A II. cikk 1. szakasza megállapítja, hogy az elnököt és az alelnököt egyszerre kell megválasztani, és ugyanazon négyéves hivatali időre. Az elnökök 1951-ig annyi négyéves mandátumot tölthettek be, amennyit el tudtak nyerni. Miután azonban Franklin D. Roosevelt elnököt négy ciklusra választották meg, a Kongresszus elfogadta és az államok ratifikálták a XXII. módosítást, amely két ciklusra (nyolc évre) korlátozza az elnök hivatali idejét. Abban a ritka esetben, amikor egy alelnök (vagy más tisztségviselő) veszi át egy lemondott vagy hivatalában meghalt elnök helyét, és a hátralévő két évnél hosszabb időt tölt be, egy új ciklusra korlátozódik.
Az elnököt nem közvetlenül a nép választja, hanem a II. cikk 1. szakasza által létrehozott elektori kollégium tagjai választják. Ez valójában nem is “kollégium”, hanem az államok által megválasztott emberek csoportja. Minden államnak annyi elektor jár, ahány képviselője és szenátora van a kongresszusban.
Nem lehetnek elektorok sem a kongresszus tagjai, sem más szövetségi tisztviselők. Az egyes államok törvényhozása dönt arról, hogy miként választják ki az elektori kollégium tagjait, és hogyan szavaznak. Egyes államok például előválasztásokon vagy választási gyűléseken választják ki az elektorokat. A legtöbb államban az elektorok arra az elnökjelöltre szavaznak, aki az államukban megnyerte a szavazást. A két kivétel Maine és Nebraska, ahol a jelölt minden egyes általa megnyert kongresszusi körzet után egy elektori szavazatot kap, és két elektori szavazatot, ha megnyeri az államban az összes népszavazást.
Az elektori kollégium létrehozása nagyobb hatalmat ad a kisebb államoknak, és nem hagyja, hogy a legnépesebb államok lakói irányítsák, ki lesz az elnök.
Kiegészítő szabályokat 1804-ben, a XII. módosítás elfogadásakor vezettek be. A módosítás például megteremti az elnök kiválasztásának módját, ha egyik jelölt sem kapja meg a szavazatok többségét az elektori kollégiumban.
Az elnökké választásnak három minimális feltétele van: az embernek az Egyesült Államok természetes születésű állampolgárának kell lennie, legalább 14 éve az Egyesült Államokban kell élnie, és legalább 35 évesnek kell lennie.
Noha a II. cikk 1. szakasza eredetileg arról rendelkezett, hogy ki legyen az elnök, ha az elnök meghal, lemond, vagy elmozdítják hivatalából, az 1967-ben hozzáadott XXV. módosítás módosította az öröklési sorrendet.
Az elnök fizetését a Kongresszus határozza meg. Annak elkerülése érdekében, hogy a Kongresszus az elnököt hivatali ideje alatt megbüntethesse vagy jutalmazhassa, az Alkotmány megtiltja a fizetés bármiféle módosítását az elnök hivatali ideje alatt. Az elnöknek tilos továbbá bármilyen más típusú díjazásban vagy juttatásban részesülnie hivatali ideje alatt.
A hivatalba lépése előtt az elnöknek meg kell esküdnie vagy meg kell erősítenie, hogy mindent megtesz azért, hogy a nemzet vezetőjeként szolgáljon, és hogy az Egyesült Államok alkotmányát mint az ország törvényét fenntartsa.