Tudod, milyen érzés betegnek lenni. Fáradtnak érzi magát, talán egy kicsit levertnek, a szokásosnál kevésbé éhesnek, könnyebben émelyeg, és talán érzékenyebb a fájdalomra és a hidegre.
A tény, hogy a betegség pszichológiai és viselkedésbeli sajátosságokkal jár együtt, nem új felfedezés. Az orvosi terminológiában a rossz közérzet tünete magában foglalja a betegséggel járó érzések egy részét. Az állatviselkedés-szakértők és a neuroimmunológusok a betegség során fellépő, megfigyelhető viselkedésváltozások leírására a betegségi viselkedés kifejezést használják.
Az egészségügyi szolgáltatók gyakran úgy kezelik ezeket a tüneteket, mint alig több mint a fertőző betegség bosszantó mellékhatásai. De mint kiderült, ezek a változások valójában részei lehetnek annak, ahogyan a fertőzés ellen küzdünk.
Az antropológus vagyok, akit érdekel, hogyan alakította a betegség és a fertőzés az emberi evolúciót. Kollégáimmal azt javasoljuk, hogy a betegségnek mindezen aspektusai egy olyan érzelem jellemzői, amelyet “fásultságnak” nevezünk. És ez fontos része annak, hogy az emberi lények hogyan dolgoznak a betegségből való felépülésen.
Testünk prioritásai
Az emberi immunrendszer olyan mechanizmusok összetett összessége, amelyek segítenek elnyomni és kiirtani a fertőzést okozó szervezeteket – például baktériumokat, vírusokat és parazita férgeket -.
Az immunrendszer aktiválása azonban sok energiába kerül a szervezetnek. Ez egy sor problémát vet fel, amelyeket az agyadnak és a testednek meg kell oldania ahhoz, hogy a leghatékonyabban küzdhessen a fertőzések ellen. Honnan származik ez a többletenergia? Mit kell tennie, hogy elkerülje a további fertőzéseket vagy sérüléseket, amelyek még jobban megnövelnék az immunrendszer energiaszükségletét?
A láz az immunválasz kritikus része bizonyos fertőzésekre, de a láz emelésének energiaköltsége különösen magas. Tehet valamit, hogy csökkentse ezt a költséget?
Az, hogy eszik vagy nem eszik, olyan döntés, amely befolyásolja a szervezet fertőzés elleni küzdelmét. Egyrészt az ételek végső soron energiát biztosítanak a szervezet számára, és egyes ételek még olyan vegyületeket is tartalmaznak, amelyek segíthetnek a kórokozók eltávolításában. De az ételek megemésztése is energiát igényel, ami erőforrásokat von el az immunrendszer mindenre kiterjedő erőfeszítéseitől. Az ételfogyasztás emellett növeli a további kórokozók bekerülésének kockázatát is. Mit és mennyit együnk tehát, ha betegek vagyunk?
Mi emberek nagymértékben függünk másoktól, akik gondoskodnak rólunk és támogatnak minket, amikor betegek vagyunk. Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy a barátaink és a családunk gondoskodjon rólunk, amikor betegek vagyunk?
A kollégáimmal azt javasoljuk, hogy a betegség esetén bekövetkező jellegzetes változások automatikusan segítenek megoldani ezeket a problémákat.
-
A fáradtság csökkenti a fizikai aktivitást, így több energia áll az immunrendszer rendelkezésére.
-
A rosszullétre és fájdalomra való fokozott fogékonyság csökkenti a fertőzés vagy sérülés kialakulásának valószínűségét, ami tovább növelné az immunrendszer munkaterhelését.
-
A hideg iránti fokozott érzékenység arra ösztönzi Önt, hogy olyan dolgokat keressen, mint a meleg ruházat és a hőforrások, amelyek csökkentik a testhőmérséklet fenntartásának költségeit.
-
Az étvágy és az étkezési preferenciák megváltozása arra ösztönzi Önt, hogy úgy egyen (vagy ne egyen), hogy az támogassa a fertőzések elleni küzdelmet.
-
A szomorúság, a depresszió és az általános nyomorúság érzései őszinte jelzést adnak barátainak és családjának, hogy segítségre van szüksége.
A változások természetesen a kontextustól függnek. Minden szülő, aki ezt a cikket olvassa, valószínűleg ismeri azt az élményt, amikor beteg, de átvészeli, mert a gyermeknek gondozásra van szüksége. Míg akkor lehet értelme csökkenteni az ételbevitelt, hogy az immunitást helyezzük előtérbe, ha a betegnek bőséges energiatartalékai vannak, addig kontraproduktív lenne az evés kerülése, ha a beteg az éhhalál szélén áll.
Emocionális betegség
Hogyan szervezi meg tehát a szervezeted ezeket az előnyös válaszokat a fertőzésekre?
A kollégáimmal áttekintett bizonyítékok arra utalnak, hogy az ember rendelkezik egy olyan szabályozó programmal, amely lesben áll, és a fertőző betegségre utaló jeleket fürkészi. Amikor a fertőzés jeleit észleli, a program jelzést küld az agy és a test különböző funkcionális mechanizmusainak. Ezek pedig úgy változtatják meg működési mintáikat, hogy azok hasznosak legyenek a fertőzés elleni küzdelemben. Ezek a változások egymással kombinálva hozzák létre a betegség jellegzetes élményét.
Ez a fajta koordináló program az, amit egyes pszichológusok érzelemnek neveznek: egy kifejlődött számítógépes program, amely egy bizonyos visszatérő helyzet jelzőit érzékeli. Amikor az adott helyzet bekövetkezik, az érzelem olyan releváns viselkedési és fiziológiai mechanizmusokat hangszerel, amelyek segítenek az adott probléma kezelésében.
Képzeljük el, hogy az erdőben sétálunk, azt hisszük, egyedül vagyunk, és hirtelen olyan hangok riasztanak meg, amelyek arra utalnak, hogy egy nagy állat van a közeli aljnövényzetben. A pupilláid kitágulnak, a hallásod minden apró hangra ráhangolódik, a szív- és érrendszered keményebben kezd dolgozni, hogy felkészülj akár a menekülésre, akár a védekezésre. Ezeket az összehangolt fiziológiai és viselkedésbeli változásokat egy mögöttes érzelmi program hozza létre, amely megfelel annak, amit egy bizonyos fajta félelemnek gondolhatunk.
Ezek közül néhány összehangoló program szépen illeszkedik az általános intuíciókhoz arról, hogy mi alkotja az érzelmet. Mások olyan funkciókkal és jellemzőkkel rendelkeznek, amelyeket jellemzően nem gondolnánk “érzelemnek”.”
Egyes pszichológusok szerint ezek az érzelmi programok valószínűleg azért fejlődtek ki, hogy az evolúciós idők során megbízhatóan előforduló, azonosítható helyzetekre reagáljanak, amelyek az érintettek túlélését vagy szaporodását befolyásolják.
Ez a gondolkodásmód segített a kutatóknak megérteni, miért léteznek egyes érzelmek, és hogyan működnek. A kórokozótól való undor program például érzékeli azokat a jeleket, amelyek arra utalnak, hogy valamilyen potenciálisan fertőző ágens van a közelben. Képzeljük el, hogy székletszagot érzünk: Az undor érzete olyan módon koordinálja a viselkedésedet és a fiziológiádat, amely segít elkerülni a kockázatos entitást.
Egy másik példa a szégyen érzete, amely felderíti a jeleit annak, hogy olyasmit tettél, ami miatt a szociális csoportod tagjai leértékelnek téged. Amikor észleled az ilyen jelek egyikét – mondjuk egy szeretted megdorgál, amiért olyasmit tettél, amivel megbántottad őket -, a szégyenérzet élménye segít kiigazítani a mentális térképedet arról, hogy milyen dolgok miatt fognak mások leértékelni téged. Feltehetően a jövőben megpróbálja majd elkerülni ezeket.
Az evolúciós orvostudomány feltörekvő tudományágából merítve, kollégáimmal most ezeknek az érzelmi programoknak az elképzelését alkalmazzuk a betegség élményére. Ezt az érzelmet “fásultságnak” nevezzük, hogy megkülönböztessük a mögöttes programot az általa generált kimenetektől, például a beteg viselkedéstől és a rossz közérzettől.
Reméljük, hogy a fásultsággal kapcsolatos megközelítésünk segíteni fog gyakorlati jelentőségű problémák megoldásában. Orvosi szempontból hasznos lenne tudni, hogy mikor teszi a dolgát a lassitude, és mikor nem működik megfelelően. Az egészségügyi szolgáltatóknak így jobb érzékük lenne arra, hogy mikor kellene beavatkozniuk a lassúság bizonyos részeinek blokkolása érdekében, és mikor kellene hagyniuk őket.”
Ez a cikk a The Conversation című folyóiratban jelent meg újra a Creative Commons licenc alatt. Az eredeti cikket itt olvashatja!