A modern homok ék gyakran a legnehezebb vas a játékos táskájában, a legtöbbjük közel 40 uncia (1,1 kg) súlyú. Hagyományosan ez volt a legnagyobb loftja is, 56 fokos (55-56 a leggyakoribb), bár ez a kitüntetés ma már a lob wedge-é, amelynek loftja gyakran 60 fokos vagy annál is nagyobb. Általában az egyik legrövidebb szárral rendelkezik, 33 hüvelyk (84 cm) és 36 hüvelyk (91 cm) között, bár néhány szettben a sand wedge hosszabb szárral rendelkezik, mint a pitching wedge.
BounceEdit
Az ütő fő megkülönböztető tulajdonsága a legtöbb más ütőtől azonban a bounce nevű tulajdonság. A legtöbb más vasnál az ütő talpa merőleges a szárra, ami azt jelenti, hogy nagyjából párhuzamos a talajjal, amikor az ütő nyugalomban van, így a vezető él könnyebben bejut a labda és a talaj közé. A homok ék azonban úgy van kialakítva, hogy az ütő talpa ugyanebben a helyzetben szöget zár be a talajjal, így az ütő elülső élét felemeli a talajról. Ez a kialakítás három dolgot ér el:
Először is, ez a kialakítás általában több anyagot igényel, ami növeli az ütőfej súlyát a nagyobb lendület érdekében, és ezt a súlyt alacsonyan és előre helyezi az ütőfejben a nagyobb kilövés érdekében.
Második, a ferde talp a lendítés alján felemeli a vezető élét a talajról, megakadályozva, hogy az ütő beássa magát a puhább fekvésekbe – pl. homok, sáros talaj és vastag fű -, ehelyett inkább a felszín felett siklik. Ez viszont nagyobb rugalmasságot biztosít a játékosok számára a labda megcélzásakor; a játékos beállhat a labdával az ütőállás közepére, és normál lendítést végezhet, amelyben az ütő a labdával való érintkezés előtt lesiklik a gyepfelületen, vagy alternatívaként a labdát hátrébb helyezheti az ütőállásban (jobbkezes játékosoknál a jobb láb felé), és a labdát a lendítés korábbi szakaszában ütheti meg. Egy ilyen helyesen végrehajtott ütés természetes következménye, hogy az ütőfelületnek az érintkezéskor kisebb a magassága, így a labda alacsonyabb szögben indul el, és nagyobb távolságot tesz meg. Pattanás nélkül az ilyen ütés általában azt eredményezi, hogy az ütő a labdával való érintkezés után a talajba vájódik, még akkor is, ha helyesen hajtják végre. Egy ilyen magasra emelt ütővel a játékos nem tudja végigkövetni a lendítését, és megsérülhet.
Végezetül, ha bunkerből játszik, a labda mélyen a homokba temetkezhet (a homok állagától és az ütés mértékétől függően előfordulhat, hogy a labda teljesen elmerül). A kiemeléshez az ütőfejnek alulról kell érintkeznie a labdával, ami azt jelenti, hogy az ütő elülső élének néha 1 vagy 2 hüvelykkel (3 vagy 5 cm) a homok felszíne alatt kell lennie az érintkezéskor. A talp szöge ellensúlyozza az ütőfelület természetes lefelé irányuló nyomását, amely egyre mélyebbre ássa magát a homokba, így az ütőt könnyebb a homok felszíne alá lendíteni, majd az ütőt – és a labdát – újra kiemelni.
A többi ütő, különösen a rövid vasak és más ékek, már tartalmaznak egy kis mértékű pattogást, hogy segítsék a durva vagy más puha fekvésből való játékot, de a homokos éknek általában a legnagyobb a pattogása a játékos táskájában lévő ütők közül. Vannak azonban kivételek; a Callaway Golf például forgalmazza a “Big Bertha” vasalósorozatot, amelyben a lob wedge-nek lényegesen nagyobb a rugózása, mint a homokos éknek.