A globalizáció jelensége kezdetleges formában kezdődött, amikor az emberek először telepedtek le a világ különböző területein; az utóbbi időkben azonban meglehetősen folyamatos és gyors fejlődést mutatott, és nemzetközi dinamikává vált, amely a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre gyorsabb és nagyobb mértékű lett, így mind az öt kontinens országai érintettek és érintettek.
Főbb tanulságok
- A globalizáció olyan folyamat, amelynek révén a vállalkozások vagy más szervezetek befolyást teremtenek, vagy világszerte fejlesztik tevékenységüket.
- A globalizáció a bruttó hazai termék (GDP), az iparosodás és a humán fejlettségi index (HDI) kombinációja.
- A fejlett nemzetek profitálnak a globalizációból, mivel a vállalkozások világszerte versenyeznek, valamint a termelés, a nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi piacok integrációjának ebből következő átrendeződéséből.
- Egyes közgazdászok szerint a globalizáció elősegíti a gazdasági növekedést és a nemzetek közötti kereskedelem növekedését; más szakértők, valamint a közvélemény azonban általában úgy látják, hogy a globalizáció negatívumai meghaladják az előnyöket.
- A kritikusok szerint a globalizáció hátrányos a kevésbé gazdag nemzetek számára, a kisvállalkozások számára, amelyek nem tudnak versenyezni a nagyobb cégekkel, és a fogyasztók számára, akiknek magasabb termelési költségekkel és a munkahelyek kiszervezésének kockázatával kell szembenézniük.
Mi a globalizáció?
A globalizációt olyan folyamatként határozzák meg, amely nemzetközi stratégiákon alapuló, az üzleti tevékenységek világszintű kiterjesztését célozza, és amelyet a technológiai fejlődésnek köszönhető globális kommunikáció megkönnyítése, valamint a társadalmi-gazdasági, politikai és környezeti fejlemények idéztek elő.
A globalizáció célja, hogy a szervezetek alacsonyabb működési költségek mellett jobb versenyhelyzetet biztosítsanak, hogy nagyobb számú terméket, szolgáltatást és fogyasztót szerezzenek. Ezt a versenymegközelítést az erőforrások diverzifikálásával, új befektetési lehetőségek létrehozásával és fejlesztésével, további piacok megnyitásával, valamint új nyersanyagokhoz és erőforrásokhoz való hozzáféréssel érik el. Az erőforrások diverzifikálása olyan üzleti stratégia, amely növeli az üzleti termékek és szolgáltatások változatosságát a különböző szervezeteken belül. A diverzifikáció erősíti az intézményeket a szervezeti kockázati tényezők csökkentésével, az érdekeltségek különböző területeken való szétterítésével, a piaci lehetőségek kihasználásával, valamint horizontális és vertikális jellegű vállalatok felvásárlásával.
Az iparosodott vagy fejlett nemzetek a Nemzetközi Valutaalap (IMF), az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által meghatározott, magas szintű gazdasági fejlődéssel rendelkező meghatározott országok, amelyek megfelelnek bizonyos, a gazdaságelméleten alapuló társadalmi-gazdasági kritériumoknak, mint a bruttó hazai termék (GDP), az iparosodás és az emberi fejlődés indexe (HDI). E definíciókat használva néhány iparosodott ország az Egyesült Királyság, Belgium, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Japán, Luxemburg, Norvégia, Svédország, Svájc és az Egyesült Államok.
A globalizáció összetevői
A globalizáció összetevői közé tartozik a GDP, az iparosodás és az emberi fejlődési index (HDI). A GDP az adott ország határain belül egy év alatt előállított összes késztermék és szolgáltatás piaci értéke, és egy ország teljes gazdasági teljesítményének mérésére szolgál. Az iparosodás olyan folyamat, amely a technológiai innováció által vezérelve társadalmi változást és gazdasági fejlődést eredményez azáltal, hogy egy országot modernizált ipari vagy fejlett nemzetté alakít. A humán fejlettségi index három összetevőből áll: egy ország lakosságának várható élettartama, a felnőttek írástudásával mért tudás és oktatás, valamint a jövedelem.
Az, hogy egy szervezet mennyire globalizált és diverzifikált, hatással van arra, hogy milyen stratégiákat alkalmaz a nagyobb fejlesztési és befektetési lehetőségek keresésére.
A fejlett nemzetekre gyakorolt gazdasági hatás
A globalizáció arra kényszeríti a vállalkozásokat, hogy különböző stratégiákhoz alkalmazkodjanak az új ideológiai irányzatok alapján, amelyek az egyén és a közösség egészének jogait és érdekeit próbálják egyensúlyba hozni. Ez a változás lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy világszerte versenyezzenek, és egyben drámai változást jelent az üzleti vezetők, a munkavállalók és a menedzsment számára is, mivel törvényesen elfogadja a munkavállalók és a kormány részvételét a vállalati politikák és stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában. A diverzifikáción keresztüli kockázatcsökkentés a vállalatok nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködésével, valamint a helyi és multinacionális vállalkozásokkal való partnerséggel valósítható meg.
A globalizáció nemzetközi, nemzeti és szubnacionális szinten is átrendeződést hoz magával. Konkrétan a termelés átszervezését, a nemzetközi kereskedelmet és a pénzügyi piacok integrációját hozza magával. Ez a multilateralizmuson és a mikrogazdasági jelenségeken, például az üzleti versenyképességen keresztül globális szinten érinti a kapitalista gazdasági és társadalmi kapcsolatokat. A termelési rendszerek átalakulása hatással van az osztályszerkezetre, a munkafolyamatra, a technológia alkalmazására, valamint a tőke szerkezetére és szervezetére. A globalizáció ma már a kevésbé képzett és alacsonyan képzett munkavállalók marginalizálódásának tekinthető. A vállalkozások bővülése többé már nem jár automatikusan a foglalkoztatás növekedésével. Emellett a tőke magas javadalmazását is okozhatja, mivel a munkaerőhöz képest nagyobb a mobilitása.
A jelenséget, úgy tűnik, három fő erő mozgatja: az összes termék- és pénzügyi piac globalizációja, a technológia és a dereguláció. A termék- és pénzügyi piacok globalizációja a specializáció és a méretgazdaságosság fokozódó gazdasági integrációjára utal, ami a pénzügyi szolgáltatások nagyobb mértékű kereskedelmét eredményezi mind a tőkeáramlás, mind a határokon átnyúló belépési tevékenység révén. A technológiai tényező, különösen a távközlés és az információ elérhetősége megkönnyítette a távszolgáltatást, és új hozzáférési és elosztási csatornákat biztosított, miközben a pénzügyi szolgáltatások ipari struktúráját átalakította azáltal, hogy lehetővé tette a nem banki szervezetek, például a távközlési és közműszolgáltatók belépését.
A dereguláció a tőkeszámla és a pénzügyi szolgáltatások liberalizációjára vonatkozik a termékek, piacok és földrajzi helyek tekintetében. Integrálja a bankokat azáltal, hogy széles körű szolgáltatásokat kínál, lehetővé teszi új szolgáltatók belépését, és növeli a multinacionális jelenlétet számos piacon, valamint a határokon átnyúló tevékenységek számát.
A globális gazdaságban a hatalom a vállalat azon képessége, hogy mind a tárgyi, mind az immateriális javakkal rendelkezzen, amelyek az ügyfelek lojalitását teremtik meg, függetlenül a helytől. Mérettől és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül egy vállalat képes megfelelni a globális szabványoknak és globális hálózatokhoz csatlakozni, gyarapodni és világszínvonalú gondolkodóként, döntéshozóként és kereskedőként tevékenykedni, kihasználva legnagyobb értékeit: koncepcióit, kompetenciáját és kapcsolatait.
Kedvező hatások
A globalizációnak a gazdasági növekedésre gyakorolt nettó hatásait illetően egyes közgazdászok pozitívan vélekednek. Ezeket a hatásokat az évek során számos tanulmány elemezte, amelyek a globalizációnak a különböző nemzetek gazdaságaira gyakorolt hatását próbálták mérni olyan változók segítségével, mint a kereskedelem, a tőkeáramlás és nyitottságuk, az egy főre jutó GDP, a közvetlen külföldi befektetések (FDI) és más változók. Ezek a tanulmányok a globalizáció számos összetevőjének a növekedésre gyakorolt hatását vizsgálták a kereskedelemre, az FDI-re és a portfólióbefektetésekre vonatkozó idősoros keresztmetszeti adatok felhasználásával. Bár elemzik a globalizáció egyes összetevőinek gazdasági növekedésre gyakorolt hatását, az eredmények némelyike nem meggyőző, sőt ellentmondásos. Összességében azonban úgy tűnik, hogy e tanulmányok eredményei a közgazdászok pozitív álláspontját támogatják a közvélemény és a nem közgazdászok által képviselt álláspont helyett.
A nemzetek közötti kereskedelem a komparatív előnyök kihasználásával elősegíti a növekedést, amit a kereskedelmi áramlások iránti nyitottság és a gazdasági növekedésre és gazdasági teljesítményre gyakorolt hatás közötti erős összefüggésnek tulajdonítanak. Emellett a tőkeáramlás és annak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása között is erős pozitív kapcsolat áll fenn.
A közvetlen külföldi befektetések gazdasági növekedésre gyakorolt hatása a gazdag országokban pozitív növekedési hatást fejtett ki, a kereskedelem és az FDI növekedése pedig magasabb növekedési rátát eredményezett. A globalizáció több összetevőjének a növekedésre gyakorolt hatását vizsgáló empirikus kutatások a kereskedelemre, az FDI-re és a portfólióbefektetésekre vonatkozó idősoros és keresztmetszeti adatok felhasználásával megállapították, hogy egy ország általában alacsonyabb fokú globalizációval rendelkezik, ha magasabb bevételt generál a kereskedelmi adókból. További bizonyítékok azt mutatják, hogy pozitív növekedési hatás érvényesül azokban az országokban, amelyek kellően gazdagok, mint a fejlett országok többsége.
A Világbank jelentése szerint a globális tőkepiacokkal való integráció katasztrofális hatásokhoz vezethet, ha nincsenek megalapozott hazai pénzügyi rendszerek.
A globalizáció egyik potenciális előnye, hogy a kockázatok diverzifikációján keresztül lehetőséget biztosít a makrogazdasági volatilitás csökkentésére a kibocsátás és a fogyasztás tekintetében.
Káros hatások
A nem közgazdászok és a széles közvélemény szerint a globalizációval kapcsolatos költségek meghaladják az előnyöket, különösen rövid távon. Az iparosodott országok közül a kevésbé gazdag országok nem biztos, hogy a globalizációnak ugyanolyan erősen hangsúlyos jótékony hatása van, mint a gazdagabb országoknak, az egy főre jutó GDP-vel stb. mérve. Bár a szabadkereskedelem növeli a nemzetközi kereskedelem lehetőségeit, ugyanakkor növeli a kudarc kockázatát is a kisebb vállalatok számára, amelyek nem tudnak globálisan versenyezni. Emellett a szabadkereskedelem növelheti a termelési és munkaerőköltségeket, beleértve a képzettebb munkaerő magasabb bérét, ami ismét a magasabb bérekkel rendelkező országokból történő munkahelyek kiszervezéséhez vezethet.
A hazai iparágak egyes országokban veszélybe kerülhetnek más országok komparatív vagy abszolút előnye miatt bizonyos iparágakban. Egy másik lehetséges veszély és káros hatás a természeti erőforrások túlzott kihasználása és visszaélése az új, magasabb igények kielégítése érdekében az árutermelésben.
How Globalization Affects Developed Countries
The Bottom Line
A globalizáció egyik fő potenciális előnye, hogy a kockázatok diverzifikációján keresztül lehetőséget biztosít a makrogazdasági volatilitás csökkentésére a kibocsátás és a fogyasztás tekintetében. A globalizációnak a kibocsátás makrogazdasági volatilitására gyakorolt hatására vonatkozó általános bizonyítékok azt mutatják, hogy bár a közvetlen hatások az elméleti modellekben nem egyértelműek, a pénzügyi integráció segíti egy nemzet termelési bázisának diverzifikációját, és a termelés specializációjának növekedéséhez vezet. A termelésnek a komparatív előnyök koncepcióján alapuló specializációja azonban egy nemzet gazdaságán és társadalmán belüli egyes iparágak nagyobb volatilitásához is vezethet. Az idő múlásával a nagyságtól függetlenül sikeres vállalatok lesznek azok, amelyek a globális gazdaság részei.