A Sziklás-hegység őszét sokféleképpen határozzák meg – fagy a reggeli fűben, színek kúsznak a csillogó nyárfalevelekbe, jég borítja a hegyi tavakat. A Yellowstone-i ősznek vannak látványai és illatai, olyan elemek, amelyek, ha már sokszor jártál itt, olyan ismerősek lesznek, mint a régi barátok. De semmi sem határozza meg annyira azt a képet, amelyen keresztül az őszt látjuk, mint a szarvasok (Cervus alaphus) vadászata. Ennek oka szinte teljes mértékben auditív.
A bika szarvas hangja ősszel
Ha még soha nem hallotta a bika szarvas kürtjét az őszi költési időszakban, akkor olyan élményben lesz része, amely egyszerre izgalmas és kísérteties. A bika szarvasbika kürtölésének hangja az, ami minden ősszel sok látogatót vonz Yellowstone-ba, mert ez olyan emlékezetes élmény, mint bármi más, amit a parkban átélhet. A legtöbb esetben a kürtölés mélyen és torokhangon kezdődik, majd magas füttyszóvá emelkedik, majd hörgéssé vagy hörgések sorozatává válik. Ez egy olyan hang, amelyet az emberi ábécé nehezen tud utánozni, egy torokhangú bömbölés, egy harsány hangmagasság és egy üreges hörgés. A-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-a-eeeeeeeeeeeeeeeeee-oh. Ee-uh. Ee-uh. Ee-uh. Ez egy furcsa kombináció, amit, akárcsak az első csörgőkígyó zümmögését, soha nem fogsz elfelejteni.
Sok esetben a kürtölést úgy értelmezik, hogy az egyik szarvasbika kihívást intéz a másikhoz. Ez általában egy domináns bika eredménye, akinek esetleg van egy háremnyi tehene, amelyet gondosan őriz. A kihívó a legelőre lép és kihívást harsog. Cserébe a csordabika hangot ad a válaszának, amely gyakran mélyebb és tisztább, mint a kihívóé, az érettség és a dominancia hangja. Sok esetben a kihívót a csordabika elkergeti, miközben egy még a kihívónál is kevésbé érett bika, esetleg egy kétévesnél fiatalabb bika becsúszik, és felnevel egy tehenet.
A szarvasok ivarzási időszaka szeptemberben tetőzik
Minden ősszel, egyes években már augusztus 15-től kezdődően, a szarvasok szaporodási időszakába, azaz az ivarzásba lépnek. Az ivarzás körülbelül egy hónapig tart, és ez a hónap jellemzően szeptember, a hónap közepe a csúcspontja. Néha a szarvasbőgés októberbe is belenyúlik, és még október közepén is hallották már a szarvasbika hangját. A jávorszarvasok számára a szeptember egy évszázados jelenség, amely megdobogtatja az emberi szívet. A Madison folyó mentén különösen a szeptember az a hónap, amikor az emberek láthatják a szarvasok párzási időszakát teljes lendületben. Itt gyűlnek össze minden évben a világ legjobb fotósai, hogy képet készítsenek az ivarérett jávorszarvasbikákról és háremükről. A magazinokban látható fotók közül sok szeptemberben készül a Madison mentén.
A szarvasbikák viselkedése a költési időszakban
Jellemzően ebben az évszakban egy nagy, kifejlett bika akár harminc vagy több tehénszarvasból álló csordát is tart, amelyek fele kiváló szaporodási állapotban van. Ebben a csordában alkalmanként előfordulhat egy-egy egyéves bika, vagy “tüske”. Esetenként még egy fiatal bika is előfordulhat, amely vonzódik a csordához, de alárendeltje a nagy bikának. Az év más időszakaiban ez a csordaszerkezet nem figyelhető meg; nyáron a tehenek, borjak és növendékek általában nagy csordákban futnak, míg a bikák vagy magányosan, vagy párban vagy hármasával futnak. Télen az elkülönülés még nyilvánvalóbb, mivel a bikák nagy csapatokban, úgynevezett legényes csoportokban futnak, a tehenek, borjak és éretlen bikák pedig több száz vagy annál is több egyedet számláló csordákban. A bikák ebben az évszakban általában a vadregényesebb, nehezebben megközelíthető vidékeken tartózkodnak, míg a tehenek, borjak és fiatalabb állatok az utakhoz és emberi tevékenységhez közelebb eső vidékeket használják.
De minden idők közül az ősz az, amikor mindenütt a szarvasok zenéje szól, és ez a legmagával ragadóbb. A jávorszarvasbika az ivarzás idején gyakran kürtölhet, még a nap közepén is. A szarvasbőgés intenzitását gyakran a kürtölés gyakorisága jelzi. A kürtölés egész éjszaka folytatódhat, függetlenül attól, hogy van-e hold vagy nincs. Egyes bikák, akik kimerültek a tehenek több órás terelésében és szaporításában, valamint időnként más bikákkal való verekedésben, lustán, fekve kürtölnek.
Nehéz időszak a bikaszarvasok számára
A csordát vezető bikaszarvasok számára a vemhesség nehéz időszak. Mivel a bika figyelme annyira a hölgyekre összpontosul, gyakran nem szakít időt az evésre. A bikák ebben az évszakban fogynak, míg más állatok, köztük a tehénszarvasok a szüret és a hízás idején híznak. A jávorszarvas bikák ilyenkor a mocsaras fűben ássák ki a fészkeket, olyan helyeken, ahol sár és víz gyűlik össze. Ott vergődnek, hogy lehűtsék magukat, hogy lehűtsék az ivarzás intenzitását. A fészkek szélén nem ritka, hogy apró, szerencsétlen fákat látunk darabokra törve, vagy olyan helyeket, ahol a bika az agancsát a sárba fúrta, majd a levegőbe dobálta a gyepdarabokat. A vemhes szarvasbika egyszerre kissé közönséges (gyakran vizel magára) és fenséges.
A tehénszarvas a születését követő harmadik szaporodási időszakban – körülbelül két és fél éves korában – éri el a szaporodóképes kort. A fiatal jávorszarvasbikák láthatóan valamivel korábban, alig több mint egyéves korukban válnak szexuálisan aktívvá, de hacsak nem nagyon szerencsések, és nem tudnak kicsúszni a háremvezető figyelő szemei alól, általában nincs esélyük a szaporodásra, amíg nem lesznek érettebbek, keményebbek és jobbak a tehenek udvarlásában és terelésében.
A bikaszarvasok közötti harcok az ivarzás idején nem ritkák. Általában a csaták kisebb jelentőségűek, agancs az agancsra csapódik, és az alárendelt bika elszalad az erdőbe. Néha azonban a harcok hevesebbek, és sérüléssel vagy halállal végződnek. A jávorszarvasbika súlya elérheti az ezer kilót is, és két ekkora bika nagy károkat okozhat egymásnak, amikor agancsot agancsra vetnek. Ez egy lökdösődés halálos fejvágással, egy olyan dulakodás, amely véres sérülésekkel végződhet.
Ahogy a vadászat a végéhez közeledik, a bikák visszahúzódnak a magányos életbe, hogy feltöltődjenek és újratöltődjenek. Mivel a szarvasbőgés szeptemberben van, és a Sziklás-hegységben a tél legrosszabb időszaka csak később következik be, a bikáknak gyakran van lehetőségük arra, hogy a szarvasbőgés után újratöltsék a zsírtartalékaikat. Néha azonban a tél korábban érkezik a Sziklás-hegységbe, és ilyenkor a bika szarvasbikák – a vadászattól legyengülve – az elemeknek adják át magukat, vagy a ragadozók, például a farkasok könnyebben elkapják őket.
Tavaszi szarvasborjak
Tavasszal a tehénszarvasok május 15-e körül, körülbelül nyolc-nyolc és fél hónappal a szaporodásuk után kezdenek elkülönülni a csordától, hogy nyugodt helyet keressenek a szüléshez. A tehén szinte mindig egyetlen borjút szül, de vannak beszámolók a ritka ikerpárról is. Az ikrek sokkal gyakoribbak az öszvérszarvasoknál és az antilopoknál, mint a szarvasoknál.
A borjúszarvasok eleinte nagyon ingatagok és bizonytalanok a lábukban, de hamar belenőnek a lábukba. Mint minden olyan állat, amelyre ragadozók vadásznak, a jávorszarvas is a futóképességétől függ, hogy ne váljon vacsorává. A szarvasborjak eleinte nagyon sebezhetőek és védtelenek, de ahogy felnőnek, egyre jobban el tudják kerülni a veszélyt. Kiválóan használják az olyan fedezékeket, mint a lombhullató bozót és a nyárfa ligetek, hogy elkerüljék a felfedezést, és a ragadozók, akik nem tudnak a jelenlétükről, már arról is ismertek, hogy elsétálnak egy elrejtett, álló borjú mellett.
Így kezdődik a körforgás, amely minden szeptemberben újra kezdődik a Yellowstone mozgó énekével – a jávorszarvasokkal.