A húsevő olyan szervezet, amely főként húst vagy állatok húsát fogyasztja. Néha a húsevőket ragadozóknak is nevezik. Azokat a szervezeteket, amelyekre a húsevők vadásznak, zsákmánynak nevezzük.
A húsevők a táplálékhálózat fontos részét képezik, ami annak leírása, hogy a természetben mely szervezetek milyen más szervezeteket esznek meg. A táplálékhálózatban a szervezeteket trofikus vagy táplálkozási szintekbe sorolják. Három trofikus szint létezik. Az első trófaszintet az autotrófok, azaz a saját táplálékukat előállító szervezetek alkotják. Ide tartoznak a növények és az algák. A növényevők, azaz a növényeket és más autotrófokot fogyasztó szervezetek alkotják a második trofikus szintet. A húsevők alkotják a harmadik trofikus szintet. A harmadik trofikus szintet szintén a mindenevők alkotják, vagyis azok az élőlények, amelyek a növényektől kezdve az állatokon át a gombákig sokféle élőlényt fogyasztanak.
Autotrófokat termelőnek nevezik, mert saját maguk állítják elő a táplálékukat. A növényevők, a húsevők és a mindenevők fogyasztók. A növényevők elsődleges fogyasztók. A húsevők és a mindenevők másodlagos fogyasztók.
A húsevők közül sokan fogyasztanak növényevőket. Néhányan mindenevők, és néhányan más húsevőkkel táplálkoznak. Azokat a húsevők, amelyek más húsevőket fogyasztanak, harmadlagos fogyasztóknak nevezzük. A gyilkos bálnák vagy orkák klasszikus példái a harmadlagos fogyasztóknak. A gyilkos bálnák fókákra és oroszlánfókákra vadásznak. A fókák és a tengeri oroszlánok húsevők, amelyek halakat, tintahalakat és polipokat fogyasztanak.
Egyes ragadozók, az úgynevezett obligát ragadozók, kizárólag húst fogyasztanak a túléléshez. Az ő szervezetük nem képes megfelelően megemészteni a növényeket. A növények nem biztosítanak elegendő tápanyagot az obligát húsevők számára. A kis házimacskáktól a hatalmas tigrisekig minden macska obligát ragadozó.
A legtöbb húsevő nem obligát húsevő. A hiperhúsevő olyan szervezet, amely táplálékának legalább 70 százaléka az állatoktól függ. Táplálékuk többi részét növények, gombák és egyéb tápanyagok teszik ki. Minden obligát húsevő, beleértve a macskákat is, hiperhúsevő. A tengeri csillagok, amelyek főként kagylókkal és osztrigákkal táplálkoznak, szintén hiperhúsevők.
A mezokarnivorok táplálékuk legalább 50 százalékát állati hús teszi ki. A rókák mezokarnivorok. Gyümölcsöket, zöldségeket és gombákat is fogyasztanak.
A hipokarnivorok étrendjük kevesebb mint 30 százalékát teszik ki az állati húsok. A legtöbb medvefaj hipokarnivor. Húst, halat, bogyókat, dióféléket, sőt, a növények gyökereit és hagymáit is megeszik. Az olyan hipokarnivorok, mint a medvék is mindenevőknek számítanak.
A bolygó legnagyobb állata húsevő. A kék bálna elérheti a 30 méteres (100 láb) hosszúságot és a 180 tonnát (200 tonna) is. Úgy táplálkozik, hogy hatalmas kortyokat vesz a vízből, majd kiszűri belőle a krillnek nevezett apró, rákszerű élőlényeket. A kék bálna naponta körülbelül 3,6 tonna krillt képes elfogyasztani – ez körülbelül 40 millió apró élőlényt jelent. A legnagyobb szárazföldi ragadozó a jegesmedve, amely főként fókákkal táplálkozik.
Vadászat
A ragadozók biológiai alkalmazkodása segíti őket a vadászatban. A húsevő emlősöknek, például a farkasoknak erős állkapcsuk és hosszú, éles fogaik vannak, amelyek segítségével megragadják és széttépik zsákmányukat. A növényevőknek viszont általában nagy őrlőfogaik vannak, amelyek segítségével leveleket és füveket őrölnek.
Az oroszlánoknak, pumáknak és más macskáknak éles karmaik vannak, amelyeket vadászathoz használnak. A madarak, például a sólymok és a baglyok szintén a karmaikkal, az úgynevezett karmokkal vadásznak. Sok ragadozó madárnak, az úgynevezett ragadozó madaraknak görbe csőrük van, amelyet arra használnak, hogy széttépjék a zsákmányukat.
Sok ragadozó ragadozó a szájába kapja a zsákmányát. A nagy kék kócsagok lassan gázolnak a sekély vízben, majd hirtelen elkapnak egy halat, rákot vagy más élőlényt a vízből. A varangyok egereket ragadnak a szájukba. A spermabálnák mélyre merülnek az óceánba, ahol tintahalat harapnak meg.
A pókok ragadós hálójukba zárva fogják el zsákmányukat – általában rovarokat. Más ragadozók harapással vagy csípéssel támadnak zsákmányukra, amely mérgező mérget fecskendez az áldozatba. A méreg megbénítja vagy megöli a zsákmányt. Az olyan kígyók, mint a királykobra, üreges agyarakkal rendelkeznek, amelyek tűként működnek a méreg befecskendezéséhez. A kobrák többnyire más kígyókra vadásznak. A medúzák csápjain fullánkok vannak, amelyek megbénítják a közelben úszó halakat.
A legtöbb húsevő állat, de a növények és gombák is lehetnek húsevők. A Vénusz légycsapda egy olyan növény, amely rovarokat fog el a leveleivel. Amikor egy rovar hozzáér a levél érzékeny szőrszálaihoz, a levél kettécsukódik és összecsukódik. A rovar csapdába esik benne. Más húsevő növények, mint például a napraforgó, ragadós anyagot termelnek, amely megragadja a rovarokat.
A gombák az élőlények egy csoportja, amelybe a gombák, a penészgombák és a penészgombák tartoznak. Egyes gombák csapdába ejtik és elfogyasztják az apró organizmusokat. A legtöbb ragadozó gomba a fonálférgeknek nevezett mikroszkopikus férgeket zsákmányolja, amelyeket fojtó gyűrűkkel csapdába ejtenek.
Táplálék
A ragadozók bizonyos típusainak sajátos tápláléka van. Egyesek, mint például a tengeri oroszlánok, főként halat esznek. Őket piscivoroknak nevezik (a piscis a halak latin szava).
Mások, mint például a gyíkok, főleg rovarokat esznek. Őket rovarevőknek nevezik. Sok denevér is rovarevő. Egy kis barna denevér egy óra alatt ezer szúnyogot is meg tud enni. Egyes rovarok maguk is rovarevők. Ezek közé tartoznak a katicabogarak, a szitakötők és az imádkozó sáskák.
Azokat a ragadozókat, amelyekről ismert, hogy megtámadják és megeszik az embert, emberevőknek nevezik. Egyes cápafajokat, aligátorokat és medvéket emberevőknek neveznek. Egyetlen húsevő sem vadászik azonban kifejezetten emberre, vagy támaszkodik rá rendszeres táplálékforrásként.
A húsevők olyan húsevők, amelyek saját fajuk tagjainak húsát fogyasztják. Sok állat gyakorolja a kannibalizmust. Egyes fajoknál a kannibalizmus a táplálékért, társakért vagy más erőforrásokért versengő versenytársak kiiktatásának egyik módja. A csimpánzok és a medvék például vadásznak és elfogyasztják a családtagok kicsinyeit, néha a saját utódaikat is. Az imádkozó sáska nőstényei megölik és megeszik társaik testét.
Más húsevők dögevők, olyan élőlények, amelyek elhullott állatok húsát, vagyis a hullákat fogyasztják. A húsevők más fajtáival ellentétben a dögevők általában nem vadásznak az általuk elfogyasztott állatokra. Egyesek, mint például a keselyűk, természetes halált halt állatokat fogyasztanak. Mások, mint például a hiénák, más húsevők által elejtett húst ragadnak el. Sok rovar, például a legyek és a bogarak is dögevők.
Egyes ragadozók, köztük a tengeri oroszlánok, gyakran táplálkoznak. Mások, mint például a királykobra, akár hónapokig is eltarthat egy-egy étkezés között.
Húsevők a táplálékláncban
Az egészséges ökoszisztéma szempontjából fontos, hogy az autotrófok, a növényevők és a húsevők populációi egyensúlyban legyenek. A tápanyagokból származó energia minden egyes trófaszinten elvész. Sok autotróf kell ahhoz, hogy kevesebb növényevő eltartson. Egyetlen ragadozónak viszont több tucat vagy akár több száz mérföldes élőhelye is lehet. Egy szibériai tigris például 1000 négyzetkilométeres (386 négyzetmérföldes) területen járőrözhet.
Egyes helyeken a nagy húsevők eltűnése a növényevők túlszaporodásához vezetett, ami felborította az ökoszisztémát. A farkasok és a pumák például a fehérfarkú szarvasok hagyományos ragadozói. A vadászat és a fejlődés azonban eltüntette ezeket a ragadozókat az Egyesült Államok északkeleti részéből. Természetes ragadozók nélkül a fehérfarkú szarvasok populációja az egekbe szökött. Egyes területeken olyan sok a szarvas, hogy nem találnak elegendő táplálékot. Élelem után kutatva gyakran elkóborolnak a városokba és a külvárosokba.
A húsevők túlélése a növényevőktől és más állatoktól függ. A zebrák és gazellák egykor nagy csordákban vándoroltak Afrika síkságain. Ezek a csordák azonban összezsugorodtak, és ma már többnyire parkokba és vadrezervátumokba szorultak. Ahogy ezeknek a növényevőknek a száma csökken, úgy csökkennek a húsevők, például az afrikai vadkutyák is, amelyek rajtuk élősködnek. A tudósok becslése szerint már csak 3000-5500 afrikai vadkutya maradt a vadonban.