Válasz
Míg mind a százlábúak, mind a százlábúak az Arthropoda törzsbe és a Myriapoda altörzsbe tartoznak, a százlábúak a Diplopoda osztályba, a százlábúak pedig a Chilopoda osztályba tartoznak. Olvasson tovább, hogy megtudja, miben hasonlítanak vagy különböznek még a százlábúak és a százlábúak.
Az ezerlábúak és a százlábúak többek között a következőkben hasonlítanak:
- Mindkettő gerinctelen (gerinctelen) állat, és az állatvilág legnagyobb törzséhez tartoznak, amelybe a rovarok, pókok, rákok, homárok stb. is tartoznak.
- Mindkettőjüknek egy pár csápja, sok pár lába van, és a testük oldalán lévő kis lyukakon vagy spirálokon keresztül lélegeznek.
- Mindkettőjük teste szegmentált, látásuk gyenge, külső csontvázuk és ízületi lábuk van.
- A külső csontvázuk vedlése vagy levedlése révén nőnek, és fiatalon minden egyes vedléskor új szegmenseket és lábakat növesztenek.
- Mindkettő megtalálható az egész világon, de a trópusokon a legelterjedtebbek.
- Nedves környezetet igényelnek és éjszaka a legaktívabbak.
Az ezerlábúak és a százlábúak többek között a következőkben különböznek egymástól:
- A százlábúaknak minden testszegmensen két pár rövid lábuk van, testük lekerekített, és kemény külső vázuk van. Lábaik a test alá vannak dugva és nehezen láthatók. A testszegmensek száma fajonként változik (becslések szerint 10 000 faj), de a lábpárok száma általában 40 és 400 között mozog. Egy majdnem kihalt kaliforniai százlábú faj nőstényeinek akár 750 lábuk is lehet.
- A százlábúaknak minden testszegmensen csak egy pár lábuk van; ezek könnyen észrevehetők, amint kilógnak a lapos testükből. A testszegmensek száma fajonként változik (becslések szerint 8000 fajra tehető), a lábpárok száma pedig 15-177 között változik, plusz-mínusz egy párral. A százlábúaknak páratlan számú lábpárjuk van; az utolsó pár a test mögött húzódik.
- A százlábúaknak rövid csápjuk van, és lassú hullámokban mozognak, a földön lévő nedves levéltömegen, gombákon és rothadó növényi anyagon keresztül ássák és eszik magukat. Ahogy szántják a talajt, elhalt növényeket és más növényzetet rágcsálva, a földigilisztákhoz hasonlóan szellőztetik és gazdagítják a talajt.
- A százlábúaknak hosszúak az antennáik, és a hátsó lábaik majdnem olyan hosszúak, mint az antennáik. Az antennák segítik őket zsákmányuk felkutatásában, első pár lábuk pedig mérges karmokká alakítva segíti őket zsákmányuk elfogásában és megbénításában. A százlábúak pókokat, rovarokat, férgeket és más ízeltlábúakat fogyasztanak. Az amazóniai óriás százlábú több mint tizenkét hüvelyk hosszú, és állítólag békákat, egereket és gyíkokat eszik.
- A százlábúakat cickányok, varangyok, madarak és borzok támadják meg. Amikor megtámadják őket, a többlábúak testüket szoros spirálba görbítik, hogy megvédjék puha aljukat. Ez a tekercsforma a fejüket és a lábaikat is védi. Ha megzavarják őket, néha beássák magukat, és elülső lábaikkal eltolják a talajt. Sok ezerlábú fajnak vannak védekező mirigyei (úgynevezett ozopórák), amelyek bűzös és undorító ízű folyadékot bocsátanak ki, amely sok ragadozót elriaszt. Ez a folyadék számos irritáló anyagot tartalmaz, többek között sósavat, fenolt és irritáló kinonokat.
- A százlábúakat gyíkok, skorpiók és madarak támadják meg. A százlábúak rugalmasak, gyorsak és mérgezőek. Hosszú hátsó lábaikat és antennáikat egyaránt használják a ragadozók elől való meneküléshez, és gyorsan elszöknek a sziklák, alom és fatörzsek repedései között. A százlábúak szükség esetén gyorsan tudnak hátrafelé és oldalra mozogni. Amellett, hogy mérgező harapásukkal mérgezik az állatokat, a százlábúak hosszú hátsó lábaikat arra is használhatják, hogy megszorongassák a ragadozót. Mérgük számos anyagot tartalmaz, köztük hisztaminokat, szerotonint és szívtoxinokat. A százlábúak egyes rovarokhoz, rákokhoz és homárokhoz hasonlóan képesek arra is, hogy egyszerűen “ledobják” a ragadozó által tartott lábakat, és a megmaradt lábaikon elfutnak.
