Mint minden gerincfúziós műtétnél, a hátsó lumbális intertestfúzió (PLIF) során csontgraftot adnak a gerinc egy területére, hogy olyan biológiai reakciót indítsanak el, amely a csont növekedését okozza a két csigolyaelem között, és ezáltal megállítja a mozgást az adott szegmensben.
Vigyázat! Posterior Lumbar Interbody Fusion (PLIF) Video
A posterolaterális bélfúzióval ellentétben a PLIF úgy éri el a gerincfúziót a deréktájon, hogy egy allograft csontból vagy szintetikus anyagból (PEEK vagy titán) készült ketrecet helyez be közvetlenül a porckorongtérbe. Ha az ilyen típusú beavatkozás sebészi megközelítése hátulról történik, azt hátsó lumbális interbody fúziónak (PLIF) nevezik.
A PLIF fúziót gyakran kiegészítik egyidejűleg végzett poszterolaterális gerincfúziós műtéttel.
Posterior lumbalis interbody fúziós műtét leírása
Először a gerincet a hát középvonalában egy három-hat hüvelyk hosszú metszésen keresztül közelítik meg, és a bal és jobb alsó hátizmokat (erector spinae) mindkét oldalon és több szinten lefeszítik a lamina laminae-ról.
A gerinc megközelítése után a gerinclemezt eltávolítják (laminectomia), ami lehetővé teszi az ideggyökerek láthatóvá tételét. Ezután a közvetlenül az ideggyökerek fölött elhelyezkedő facet-ízületeket alávághatják (levághatják), hogy az ideggyökerek nagyobb helyet kapjanak.
Az ideggyököket ezután oldalra visszahúzzák, és a porckorongteret megtisztítják a porckorong anyagától.
Ezután allograft csontból készült ketrecet vagy hátsó ágyéki interbody ketrecet csontátültetéssel helyeznek a porckorongtérbe, és a csont csigolyatesttől csigolyatestig növekszik.
PLIF lehetséges előnyei és hátrányai
A tisztán PLIF műtétnek megvan az az előnye, hogy a porckorongtér elülső fúzióját anélkül tudja biztosítani, hogy egy második bemetszésre lenne szükség, mint az elülső/hátsó gerincfúziós műtétnél. Van azonban néhány hátránya is:
- Hátsó megközelítéssel (hátulról) nem távolítható el annyi porckorongtér.
- Az elülső megközelítés (ALIF, elölről) a porckorongtér sokkal átfogóbb kiürítését teszi lehetővé, és ez a fúzióhoz rendelkezésre álló felület növekedéséhez vezet.
- Az elülső megközelítésből nagyobb gerincimplantátum helyezhető be, ami jobb stabilizációt biztosít.
- A gerinc deformitása esetén (pl. isthmikus spondylolisthesis) a hátsó megközelítéssel önmagában nehezebb a deformitás csökkentése.
- Van egy kis, de véges kockázata annak, hogy a cage hátsó behelyezése lehetővé teszi, hogy a cage retro pulzáljon vissza a csatornába és idegi kompressziót hozzon létre.
A PLIF műtétnél nagyobb a valószínűsége a szilárd fúziós aránynak, mint a poszterolaterális fúziós aránynak, mivel a csontot a gerinc elülső részébe (elülső részébe) helyezik be. Az elülső részen lévő csont jobban fuzionál, mert nagyobb a felülete, mint a poszterolaterális ereszben, és azért is, mert a csont kompresszió alatt van. A kompresszió alatt lévő csont jobban gyógyul, mert a csont reagál a stresszre (Wolff törvénye), míg a feszültség alatt lévő csont (poszterolaterális fúzió) nem éri akkora stressz.
PLIF lehetséges kockázatok és szövődmények
A PLIF fő kockázata, hogy nem jön létre szilárd fúzió (nonunion), és a gerinc újrafúziója érdekében további hátműtétre lehet szükség. A PLIF fúziós arányának 90-95%-osnak kell lennie.
Lásd: Sikertelen gerincfúziós műtét
A nem fúziós arány magasabb a korábbi gerincműtéten átesett betegek, a dohányzó vagy elhízott betegek, a többszintű fúziós műtéten átesett betegek, valamint a rák miatt sugárkezelésen átesett betegek esetében. Nem minden nem egyesült betegnél van szükség újabb gerincfúziós beavatkozásra. Amíg az ízület stabil, és a beteg tünetei javulnak, addig nincs szükség további gerincműtétre.
A gerincfúziós műtét kockázatai közé tartozik a nem egyesülésen kívül a fertőzés vagy a vérzés. Ezek a szövődmények meglehetősen ritkák (körülbelül 1-3%-os előfordulási gyakorisággal). Ezenkívül fennáll annak a kockázata, hogy sikerül a gerincfúzió, de a beteg fájdalmai nem enyhülnek.