Gyertyán, a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó Carpinus nemzetségbe tartozó, az egész északi féltekén elterjedt, szívós, lassú növekedésű dísz- és fafajok mintegy 25 fajának bármelyike. A komló-gyertyán (vö.) a nyírfafélék családjának egy másik nemzetségébe tartozik. A gyertyánnak sima, szürkés kéreg, rövid, bordázott törzse és vízszintesen szétterülő ágai vannak. Abban különbözik a nyírfafélék családjába tartozó többi fától, hogy a hímivarú katicák csak tavasszal képződnek, amikorra beérnek. Minden egyes termést, a kb. 1 cm (1/2 hüvelyk) hosszú diótermést levélszerű, háromkaréjos héj veszi körül. A tojásdad vagy lándzsa alakú váltakozó levelek télen is a fán maradhatnak.
MPF
Az európai gyertyán (C. betulus) törzse csavart, gazdagon elágazó; a fa 20 m magasra is megnőhet. Az egyik fajta ugyanazon a fán normál és tölgyszerű leveleket visel. Az amerikai gyertyán (C. caroliniana) vízibükk és kék bükk néven is ismert, ez utóbbit kékesszürke kérge miatt. Ritkán éri el a 12 métert, bár az Egyesült Államok déli részén egyes fák 18 méter magasra is megnőhetnek. Sima törzse inas vagy izmos megjelenésű, és karcsú, enyhén lógó ágakra oszlik. Az akár 10 cm hosszú, tojás alakú, bronz-zöld levelek kibontáskor fehér szőrűek; éréskor kékeszöldek, ősszel skarlátvörös vagy narancssárga színűek lesznek. Kemény, nehéz fája miatt az amerikai gyertyánfát általában vasfának nevezik. A C. cordata ázsiai faj, általában 15 m magas, szív alakú, legfeljebb 15 cm hosszú levelei vannak. A japán gyertyán (C. japonica) lompos levelei kibontva vörösesbarnák; a kisebb, általában 9 m magas koreai gyertyánnak (C. eximia) tojás alakú, karcsú csúcsú, lompos levelei vannak.
Az európai gyertyánnak fehéres, kemény fája van, amelyet mezőgazdasági eszközökhöz használnak. A fa gyakori dísze az óvilági kertek sövényeinek és fedett sétányainak, és gyakran furcsa formákra metszik. Az amerikai gyertyán kevésbé kedvelt dísznövény; részleges árnyékot és szélvédelmet igényel.