Gyík

Általános jellemzők

A hüllők messze a legváltozatosabb testalkatú és méretű modern hüllők csoportja. A gekkók (Gekkonidae család) 2 cm-es ormánytól a szellőzőnyílásig terjedő hosszúságuktól a monitorgyíkok (Varanidae család) 3 méteres teljes hosszáig terjednek. A felnőtt gyíkok súlya a kevesebb mint 0,5 grammtól (0,02 uncia) több mint 150 kg-ig (330 font) terjed. A közkeletű elképzelés, miszerint a gyík egy körülbelül 30 cm (12 hüvelyk) teljes hosszúságú, karcsú farokkal rendelkező, szökdécselő hüllő, csak néhány fajra alkalmazható pontosan. Számos család képviselői végtag nélküliek és kígyókra hasonlítanak, míg mások hosszú hátsó lábakkal rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a kétlábú mozgást. A hím gyíkok a legkülönfélébb díszítésekkel lehetnek felszerelve – például megnyújtható torok legyezőkkel és fodrokkal, toroktüskékkel, szarvakkal vagy szarukkal a fejen és farokcsúcsokkal.

A gyíkok változatos élőhelyeket foglalnak el, amelyek a föld alatti üregektől és barlangoktól a felszínen és a magasan fekvő növényzetig terjednek. Egyesek lassan mozognak, és rejtőzködő színezetükkel védekeznek, míg mások gyorsan szaladgálnak a sivatagi homokon. A Mosasauridae családba tartozó gyíkok, egy kihalt csoport, szigorúan tengeri állatok voltak. Néhány mosasaurusz óriás volt, és 10 méteresre is megnőtt. Az egyik élő gyík, a Galápagos-szigeteken élő tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus) a tengerben élő algákkal táplálkozik. Ideje nagy részét azonban a szigetek lávaszikláin sütkérezve tölti. Egyetlen más ma élő gyíkfaj sem tengeri, de több részben vízi, és édesvízi élőlényekkel táplálkozik.

A gyíkok szerepe az emberi ökológiában kevéssé ismert. Egyes gyíkok táplálék- és ruházati források vagy a kártevők elleni védekezés eszközei, míg mások kártevők. Néhány nagyobb gyíkot (például a mexikói, közép- és dél-amerikai leguánokat) megeszik, és fontos táplálékforrást jelentenek. Másokat bőrárukhoz használnak fel. A monitorgyíkokat és a tegusokat (Teiidae család) a bőrükért gyűjtik be, és ezek a bőrök jelentős hatással vannak a harmadik világ országainak vidéki területein a helyi gazdaságra. Bár a gyíkokat gyakran rovarevőként ábrázolják, sokan fogyasztanak kisebb gerinceseket és legalább némi növényi anyagot is; a szigorú növényevés több gyíkcsoportban egymástól függetlenül fejlődött ki. Mindazonáltal a gyíkok nagyszámú rovart és más gerinctelen állatot fogyasztanak, különösen a trópusokon és a sivatagokban. Ezek a rovarirtó szolgáltatások számos finom módon hatnak az emberre; ezeket a hatásokat azonban még nem vizsgálták kellőképpen. A nagy ragadozó gyíkok (például a monitorok és a teguk) kártevők lehetnek – gyakran haszonállatokat zsákmányolnak vagy tyúktojásokat lopnak -, amelyek hatással vannak a farmerek és a farmerek megélhetésére.

Egyes viszonylag kis méretű gyíkfajok, például a gekkók, nemcsak számos szigetet gyarmatosítottak az emberekkel csónakokon tutajozva, hanem a világ városaiba és falvaiba is betörtek. Brazília-szerte például az egyik legismertebb gyík, a mediterrán gekkó (Hemidactylus mabouia) annyira gyakori a házakban és épületekben, hogy a legtöbb brazil saját megfigyelései alapján többet tud róla, mint bármelyik endemikus fajról. Mint sok betelepített gyík esetében, úgy tűnik, a mediterrán gekkó nagyon jól megél az emberekkel együtt a zavart területeken, de úgy tűnik, hogy nem hatol be a zavartalan élőhelyekre.

A gyíkok többnyire nem betegségátvivők, és kevés veszélyt jelentenek az emberre, aki megfelelő óvintézkedéseket tesz, amikor bánik velük. A gyíkok gyakran fertőződnek különböző parazitákkal, köztük a malária egy fajtájával, de ezek a paraziták általában fajspecifikusak. A szalmonella baktérium átvihető a gyíkról az emberre, különösen, ha a gyík az ember szájába kerül. A tuberkulózis (Mycobacterium tuberculosis) és néhány vírusos és gombás fertőzés szintén átkerülhet gyíkról emberre. A gyíkokkal foglalkozó személyeknek ajánlott a megfelelő személyi higiénia gyakorlása.

Csak két faj, az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északnyugati részén élő Gila szörny (Heloderma suspectum) és a Mexikó nyugati részén élő mexikói gyöngyös gyík (H. horridum) mérgező. Mindkét faj csak akkor harapja meg az embert, ha provokálják, és nagyon ritkán fordul elő halálos áldozat. A legártalmatlanabb gyíkok közé tartoznak a gekkók, amelyekről a világ számos őslakos kultúrájában tévesen azt hiszik, hogy erősen mérgezőek. Ennek a gyanúnak az okai nem tisztázottak, azonban a gekkók éjszakai tevékenysége, elliptikus pupillái és a sima függőleges felületeken való felfelé járás képessége miatt egyes kultúrákban természetfelettinek tűnhetnek.

A gyíkokat a biológiai kutatások tárgyaiként is értékelik. Változatos szaporodási módjaik és a testhőmérséklet szabályozására való képességük két terület az összehasonlító fiziológusok által vizsgált számos terület közül (lásd hőszabályozás). Számos faj nagy gyakorisága és megfigyelhetősége miatt ideális alanyok az ökológusok és etológusok számára. Egyes fajok törött farkuk regenerálódásának képessége miatt a viselkedésökológusok és a fejlődésbiológusok kutatási alanyként használják őket. Mivel viszonylag tiszták és könnyen tarthatók, a gyíkok háziállatként is igen népszerűek.