Klassz jószágok: A kecses guanakók a tevék rokonai. A “gwa NAH ko”-nak ejtik őket, és egész Dél-Amerikában száraz, nyílt vidéken élnek a hegyekben vagy a síkságokon. A guanakók nyugodt viselkedésűek, ezért az emberek elkezdték háziasítani őket, hogy falkaként használják őket.
Az eredmény a mai láma, amely a guanakó háziasított változata – a láma nem létezik a vadonban. A családfa egy másik ága az alpaka, amely szintén a háziasított guanakó egy fajtája, amelyet puha gyapjáért tenyésztenek.
Mindenki tudja, hogy néz ki a láma, de milyenek a guanakók? A vállnál kevesebb, mint 1,2 méter magas guanakók karcsú testtel, hosszú lábakkal és hosszú nyakkal rendelkeznek. Alacsonyabbak és kisebbek, mint teve rokonaik. Bár törékenynek tűnnek, a guanakók súlya elérheti a 120 kilogrammot (265 fontot). A hím guanakók nagyobbak, mint a nőstények. Minden guanakónak vastag, gyapjas szőrzete van, amely lehet világosbarna, barnássárga vagy rozsdavörös. A has, a far és a lábak hátsó része általában fehér; a fej, a fülek és a tarkó szürke. Ezek a színek segítenek a guanakóknak abban, hogy beilleszkedjenek füves és sivatagi élőhelyeikbe.
A guanakóknak nagy szemük van, sűrű szempillákkal, hogy megvédjék őket az erős szél által felvert portól és piszoktól. A fülek nagyok és hegyesek. Bár a tevékkel rokonok, a hátukon nincsenek púpok. Ami közös a tevékkel, az a lábuk. Mindkét lábukon két párnázott lábujj segíti a talajt a sziklás ösvényeken vagy kavicsos lejtőkön. Lábukat a legjobban úgy lehet leírni, hogy “puha”.”
A guanakók többsége csordában él. Fenyegetés esetén menekülnek, és a legjobb esélyük egy ragadozó, például egy hegyi oroszlán vagy róka elől együtt menekülni. Ha csoportosan futnak, az összezavarhatja a ragadozót, ami megnehezíti, hogy egy-egy egyedre koncentráljon.
A guanakóknak számos módja van a közlekedésre. A nyílt helyeken, ahol élnek, nincs hova elbújni. A guanakók azonban kiváló futók, a lovakhoz hasonlóan elérik a 40 mérföldes (64 kilométeres) óránkénti sebességet is. Puha talpú patáik tapadást biztosítanak a kavicsos talajon. A guanakóbébik, amelyeket chulengóknak vagy guanaquitóknak neveznek, már röviddel születésük után képesek futni. A guanakók erős úszók is, és jól érzik magukat a hegyi patakokban állva vagy fekve. Akár gyalogolnak, akár futnak, akár úsznak, a guanakók sportosak.
A vadon élő állatok sokféleképpen kommunikálnak, bár egyes módok kellemesebbek, mint mások. A guanacók kezdetben a fül-, test- és faroktartás standard módszerét használják. Ha a fülek felfelé állnak, az azt jelenti, hogy a guanaco nyugodt. Ha a fülek előrefelé állnak, a guanacó riadt, ha pedig a fülek laposan vannak, az agressziót jelzi. A lefelé mutató farok normális, az egyenesen kinyújtott farok az éber guanakó jele, az egyenesen felfelé mutató pedig agresszív jel. Az orrtól orráig való találkozás egyfajta üdvözlés, míg a görnyedtség a behódolást jelzi.
A guanakók hangadással is kommunikálnak. Hangjaik a magas trillától a horkantásig és a sikoltásig terjednek. Az ébresztőhangjuk a bégetés és a nevetés keresztezésének hangzik.
A guanakóknak más kommunikációs módszereik is vannak, amelyeket egyesek undorítónak találhatnak. Akár 1,8 méteres (6 láb) távolságból is képesek köpködni, és remekül céloznak. Mi van a köpésükben? A gyomortartalmuk, amely az emésztőnedvekben párolgó táplálékból áll. A guanakók számára az étel nem csak evésre való!
A guanakók a trágyájukat kommunikációs eszközként is használják: a trágyakupacok jelzik számukra a területhatárokat. Ha legközelebb találkozol egy guanacóval, reméld, hogy kedves dolgokat tud mondani neked!