A hibridek első (nemesített) generációja5
“Ebben a generációban a domináns tulajdonságokkal együtt újra megjelennek a recesszív tulajdonságok is, sajátosságaik teljes kifejlődésével, és ez a határozottan kifejezett átlagos három az egyhez arányban történik, úgyhogy e generáció minden négy növénye közül három a domináns és egy a recesszív tulajdonságot mutatja. Ez kivétel nélkül minden, a kísérletekben vizsgált karakterre vonatkozik. A mag szögletes, ráncos alakja, a fehérje zöld színe, a maghéj és a virágok fehér színe, a hüvelyek összeszűkülése, az éretlen hüvely, a kocsány, a kehely és a levélhártya sárga színe, a virágzat ernyős formája és a törpe szár, mind-mind a megadott számszerű arányban, minden lényeges változás nélkül jelenik meg. Átmeneti formákat nem figyeltek meg egyetlen kísérletben sem….”
“Mivel az első nemzedék tagjai közvetlenül a hibridek magjából származnak, most már világos, hogy a hibridek olyan magokat képeznek, amelyeken a két megkülönböztető jegy közül az egyik vagy a másik van, és ezek felénél újra kialakul a hibrid forma, míg a másik fele olyan növényeket hoz, amelyek változatlanok maradnak, és egyenlő számban kapják meg a domináns vagy a recesszív jegyeket (illetve)….”
Mendel előtt az öröklődést keveredési folyamatnak, az utódokat pedig a különböző szülői tulajdonságok hígulásának tekintették. Mendel kimutatta, hogy az öröklődésben a különböző tulajdonságok sajátos törvényszerűségeket követnek, amelyeket az egyes keresztezésekből származó különböző típusú utódok számbavételével lehetett meghatározni. Megállapította az öröklődés két alapelvét, amelyeket ma a szegregáció törvénye és a független szortiment törvénye néven ismerünk, ezzel bizonyította az öröklődés párosított elemi egységeinek (gének) létezését, és megállapította az ezeket szabályozó statisztikai törvényeket. Összefoglalva, Mendel kimutatta, hogy az öröklődés két egyenlőtlenül kifejeződő gén kombinációjától függ, amelyek egy egyedben egyesülnek, de soha nem keverednek. Ezzel elsőként alkalmazta a matematika és a statisztika ismereteit egy biológiai problémára.
Noha a Mendel publikációját tartalmazó Proceedings másolatát számos ország 133 természettudós egyesületének és könyvtárának küldték el, és ő maga is küldött reprinteket tudósoknak és barátoknak Európa-szerte, a következő 35 évben mindössze három idézet jelent meg munkájáról a tudományos irodalomban. Mendel tulajdonképpen megfizette az árát annak, hogy túlságosan megelőzte korát.
1868-ban meghalt a Szent Tamás apátja, és Mendelt 46 éves korában választották meg utódjául a szerzetesi közösség lelki vezetőjének. Szerzetestársai egyértelműen kedvelték és tisztelték őt becsületességéért, hűségéért és szerénységéért. Ettől kezdve azonban túlterhelték az adminisztratív és közszolgálati feladatok. Különösen nagy szerepet vállalt abban, hogy – sikertelenül – harcolt a kormánnyal egy új, a kolostor megadóztatására vonatkozó törvény ellen. Emellett a morva törvényhozás tagja lett, és számos területen – vallási, irodalmi, mezőgazdasági, kertészeti, humanitárius és oktatási területen – nagy igény volt rá. A 34 társaság között, amelyeknek aktív tagja volt, volt az Osztrák Állattani-Botanikai Társaság, az Osztrák Meteorológiai Társaság, a Morva Méhészeti Társaság és a Császári-Királyi Morva-Sziléziai Mezőgazdasági Társaság. Körülbelül ebben az időben hátfájása is kialakult, látása kezdett romlani, és túlsúlyos lett. Csak egyetlen tudományos dolgozatot publikált még, 1869-ben a galagonyafélékről. Ennek nem volt nagy jelentősége. Saját szavai szerint “teljesen elhanyagolta a növényekkel kapcsolatos kísérleti munkáját”. Meglehetősen magányos személyiséggé vált. Pályafutása vége felé ezt írta: “Sok keserű órát éltem át életemben. Mindazonáltal hálásan elismerem, hogy a szép, jó órák messze felülmúlták a többit. Tudományos munkám oly nagy megelégedést hozott számomra, és meggyőződésem, hogy az egész világ el fogja ismerni e tanulmányok eredményeit”. A világ talán igen, de előbb még hátra volt az a 35 évnyi mellőzöttség. Csak 1900-ban három botanikus, Hugo de Vries (Hollandia), Karl Correns (Németország) és von Tschermac (Ausztria) erősítette meg egymástól függetlenül a munkáját. Időközben Francis Galton 1897-ben a Basset-kutyák törzskönyvein végzett megfigyelések alapján statisztikai “öröklési törvényhez” jutott. Mendel munkásságának elismerése még a századfordulón is viták viharát váltotta ki, amelyek további 35 évig tartottak. Mendel a statisztikának a biológiában való alkalmazása eredeti volt, és bizonyos körökben heves ellenséges érzelmeket váltott ki. Még azzal is vádolták, hogy bűnös volt adatainak meghamisításában. Az 1930-as évekre azonban az öröklődéssel kapcsolatos megfigyeléseinek és következtetéseinek zsenialitása és helyessége általánosan elfogadottá vált.
Mendel hosszú és fájdalmas betegség után 1884. január 6-án hunyt el. Életének 62. évében. A boncolás megerősítette a Bright-kórt a szív másodlagos hipertrófiájával. Így halt meg Gregor Johann Mendel nagytiszteletű apát, mitrált prelátus és a Ferenc József Királyi és Császári Rend társa. A brünni központi temetőben helyezték örök nyugalomra. A világ valóban úgy ismerte el őt, mint minden idők egyik legnagyobb tudományos biológusát és a genetika atyját.