A közgazdaságtan egyik fontos fogalmába, a játékelméletbe való bevezetésként vegyünk egy példát.
Adjuk magunkat Walter White helyébe a Breaking Badből (egy professzorból lett drogbáró), és van egy bűntársa (Jesse!) az édes kis bűntényében.
A DEA (Drug Enforcement Administration) nyomozás alatt állsz, miután sikerült lenyomozniuk az elmúlt két év során folytatott illegális tevékenységeid teljes skáláját. De nincs elég bizonyítékuk, ezért a vádemeléshez bármelyikőtök tanúvallomására szükségük van.
Mindkettőjüket külön-külön hallgatják ki, és semmiféle kapcsolatba nem kerülnek egymással. Nyilván nem akarjátok a végén a börtönben rohadni. Most pedig itt vannak a hátad mögött eldöntött játékszabályok:
- Ha te ártatlannak vallod magad, Jesse pedig beismeri (hibázik), Jesse-t szabadon engedik, neked pedig lehet, hogy húsz évig a börtönben kell maradnod.
- Hasonlóképpen, ha Jesse nem vallja magát bűnösnek, te pedig beismered, akkor téged elengednek, Jesse-nek pedig lehet, hogy húsz évig kell a börtönben maradnia.
- Ha senki nem tesz feljelentést, és kitartanak (azaz mindketten együttműködnek), akkor mindketten megkaphatják a maximális hat hónapos büntetést (jó!)
- Ha mindketten úgy döntenek, hogy bűnösnek vallják magukat, és belekeverik a másikat (azaz mindketten disszidálnak), mindketten nyolc év büntetést kapnak (nem olyan jó).
A fent idézett bonyolult helyzet a játékelméletben elemzett játék, az úgynevezett fogoly dilemma egyik példája.
Mi a játékelmélet?
A játékelmélet a résztvevők közötti kölcsönhatásokat és viselkedésüket próbálja figyelembe venni a racionális egyének közötti stratégiai döntéshozatal tanulmányozására. Megpróbálja kideríteni, hogy egy “játékosnak” milyen cselekvéseket kellene végrehajtania, amelyek matematikailag és logikailag maximalizálják sikerének esélyeit.
Minden résztvevő cselekedetei közvetlenül megváltoztatják a játék dinamikáját, és ezért a játékosok mindannyian kölcsönösen függnek egymástól. A játékok nagyjából két kategóriába sorolhatók: zéróösszegű és nem zéróösszegű játékok. A zéróösszegű játékokban az egyik vesztesége a másik nyeresége. A nem-nullaösszegű játékokban ez nem így van, lehet nettó nyereség vagy nettó veszteség.
A “játékot” úgy határozzuk meg, hogy biztosítsuk a környezet visszajelzését – ha egy sztár MBA-interjúra készülsz, az AdCom-ok válaszát is figyelembe kell venni a felkészülésedben. Lehet esélye az együttműködésnek és a konfliktusnak is! Egy másik fontos jellemző – tanulni fogsz a tapasztalatokból, és ennek megfelelően módosítod a stratégiádat a következő alkalomra.”
John von Neumann a játékelmélet úttörője. Távoli rokonságban áll a hagyományos közgazdaságtan racionális ágens modelljével, és lendületet adott Bernoulli hasznosságelméletének. A játékelméletnek két fő ága van: kooperatív és nem kooperatív.
Amint a neve is mutatja, a kooperatív ágban a játékosok között koalíció van, a verseny pedig a játékosok koalíciói között zajlik. A játékelmélet nem-kooperatív ága a tisztán racionális (és önző) viselkedéssel foglalkozik, a saját célok elérésére való törekvéssel.
A “Nash-egyensúly”
A híres matematikus, John Nash a következőket mutatta ki: a nem-kooperatív játékokban létezik olyan egyensúly, amelyben egyik félnek sincs racionális indítéka arra, hogy a választott stratégiát megváltoztassa, még az ellenfél(ek) rendelkezésére álló összes választási lehetőség végigfutása után is.
Az “Egy szép elme” című film az ő életén alapul, és – ha hihetünk a filmnek – a játékelméleti felismerés akkor csapott le rá, amikor megfigyelte, hogy minden barátja a legcsinosabb lányra hajt, és úgy döntött, hogy neki a második vagy a harmadik legszebbre kell hajtania, hogy javítsa az esélyeit (ami mindenki számára előnyös is). Egy kevésbé csinos lány valóban jobb, mintha egyáltalán nem lenne lány!
Matematikailag bizonyítva, hogy létezik egyensúlyi pont, John Nash megmutatta, hogy fontos gazdasági, politikai vagy társadalmi kölcsönhatások kívánatos kimenetelűek lehetnek anélkül, hogy bármilyen szerződésre lenne szükség.
Példák a játékelméletre
A játékelmélet alapfogalmának megértéséhez számos valós életből vett példa áll rendelkezésre. Vegyünk fel egy egyszerűt: Az Apple és a Samsung részt vesz egy “reklámjátékban”. Mivel mindkét cég stabil piaci hírnévvel rendelkezik, a reklámköltségek közvetlenül csökkentik a nettó vállalati nyereséget.
Ha mindkettő nem reklámoz, a nyereségük változatlan marad (sok leegyszerűsítő feltételezéssel, többek között azzal, hogy nincsenek más versenytársak).
De a reklámköltségvetéseket mindkét vállalatnál úgy osztják be, hogy ne veszítsenek piaci részesedést a versenytársnak (a reklámra való költés mindkettőjük számára jó stratégia, függetlenül a versenytárs döntésétől).
Ugyanez az analógia kényelmesen megismételhető az USA és a Szovjetunió közötti hidegháborúra is, amelyben mindkét nemzet pokolian elszántnak tűnt arra, hogy újabb atomfegyverekkel bővítse arzenálját.
Egy másik gyakori példa, amellyel a mindennapi életben is találkozunk, a közjavakhoz kapcsolódik: ha egy társadalom minden lakója úgy dönt, hogy jó állampolgárrá válik, és úgy dönt, hogy nem dobál szemetet a szabadba – a társadalom egésze jól jár (még az ingatlanárak is emelkedhetnek!).
Az egyén azonban gazember módjára (önző módon?) viselkedhet úgy, hogy szemetet dobál a szabadba- a takarítás költségeit az egész társadalom viseli. Ez kiterjed a free-rider-problémára és a commons tragédiájára is.
A játékelméletnek számos alkalmazása van a legkülönbözőbb területeken – közgazdaságtan, üzleti élet, politikatudomány, biológia, informatika, sőt még filozófia is. Segített és jelenleg is segít a világ minden táján a stratégáknak abban, hogy jobban megtervezzék a környezetüket, az általános igényeiknek megfelelően.
Folyamatosan “játékban vagyunk” – életünkre hatással vannak mások cselekedetei és döntései. És íme egy gondolat, amely akár a játékelméletből származó végső filozófiai retorika is lehetne: “Jobb világot teremthetünk, ha mi magunk is jobb emberekké válunk.”
A közgazdaságtan további fontos témái
– Bevezetés a közgazdaságtanba
– Bevezetés a mikroökonómiába
– Bevezetés a makroökonómiába
– A kereslet árrugalmassága
Vissza a tetejére: MBA tanterv