Galata 1. fejezet

A. Bevezetés Pál apostolnak a galatákhoz írt levelébe.

1. (1-2) Az író és az olvasók.

Pál apostol (nem emberektől és nem ember által, hanem Jézus Krisztus és Isten, az Atya által, aki feltámasztotta őt a halálból), és minden testvér, aki velem van, Galatia gyülekezeteihez.

a. Pál: E nagyszerű levél apostoli szerzőségét még a szkeptikusabb tudósok is gyakorlatilag nem kérdőjelezik meg.

i. A Galáciai levelet a “keresztény szabadság függetlenségi nyilatkozatának” nevezték. A nagy reformátor, Luther Márton különösen szerette ezt a levelet; felesége után “Katalin von Borának” nevezte a Galáciabelieket; mert, mint mondta, “házas vagyok vele”. Leon Morris írta: “A Galata levél szenvedélyes levél, egy olyan prédikátor lelkének kiáradása, aki lángol az Uráért, és mélyen elkötelezett abban, hogy hallgatóit megértesse, mi az üdvözítő hit.”

ii. Sok tudós úgy véli, hogy a Galata levél a 40-es évek végén vagy az 50-es évek elején íródott. Gyakran adnak hozzávetőleges dátumot Kr. u. 50-re. Úgy tűnik, hogy Pál ezt a levelet az ApCsel 15-ben említett jeruzsálemi zsinat előtt írta, mert bár több jeruzsálemi utazást is említ, a zsinatot nem említi. Mivel az ApCsel 15-ben szereplő jeruzsálemi zsinat pontosan azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyekről Pál ír, furcsának tűnne, ha a zsinat már megtörtént volna, ő mégsem tesz róla említést. Ha igaz, hogy a Galata levél Kr. u. 50 körül íródott, akkor Pál körülbelül 15 éve lehetett keresztény, és Kr. u. 35 körül tért meg a damaszkuszi úton.

b. Pál apostol: Pál apostoli megbízólevelének ez a hangsúlyozása fontos. Pálnak erős szavai voltak ezekhez a galatákhoz, és meg kellett érteniük, hogy tekintéllyel írt; valóban, apostoli tekintéllyel. Pál elvárta, hogy a keresztények tiszteljék tekintélyét, mint Jézus Krisztus apostolát.

i. “Az apostol szó, ahogy Pál itt használja, nem pusztán arra utal, akinek üzenetet kell hirdetnie, hanem egy hivatalos státusszal rendelkező, kinevezett képviselőre, aki el van látva hivatalának hitelesítő okmányaival”. (Wuest)

ii. Kötelességünk, hogy Pál apostoli tekintélyét is tiszteletben tartsuk. Ezt úgy tesszük, hogy ezt az ősi levelet Isten szavának tekintjük, és komolyan a szívünkre vesszük.

c. Nem emberektől vagy ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által: Pál apostoli elhívása nem emberektől származott, és nem is embereken keresztül történt. Nem emberektől származott, és nem embereken keresztül jött. Istentől eredt, és közvetlenül Istentől jött. Apostoli tekintélye nem közvélemény-kutatásokon alapult, és nem emberi tanácstól származott. Isteni elhíváson alapult, amely az Atyán és a Fiún keresztül történt.

i. “Pál tagadásának tompasága annak a vádnak köszönhető…, hogy Pál nem volt valódi apostol, mert nem tartozott a tizenkettek közé.” (Robertson)

ii. “Amikor fiatalember voltam, azt gondoltam, hogy Pál túlságosan nagyra tartja a hivatását. Nem értettem a célját. Akkor még nem fogtam fel a szolgálat fontosságát… Nem azért magasztaljuk hivatásunkat, hogy dicsőséget szerezzünk az emberek között, vagy pénzt, vagy elégtételt, vagy kegyelmet, hanem azért, mert az embereknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a szavak, amelyeket mondunk, Isten szavai. Ez nem bűnös büszkeség. Ez szent büszkeség.” (Luther Márton)

d. És minden testvér, aki velem van: Pál üdvözletet adott minden testvértől, akik vele vannak; de az én használata ebben a levélben (mint például a Galata 1:6-ban) azt mutatja, hogy ez nem igazán egy “csapatmunka” volt, amelyet Pál és munkatársai írtak. Pál írta ezt a levelet, és udvariasságból küldte el barátai üdvözletét.

e. A galatiai gyülekezetekhez: Ezt nem egyetlen város egyetlen gyülekezetének írta. Az 1Thesszalonika levél például a thesszalonikaiak gyülekezetének szól (1Thesszalonika 1:1). Ezt azonban Galatia gyülekezeteinek címezték, mert Galatia egy régió volt, nem pedig egy város, és Galatia városai között több gyülekezet is volt.

i. “A Kr. e. harmadik században néhány kelta nép (vagy gall) vándorolt erre a területre, és miután harcoltak a velük találkozó népekkel, Kis-Ázsia északi részén telepedtek le. Idővel összeütközésbe kerültek a rómaiakkal, akik legyőzték őket, és ettől kezdve függő királyságként a rómaiak fennhatósága alatt maradtak. A ‘Galatia’ elnevezés a gallok által betelepített területet takarta”. (Morris)

ii. Galatának lényegében két régiója volt, az egyik északon (beleértve Pessinus, Ancyra és Tavium városát), a másik délen (beleértve a pisidiai Antiochia, Iconium, Lystra és Derbe városát). Jelentős – bár többnyire lényegtelen – vita alakult ki arról, hogy a Galata levél az északi vagy a déli régió városaihoz íródott-e.

iii. “Egyértelmű, hogy Pál szándéka szerint szavai széles körben elterjedtek Galatia térségében. A levelet elvitték volna minden központba, és ott olvasták volna fel, vagy több másolatot készítettek volna, és minden gyülekezetbe vittek volna egyet”. (Morris)

f. Galatáról: Pál első missziós útja során Dél-Galatában járt (ApCsel 13:13-14:23), második (ApCsel 16:6) és harmadik (ApCsel 18:23) missziós útja során pedig Észak-Galatában járt.

i. Végeredményben nem igazán számít, hogy a levél Galatia északi vagy déli régióihoz íródott. Lehet, hogy nem tudhatjuk, és ez nem is igazán számít, mert ez a levél minden kereszténynek mond valamit. Az Észak-Galatia és Dél-Galatia közötti vita érdekes a tudósok számára, és némi megértést ad a levélhez, de nem sokat.

2. (3-5) Pál apostoli üdvözletét küldi.

Kegyelem nektek és békesség Istentől, az Atyától és a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, aki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy megszabadítson minket ebből a jelen gonosz korszakból, a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.

a. Kegyelem nektek és békesség: Ez volt Pál megszokott köszöntése, amely a görög kultúrában (kegyelem) és a zsidó kultúrában (béke) egyaránt a hagyományos köszöntésekből merített. Pál még öt alkalommal használta pontosan ezt a kifejezést az Újszövetségben.

i. Pál több mint 100 alkalommal használta a kegyelem szót írásaiban. Az Újszövetség összes többi írója között csak 55 alkalommal szerepel. Pál valóban a kegyelem apostola volt.

ii. “Ez a két kifejezés, a kegyelem és a békesség alkotja a kereszténységet”. (Luther Márton)

b. Aki önmagát adta a mi bűneinkért: Pál kegyelmet és békességet kívánt olvasóinak mind az Atya Istentől, mind a Fiú Istentől. Most Pál röviden kifejti Isten Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak a munkáját. Az első dolog, amit Jézusról írt, hogy Ő adta magát a mi bűneinkért.

i. “Az egész levélben Pál a kereszt központi szerepére hívja fel a galaták figyelmét. Nem bírja kivárni, hogy ezt világossá tegye, és már az első mondatában találunk erre utalást.” (Morris)

ii. Jézus adta. A János 3:16-ból tudjuk, hogy az Atya Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta. Mégsem az Atya Isten volt az egyetlen adakozó; Jézus is adott. Jézus szerető, adakozó Isten és szerető, adakozó Megváltó.

iii. Jézus adta a legnagyobb dolgot, amit bárki adhat – önmagát. Lehet vitatkozni arról, hogy vajon inkább az Atya adta-e a Fiúnak (mint a János 3:16-ban), vagy inkább a Fiú adta önmagát. De ez olyan, mintha arról vitatkoznánk, hogy hány angyal tud táncolni egy gombostű fején. Jézus a legnagyobb ajándékot adta, amit csak tudott; önmagát adta. Van egy olyan értelemben, hogy nem is kezdünk el adni, amíg nem adjuk önmagunkat.”

iv. Jézus önmagát adta a bűneinkért. Ezért kellett Jézusnak önmagát odaadnia. A bűneink a romlás és a pusztulás útjára juttattak bennünket. Ha Isten nem tenne valamit, hogy megmentsen minket, a bűneink elpusztítanának minket. Ezért Jézus szeretetből odaadta magát a bűneinkért! A szeretet mindig is ott volt; de soha nem lett volna szükség arra, hogy Jézus odaadja magát, ha a bűneink nem juttattak volna minket szörnyű helyzetbe.”

v. “Ezek a szavak: ‘aki odaadta magát a mi bűneinkért’, nagyon fontosak. Egyenesen meg akarta mondani a galatáknak, hogy a bűnökért való engesztelés és a tökéletes igazságosság sehol máshol nem keresendő, csak Krisztusban… Olyan dicsőséges ez a megváltás, hogy csodálattal kell elragadnia bennünket”. (Kálvin)

c. Hogy megszabadítson minket ebből a jelenlegi gonosz korszakból: Ez megmagyarázza, miért adta magát Jézus a mi bűneinkért. A galaták sok tekintetben küzdöttek és néha veszítettek is ezzel a jelenlegi gonosz korszakkal szemben. Tudniuk kellett, hogy Jézus azért jött, hogy megmentse őket ettől a jelenlegi gonosz korszaktól.

i. A szabadítás szó mögött álló gondolat nem a valaminek a jelenlététől való megszabadulás, hanem a valaminek a hatalmától való megszabadulás. Nem szabadulunk meg ennek a jelenlegi gonosz korszaknak a jelenlététől, amíg nem megyünk el, hogy Jézussal legyünk. De már most megtapasztalhatjuk a szabadulást e jelenlegi gonosz korszak hatalmától.

d. A mi Istenünk és Atyánk akarata szerint, akinek dicsőség örökkön örökké: Ennek a megváltó műnek nem elsősorban az a célja, hogy az ember javát szolgálja (bár ez is része a célnak). Ehelyett az elsődleges cél az Atya Isten dicsőítése.

i. A hamis tanítás valódi problémát jelentett a galatai gyülekezetek körében, és hamis tanításaik megfosztották Istent a neki járó dicsőség egy részétől. Isten helyesen felismert dicsőségének és tervének hangsúlyozásával Pál remélte, hogy a helyes útra tereli őket.

B. Az eltérő evangélium veszélye.

1. (6) Pál csodálkozása.

Csodálkozom, hogy ilyen hamar elfordultok attól, aki Krisztus kegyelmében elhívott benneteket, egy másik evangéliumhoz.

a. Csodálkozom, hogy ilyen hamar elfordulsz: Pál úgy tűnik, nem annyira azon csodálkozott, hogy elfordulnak (ez talán megijesztette, de nem lepte meg), hanem azon, hogy ilyen hamar elfordulnak.

i. Hiányoznak innen a köszönet- vagy dicséretnyilvánítások, amelyeket Pál gyakran írt leveleinek elején. A Róma 1:8-15, az 1Korinthus 1:4-9, a Filippi 1:3-11, a Kolossé 1:3-8 és az 1Tesszalonika 1:2-10 mind példák arra, hogy Pál hálát ad és dicséri a gyülekezeteket a nyitószavakban. A galatáknál azonban nem ezt tette, és a megközelítésének közvetlensége jelzi a problémájuk súlyosságát.

ii. “Ez az egyetlen eset, amikor Szent Pál bármelyik gyülekezethez fordulva elmulasztja kifejezni háláját”. (Lightfoot)

b. Attól, aki Krisztus kegyelmében elhívott titeket, egy másik evangéliumra: Elfordultak egy Személytől (attól, aki elhívott titeket), mivel egy hamis eszméhez (egy másik evangéliumhoz) fordultak. Az igaz evangéliumtól való elfordulás mindig Jézus Krisztus Személyétől való elfordulást jelent.

i. Attól, aki Krisztus kegyelmében elhívott téged, az elfordulásuk a kegyelem elvétől való elforduláshoz is kapcsolódott. Bárhogyan is fordultak el a galaták, az Isten kegyelmétől való elfordulás volt, nem pedig a kegyelem felé.

2. (7) Három tény erről az eltérő evangéliumról, amelyet a galatáknak hoztak.

Ami nem más, hanem vannak, akik zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát.

a. Amelyik az: A Galata 1:7 három dolgot mond erről az eltérő evangéliumról. Először is, ez egy törvénytelen evangélium volt (ami nem más). Másodszor, egyáltalán nem volt jó, hanem baj volt (aki bajt hoz rátok). Harmadszor, az igaz evangélium eltorzítása volt (elferdíti Krisztus evangéliumát).

b. Ami nem más: Pál felismerte, hogy ez az eltérő evangélium valójában egyáltalán nem egy másik evangélium. Azok, akik ezt az eltérő evangéliumot hirdették, talán azt mondták: “Tudjuk, hogy a mi üzenetünk más, mint Pál üzenete. Neki megvan az ő igazsága, nekünk pedig a miénk. Neki megvan az ő evangéliuma, nekünk pedig a miénk”. Pál elutasította azt a gondolatot, hogy az ő üzenetük bármilyen módon legitim alternatív evangélium lenne.

i. Az evangélium szó szerint “jó hírt” jelent. Pál úgy értette: “Ebben az üzenetben nincs ‘jó hír’. Ez csak rossz hír, tehát valóban nem egy ‘másfajta jó hír’. Ez egy rossz hír. Ez egyáltalán nem egy másik evangélium.”

ii. A King James Version így fordítja ezt a részt: egy másik evangéliumhoz: Ami nem más. Valójában a New King James Version fordítása sokkal jobb ezen a helyen, mert különbséget tesz a más és a másik között, pontosan tükrözve a két különböző használt ógörög szó közötti különbséget. A different azt jelenti, hogy “más, másfajta”, a another pedig azt jelenti, hogy “más, ugyanolyan jellegű”. Mintha Pál azt írná: “Teljesen más evangéliumot hoztak nektek. Azt állítják, hogy ez csak egy ugyanolyan fajta alternatív evangélium, de egyáltalán nem az. Teljesen más.”

c. Vannak, akik zavarnak benneteket: Azok, akik ezt a másik evangéliumot hozták a galatáknak, gondot okoztak nekik. Nem úgy hirdették az üzenetüket, hogy baj, de az volt.

i. Néhányan, akik bajt hoznak rátok, azt jelenti, hogy valaki ezt a hamis evangéliumot hozta a galatáknak. A hamis evangéliumok nem csak úgy megtörténnek. Emberek hozzák őket, és azok az emberek, akik hozzák, lehetnek őszinték és sok karizmával rendelkeznek.

ii. “Figyeljük meg az ördög találékonyságát. Az eretnekek nem hirdetik a tévedéseiket. A gyilkosok, házasságtörők, tolvajok álcázzák magukat. Az ördög tehát mindezeket az eszközöket és tevékenységeket álcázza. Fehér ruhát ölt magára, hogy a világosság angyalának tűnjön”. (Luther Márton)

d. Krisztus evangéliumának elferdítése: A másik evangélium valójában Jézus Krisztus igaz evangéliumának perverziója vagy eltorzítása volt. Nem a semmiből indult ki, és nem talált ki egy új nevet Istennek, és nem tett úgy, mintha egy új Megváltó lenne. A galatai keresztények által ismert neveket és eszméket használta, de kissé kiforgatta ezeket az eszméket, hogy még megtévesztőbbé tegye az üzenetét.

i. Krisztus evangéliuma: Vegyük észre, hogy Pál valójában nem Pál evangéliumáért küzdött, bár ez az ő evangéliuma is volt. Pál evangéliumát csak azért volt érdemes megvédeni és harcolni érte, mert az valójában Krisztus Jézus evangéliuma volt.

e. Ki akarják ferdíteni Krisztus evangéliumát: Pál egyértelműen azt írta, hogy ezek az emberek el akarják ferdíteni a Jézusról szóló jó hírt. Néha nehéz megértenünk, hogy miért akarja valaki elferdíteni Krisztus evangéliumát.

i. Az igaz evangélium üzenetében van valami, ami mélyen sérti az emberi természetet. Ahhoz, hogy ezt megértsük, először is meg kell értenünk, mi az igazi evangélium. Pál apostol a legtömörebben az 1Korinthus 15:1-4-ben fogalmazta meg az evangéliumát. Az evangélium üzenete az, amit Jézus a kereszten értünk tett, amint azt a Szentírás kinyilatkoztatja és a feltámadás bizonyítja.

ii. Ha megértjük, hogy az igazi evangélium mennyire sértő az emberi természetre nézve, akkor jobban megértjük, miért akarja valaki elferdíteni azt.

– Az evangélium sérti a büszkeségünket. Azt mondja nekünk, hogy szükségünk van egy megváltóra, és hogy nem tudjuk magunkat megmenteni. Egyáltalán nem nekünk tulajdonítja az üdvösségünket; az egész Jézus műve értünk.”

– Az evangélium sérti a bölcsességünket. Megvált bennünket valami olyasmi által, amit sokan ostobaságnak tartanak – Isten emberré lett és megalázó, gyalázatos halált halt értünk.

– Harmadszor, az evangélium sérti a tudásunkat. Azt mondja, hogy higgyünk valamiben, ami ellentétes a tudományos ismeretekkel és a személyes tapasztalattal – hogy egy halott ember, Jézus Krisztus feltámadt a halálból egy dicsőséges új testben, amely soha többé nem hal meg.

3. (8-9) Ünnepélyes átok azokon, akik hamis evangéliumot hoznak.

De ha mi vagy egy angyal a mennyből más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk nektek, az legyen átkozott. Ahogyan már korábban is mondtuk, úgy most is mondom: ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit kaptatok, legyen átkozott.

a. De még ha mi, vagy egy angyal a mennyből: Pál nem törődött azzal, hogy ki hozta a hamis evangéliumot. Még ha ő maga volt is, vagy egy angyal a mennyből, akkor is el kellett utasítani. Aki hamis evangéliumot terjesztett, az csak Isten különös átkát érdemelte (legyen átkozott).

b. Legyen átkozott! Pálnak mintha azok az ünnepélyes átkok jártak volna a fejében, amelyeket Isten mond ki azokra, akik megszegik a szövetségét (5Mózes 27). Pál számára nem volt elég azt mondani: “Ne hallgassatok ezekre az emberekre”. Pál józanul úgy gondolta, hogy meg kell átkozni őket.

c. Ezért most újra azt mondom: Az átok megismétlődött az extra hangsúlyozás érdekében; Pál számára valóban lehetetlen ezt a gondolatot erősebben kifejezni, mint ahogyan itt tette.

i. Jogos lehet a kérdés: “Hol volt Pál szeretete”? “Kettős átkot” kért az emberekre – azokra, akik hamis evangéliumot terjesztettek. Nemcsak azt kérte Istentől, hogy átkozza meg az üzenetet, hanem azt is, hogy átkozza meg az üzenetet terjesztő embereket. Hol volt tehát Pál szeretete? Pál szeretete a pokol veszélyében lévő lelkek iránt volt. Ha egy evangélium hamis, és egyáltalán nem “más jó hír”, akkor nem tudja megmenteni az elveszetteket. Pál ránézett erre a hamis, elferdített evangéliumra, és azt mondta: “Ez egy mentőhajó, amely elsüllyedni készül! Nem tud megmenteni senkit! Mindent meg akarok tenni Isten előtt, hogy figyelmeztessem az embereket a rossz mentőhajótól.”

C. A Pál által hirdetett evangélium isteni forrása.

1. (10) Pál evangéliuma nem abból a vágyból fakadt, hogy az emberek kedvében járjon.

Mert most embereket győzködöm, vagy Istent? Vagy az embereknek akarok tetszeni? Mert ha még mindig az embereknek tetszenék, nem lennék Krisztus szolgája.

a. Mert most embereket győzködöm, vagy Istent? Pál gondolata nem az volt, hogy “Istent akarom meggyőzni az én álláspontomról”. A gondolat az, hogy Isten volt a hallgatósága. Amikor Pál beszélt, először Istenhez szólt, és nem az emberekhez.

b. Vagy az embereknek akarok tetszeni? Pálnak az volt az első kötelessége, hogy Istennek tetszést szerezzen, és nem az embereknek. Nem volt hajlandó csak azért alakítani az üzenetét, hogy a hallgatóságának tetszést szerezzen. Inkább arra törekedett, hogy Istennek tetszen.

i. Bár nincs konkrétan kimondva, de érezzük, hogy Pál ellentétet állított maga és azok között, akik más evangéliumot hoztak. Úgy tűnik, hogy az a másfajta evangélium valamilyen módon az embereknek való tetszés gondolata köré épült.

ii. “Mindig is voltak prédikátorok, akik mindenekelőtt a népszerűségre törekedtek, és vannak még most is. A bukott emberi természet része, hogy még azok is, akiket az evangélium hirdetésének felelősségével bíztak meg, beleeshetnek abba a csapdába, hogy inkább népszerűek akarnak lenni, mint hűségesek.” (Morris)

c. Mert ha még mindig tetszést szereznék az embereknek, nem lennék Krisztus szolgája: Pál számára vagy az egyik, vagy a másik volt. Nem tudta a szolgálatát úgy irányítani, hogy az embereknek tetsző legyen, és ugyanakkor úgy irányítani, hogy Jézus Krisztusnak tetsző legyen. És ha nem az volt a gondja, hogy elsősorban Jézus Krisztusnak tetszen, akkor nem volt Krisztus szolgája.

i. A szolga talán nem a legjobb fordítás itt; talán jobban lehetne szolgának fordítani. “Sajnálatos, hogy… angol fordításaink olyan következetesen nem adják meg ennek a szónak a valódi jelentését, és ezzel bátorítják a keresztény “szolgálat” hamis felfogását (mint valami lényegében önkéntes és részmunkaidős dolgot), amely annyira jellemző a modern vallási idealizmusra. A ‘Krisztus szolgája’ nem szabadon ajánlhatja fel vagy tagadhatja meg a ‘szolgálatát’; az élete nem az övé, hanem teljes egészében az ő Uráé.” (Duncan, idézi Morris)

2. (11-12) Pál evangéliumának isteni forrása.

De tudtotokra adom, testvéreim, hogy az általam hirdetett evangélium nem ember szerint való. Mert nem embertől kaptam, és nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által jött.

a. Az evangélium, amelyet én hirdettem: “Pál szójátékot űz, amikor ‘az evangéliumról, amelyet én hirdettem nektek’ beszél”. (Morris)

b. Nem az ember szerint való: A mások által hozott eltérő evangéliummal ellentétben Pál üzenete Istentől kapott kinyilatkoztatás volt. Pál üzenete nem az ember próbálkozása volt arra, hogy felnyúljon és megértse Istent; ez Isten próbálkozása volt arra, hogy lehajoljon és kommunikáljon az emberrel.

i. Az emberek sok csodálatos dolgot taníthatnak nekünk, de Isten kijelentése mindent tartalmaz, ami az életre és az istenfélelemre vonatkozik (2Péter 1:3). Most jobban, mint valaha, a világnak nincs szüksége az emberek jó tanácsaira és bölcsességére, hanem Isten kinyilatkoztatására van szüksége.

c. Nem emberektől kaptam, és nem is tanítottak rá, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által kaptam: Pál saját viszonya ehhez az evangéliumhoz egyedülálló volt. A legtöbb ember valaki mástól hallja az evangéliumot; ez Isten leggyakoribb módja az evangélium közlésének (Róma 10:14-15). Pál azonban ebben a tekintetben nem volt átlagos. Ő drámai, közvetlen kinyilatkoztatásban kapta az evangéliumot, amikor a damaszkuszi úton találkozott Jézussal.

i. Az Apostolok Cselekedetei 9:1-9 írja le ezt a figyelemre méltó eseményt: Az Úr Jézus közvetlenül szólt Pálhoz a damaszkuszi úton, majd Pál három napot töltött látás nélkül, mielőtt egy Anániás nevű keresztény elment hozzá. Valószínűleg ez idő alatt – akár az úton, akár a három nap alatt – Jézus elhozta Pálnak az evangéliumát. Pál minden bizonnyal azonnal megkapta az evangéliumot, mert egyrészt üdvözült, másrészt azonnal hirdetni kezdte a Jézus által adott üzenetet (ApCsel 9:20-22).

ii. “Pál nem kapott utasítást Anániástól. Pált már az úton elhívta, megvilágosította és tanította Krisztus. Az Anániással való kapcsolata csupán annak a ténynek a tanúsítása volt, hogy Pált Krisztus elhívta az evangélium hirdetésére”. (Luther)

3. (13-24) Pál bizonyítja, hogy üzenete nem embertől származik.

Mert hallottatok korábbi magatartásomról a judaizmusban, hogyan üldöztem Isten egyházát mértéktelenül, és hogyan próbáltam elpusztítani. És a judaizmusban előbbre jutottam, mint sok kortársam a saját nemzetemben, mivel túlságosan buzgólkodtam atyáim hagyományaiért. De amikor tetszett Istennek, aki elválasztott engem anyám méhétől és elhívott az ő kegyelme által, hogy kijelentse bennem az ő Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam azonnal hús-vér emberekkel, és nem mentem fel Jeruzsálembe azokhoz, akik előttem apostolok voltak, hanem elmentem Arábiába, és visszatértem Damaszkuszba. Aztán három év múlva felmentem Jeruzsálembe Péterhez, és tizenöt napig maradtam nála. A többi apostolok közül pedig senkit sem láttam, kivéve Jakabot, az Úr testvérét. (Ami pedig azokat a dolgokat illeti, amelyeket írok nektek, bizony Isten előtt nem hazudok.) Azután elmentem Szíria és Kilikia vidékére. És arcról ismeretlen voltam Júdea gyülekezetei előtt, amelyek Krisztusban voltak. Ők pedig csak azt hallották: “Aki korábban üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelyet egykor el akart pusztítani”. És dicsőítették Istent bennem.

a. Mert hallottátok: Úgy tűnt, hogy mindenki hallotta, hogyan jutott el Pál az Úrhoz. Pál története ismerős volt a keresztények számára általában, és különösen azok számára, akiknek személyesen szolgált. Bízhatunk abban, hogy ha Pál egy ideig egy csoport ember között volt, és hirdette nekik az evangéliumot, nem sokáig tartott, amíg megosztotta személyes bizonyságtételét.

i. A személyes bizonyságtétel értéke nem korlátozódik azokra, akiknek olyan drámai megtéréstörténetük van, mint Pálnak volt. Ugyanúgy láthatjuk Isten munkájának dicsőségét azokban is, akik úgy gondolják, hogy unalmas bizonyságtételük van.

b. Korábbi magatartásom a judaizmusban, hogyan üldöztem Isten gyülekezetét mértéktelenül, és hogyan próbáltam elpusztítani azt: Pál hitvallása, mint buzgó zsidó, aki üldözte a keresztényeket, kétségtelen. Az ApCsel 8:1-3 és 9:1-2 leírja Pál energikus keresztényüldözését.

i. Ez azt mutatja, hogy Pál nem valami más igazságot keresett, amikor először szembesült Jézus evangéliumával. Sajnos sokan azok közül, akik új kinyilatkoztatást keresnek, meg is találják azt – és olyan megtévesztést találnak, amely eltávolítja őket Jézus Krisztustól (mint a fiatal Joseph Smith, a mormon egyház alapítója).

c. De amikor Istennek tetszett: Pál nem azért jött Jézushoz, mert valaki úgy döntött, hogy neki kell. Nem egy ember tetszése szerint, hanem amikor Istennek tetszett. Továbbá Isten nem azért választotta ki Pált, mert volt valami Pálban, ami tetszett neki; Isten az Ő kegyelme, Isten ki nem érdemelt kegyelme által hívta el Pált.

i. Tudjuk, hogy ez az elhívás nem valami miatt történt, amit Pál tett, mert azt mondta, hogy anyám méhétől fogva elhívták. Ezért Isten elhívta Pált, mielőtt Pál bármi olyat tett volna, amivel kiérdemelte volna.

ii. Mielőtt Pál keresztény lett volna, a hangsúly azon volt, hogy mit tett: Üldöztem… haladtam előre… (voltam) rendkívül buzgó. Miután Pál követte Jézus Krisztust, a hangsúly azon volt, hogy mit tett Isten: Isten, aki elválasztott engem… elhívott engem… kinyilatkoztatta bennem az Ő Fiát.

iii. “Meg akarta mutatni, hogy hivatása Isten titkos kiválasztásától függött, és hogy apostollá rendelték, nem azért, mert saját szorgalmával alkalmassá tette magát egy ilyen hivatal vállalására, vagy mert Isten felismerte, hogy méltó arra, hogy ezt a tisztséget neki adományozzák, hanem azért, mert már születése előtt Isten titkos szándéka szerint elkülönítették.” (Kálvin)

d. Elkülönítve: Ez egy fontos szó volt. Az ógörög aphorizo szó rokon azzal a szóval, amelyet Pál korában a vallási elitre, a farizeusokként ismert “elkülönítettekre” használtak címként. Mielőtt Pál Jézushoz jött, fontos farizeus volt (Filippi 3:5), de valójában nem volt Istentől elszakítva. Most Jézus munkája által valóban elkülönült Istentől.

i. “Ez a szó rokon a ‘farizeus’ szóval, és a farizeusok nem kételkedtek ebben: szilárdan állították, hogy ők ‘elkülönültek’ Istennek.” (Morris)

e. Hogy kinyilatkoztassa bennem az Ő Fiát: A Galata 1:12-ben Pál arról ír, hogyan jelent meg neki Jézus (Jézus Krisztus kinyilatkoztatása). Itt azonban valami másról és talán még dicsőségesebbről van szó: Jézus Pálban jelent meg. Isten többet akar tenni, mint kinyilatkoztatni nekünk Jézust; ki akarja nyilatkoztatni bennünk Jézust.

i. “Ami úgy kezdődik, hogy Krisztus kinyilatkoztatása Pálnak, az Krisztus kinyilatkoztatásává válik Pálban, ahogy a Lélek megteremti gyümölcseit a nem megszokott talajban.” (Cole, idézi Morris)

f. Hogy hirdessem Őt a pogányok között: Ez azt mutatja, hogy Istennek van humorérzéke. Már születése előtt kiválasztott egy embert arra a feladatra, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Ez az ember úgy nőtt fel, hogy gyűlölte a pogányokat, és valószínűleg azt hitte, amit néhány (nem minden) más zsidó ember is hitt az ő korában: hogy Isten csak azért teremtette a pogányokat, hogy azok táplálják a pokol tüzét.

g. Nem tanácskoztam azonnal hús-vér emberekkel: Ezenkívül Pál megtérése után nem tanácskozott azonnal hús-vér emberekkel (még a jeles jeruzsálemi apostolokkal sem), hogy felfedezze az evangélium tartalmát. Nem volt rá szüksége, mert az evangéliumot közvetlenül Jézus jelentette ki neki.

i. Nem szabad azt gondolnunk, hogy Pál itt arra gondolt, hogy helytelen másokon keresztül hallani az evangéliumról, vagy hogy azok, akik nem apostoltól hallják azt, valahogyan rosszabb üdvösségben részesülnek. A lényeg egyszerűen az, hogy az evangélium, amelyet Pál hirdetett, nem emberektől származó evangélium volt, és ez örökre eldőlt, mert nem kapta azt senkitől.

h. De én elmentem Arábiába: Pál nem utazott abba az országba, amit mi Szaúd-Arábiának neveznénk. Az a terület, amelyet az ő idejében Arábiának neveztek, egészen Damaszkusz városáig terjedt. Pál valószínűleg valami csendes sivatagi helyen élt Damaszkuszon kívül.

i. Aztán három év múlva: Pál itt bizonyította, hogy nem az apostoloktól tanulta az evangéliumot, mert már három éve keresztény volt, mielőtt egyáltalán találkozott Péter és Jakab apostolokkal.

i. Szokatlan volt számára, hogy ilyen sokáig várt. “Egy újonnan megtért, különösen az, aki a hívők üldözésében élen járt, bizonyára kapcsolatba lépett annak a mozgalomnak a vezetőivel, amelyet most támogatott, már csak azért is, hogy megbizonyosodjon arról, hogy most már helyesen érti, mit tanít a keresztény mozgalom. Pál azonban nem ezt tette.” (Morris)

ii. Pálnak azt sem parancsolták, hogy jelenjen meg az apostolok előtt valamiféle vizsgán. Erre utal, amikor Pál azt írta, hogy “Péterhez”. A látni lefordított szó arról beszél, hogy valaki turistaként érkezik. “Ezt a szót – mondja Krizosztomosz – azok használják, akik nagy és híres városokat mennek megnézni”. (Lightfoot) A gondolat az, hogy Pálnak nem parancsolták, hogy jöjjön Jeruzsálembe, hogy számot adjon Péternek vagy a többi tanítványnak, hanem önszántából jött, és turistaként látogatott el.”

j. Csak annyit hallottak, hogy “aki korábban üldözött minket, most azt a hitet hirdeti, amelyet egykor el akart pusztítani”. Ha Pál nem tanulta meg az evangélium lényeges tartalmát senkitől, akkor az is igaz, hogy a korai keresztények csak lassan tanulták meg, hogy ki is volt Pál Jézusban. Igazából csak annyit tudtak, hogy drámai módon megtért – amiért dicsőítették Istent. Megtérése után Pál hosszú évekig névtelen keresztény volt.

i. Pál ismeretlen státusza bizonyára különbözik a mi szokásunktól, hogy minden kiemelkedő megtérőt felfújunk, amint Jézushoz tér. Pál boldog volt, és jól tette, hogy sok évet töltött ismeretlenségben, mielőtt Isten felemelte őt.

ii. Ebben az egész szakaszban Pál megmutatta, hogy volt elég kapcsolat közte és a többi apostol között ahhoz, hogy megmutassa, hogy tökéletes egyetértésben voltak, de nem annyira, hogy ez azt mutassa, hogy Pál tőlük kapta az evangéliumát Isten helyett.

iii. Pál egész mondanivalója e fejezet második részében fontos. Az ő evangéliuma igaz volt, és az ő tapasztalata érvényes volt, mert az valóban Istentől származott. Minden keresztény számára jogos a kérdés, hogy az ő evangéliuma Istentől származik-e, vagy ők maguk találták ki. A kérdések azért fontosak, mert csak az, ami Istentől származik, valóban megmenthet minket, és tartós változást hozhat az életünkben.